08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

A 100 éves dalnok
2016.09.18 - tiszatáj

SIMÁNDY JÓZSEF

Simándy volt a legnagyobb hatású magyar operaénekes. Médiasztár volt egy olyan korban, amikor a média a mai értelemben még nem is létezett. Persze szép hangja volt, és jó technikája, és erős egyénisége. És még szép szál férfi is volt. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy nagy operaművész és sztár legyen. Mindkettőt beteljesítette.

1946 márciusában debütált Szegedi Nemzeti Színházban a Carmen Don Joséjaként. Vaszy Viktor szerződtette szólistának, előtte az Operaház kórusában énekelt. Jól választotta ki mind Simándyt, mind az első szerepet. Don José végigkísérte pályáját, csak Bánk bánt énekelte többször. Két év múlva már elvitte az Operaház. A Lohengrinben debütált, tovább énekelte szegedi szerepeit Don Josét és Turiddut, hamarosan beállt A trubadúrba, A nürnbergi mesterdalnokokba, 1953-ban énekelte először a Bánk bánt, s már abban az évben, 35 évesen Kossuth-díjat kapott.

A siker gyorsan jött, de mindvégig ki is tartott. Még nyugdíjasként is rendszeresen föllépett az Operaházban és az Erkel Színházban, én Bánk bán, Radames és Otello szerepében láttam-hallottam. 60 fölött is megőrizte daliás alakját, hangjának fényét. 1980-ban búcsúzott el a színpadtól, repertoárja egyik legnehezebb feladatát, Otellót énekelte kitűnően. Aztán még kétszer visszacsábult, két ünnepi alkalomra. 1984 szeptemberében a felújított Magyar Állami Operaház megnyitóján a Bánk bán II. felvonásának 1. képét énekelte (Tokody Ilonával és Melis Györggyel), 1986-ban pedig ugyanezt a felújított Szegedi Nemzeti Színházban, azon a színpadon, ahol 40 évvel korábban debütált. Később is föllépett még dalesteken, koncerteken, de akkor énekelt utoljára színpadon, jelmezben.

Simándy karrierje az úgynevezett „felszabadulás” után indult és az 50-es években élte első világkorát. Kitűnő művészi képességei mellett nyilván segítségére volt „megfelelő származása”. A szegény kistarcsai Schulder Jóska, akiből autószerelő lesz, de olyan szép hangja van, annyira szorgalmas és törekvő, hogy meghódítja az operaszínpadot – ez a történet nagyszerűen illett az akkor divatos ideológiába. Az sem véletlen, hogy a pályájának elején olyan nagy sikert arat A nürnbergi mesterdalnokokban. Stolzingi Walter, az ifjú lovag, aki messziről jött, és egészen máshogy dalol, mint az idősebb nürnbergi mesterek, de aki végül megnyeri a dalnokversenyt – Simándy joggal érezhette úgy, hogy ez az ő saját története. S ez a személyesség is hozzájárult az alakítás erejéhez.

Mindig nagyon fontos volt számára, hogy azonosulni tudjon a színpadi hőssel, akit meg kellett jelenítenie. Nagyon tanulságosak a „nem”-ek, amelyeket kimondott. Még Szegeden megtanulta a Bohémélet Rodolfóját, de végül soha nem énekelte el. Egyrészt fárasztotta a szólam állandó magas fekvése. Kitűnő, biztos magas regisztere volt, A trubadúr Strettáját számtalanszor megismételte, sistergős, diadalmas cékkel. A túl magas lágét azonban nem szerette. Másfelől a költőt férfiatlannak, nyafogósnak találta, s ez nem fért össze önképével. Ugyanezért idegenkedett a Rigoletto Mantuai hercegétől. A léha, könnyelmű alakot nem tudta hitelesen eljátszani. Nádasdy Kálmán kedvéért elénekelte néhányszor, de aztán visszaadta. Még Szegeden megtanulta a Tannhäuser címszerepét, akkor még úgy gondolta, Wagner-tenor lesz. Ám hamar rájött, hogy csak a könnyebb Wagnerek állnak jól neki, Lohengrin, Walter és a Hollandi Erikje. Siegfriedtől, Trisztántól távol tartotta magát. A Parsifalt szívesen elénekelte volna, de ezt a vallásos tárgyú darabot a szocializmus évtizedeiben nem tartották műsoron. Csak 1983-ban engedték meg Ferencsik Jánosnak, hogy bemutassa, de akkor 67 évesen Simándy már nem gondolt rá, hogy elénekelje.

Simándy hangja voltaképpen lírai spinto volt. Igazából nem a legalkalmasabb a hősi szerepekre. Ő mégis bátran elvállalt több ilyen, már pályája korai szakaszában is. Nagyszerű Manrico volt A trubadúrban, Radames az Aidában, no és Bánk bán, Otello. A hősi szerepek éneklését elsősorban kitűnő énektechnikája tette lehetővé. Tenorja nem volt sötét színű, ereje sem volt hatalmas, de koncentrált volt, fényes és kifejező. Ugyanakkor Simándy, maga kifejezetten drámai alkat volt, mindig akkor érezte legjobban magát, ha ő állt a drámai történések középpontjában. Az Otellóban nem hangorkánnal hatott, hanem az ábrázolás sokszínűségével, a lélek nemességével, megrendítő színészi és hangi eszközeivel. A harmadik felvonásban, amikor elűzte a hűtlennek vélt Desdemonát egy lépcsőn akart utána futni. Pár lépés után elbotlott, és erőtlenül lerogyott. A nézőtér az átélt fájdalomtól szinte fölsóhajtott (mint a Kékszakállú vára). Az utána következő monológot (Dio mi potevi scagliar – Vesd uram Isten reám sújtó kezed) alig tudta elkezdeni. Alig hallhatóan fogott bele, lassan tüzesedett át hangja, apránként tért vissza ereje, s a poklokat megjárva jutott el a monológot záró szenvedélyes magas B-ig.

A másik véglet az Anyegin Lenszkíje volt. Ez a fiatal poéta papírforma szerint túlságosan erőtlen és lírai volt Simándy hangához és egyéniségéhez. Ám mindig nagyon szerette, 1951-től 65-ig sokszor énekelte. „Hát az egy férfi! Meghal a szerelméért!” – adta meg a magától értődő magyarázatot.

Ezek a példák jól mutatják, hogy Simándy mennyire nem csak jó énekes, de ízig-vérig színpadi művész volt. Elsősorban a dráma felől közelített a zenéhez. Tehetségének sokoldalúságán túl ez az oka, hogy egyik szerepében sem volt rossz. Ha egy történettel, figurával azonosulni tudott, akkor a hangja hozzá idomult a drámai helyzethez és nyomban hiteles lett.

Volt azonban egy másik titka is. Életrajzírója, Dalos László ezt így fogalmazta meg: „egy költő az operaszínpadon”. Bármihez nyúlt, bármit kezdett énekelni, az azonnal művészetté nemesedett. Nem szerettem különösebben László áriáját Erkel Hunyadijából. A fiatal fiú ábrándozása a szerelméről. Sem drámailag, sem zeneileg nem túl izgalmas. (Mennyivel fölvillanyozóbb egy hasonló szituációban Radames románca: ha én leszek a vezér, és győzök, téged kérlek győzelmi díjként!) … aztán véletlenül elkezdem hallgatni Simándyt és azon kapom magam’, hogy rátapadok a hangszóróra. Mennyi kedves apró hangsúly, milyen tiszta, sallangtalan vonzódás! És még valami: milyen páratlanul értelmes és kifejező magyar éneklés. Legjobb operaénekeseink mind kitűnő szövegejtéssel énekeltek Székely Mihálytól Melis Györgyig, ám a bajnok mégiscsak Simándy volt.

Nem csinált igazán nagy külföldi karriert, mindvégig megmaradt magyar énekesnek, bár 1956 és 60 között állandó vendég volt Münchenben. Nemcsak kiejtésében, hangszínében is volt valami sajátos magyar szín. Kitűnő kortársát Ilosfalvy Róbert többek között azért is kapott több fölkérést, mert kifejezetten olaszos hangszíne és éneklésmódja volt. Simándy sem olaszos, sem németes nem volt.

A sztársághoz hozzátartozott, hogy a kezdetektől sok felvételt készített. Már az 50-es években megjelentek lemezei. Rendszeresen énekelt a Rádióban, később pedig a televízióban. Teljes rádiófelvételt készített például az Aidából és Turandotból (mindkettőt Vaszy vezényli), a Carmenből, az Álarcosbálból, a Bánk bánból. Tévéfilm készült vele a Bánk bán és az Otelló címszerepében, és a Fidelió II. felvonásáról. Később többek között A trubadúrban, a Toscában, a Parasztbecsületben, a Bajazzókban, a Hunyadiban, a Bánkban, hallhattuk hanglemezről és énekelt operettrészleteket és dalokat is.

Simándy ma is az egyik kedvenc énekesem. Lelkesen kutatom eddig ismeretlen élő felvételeit, de rendre előveszem az ismereteket is. Szeptember 18-án lenne 100. éves. Csak most látom: Diana napján született, aki a vadászok védőszentje.

Márok Tamás

 

 A nürnbergi mesterdalnokok – Házy Erzsébet (Éva) és Simándy József (Walther) Fidelio – Leonóra (Albert Annamária) és Florestan (Simándy József) Bánk bán – Simándy József (Bánk) és Moldován Stefánia (Melinda) simandy-6 simandy-3 simandy-1


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)