04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Neoavantgárd passzázsok
2016.09.03 - tiszatáj

PIELDNER JUDIT KÖNYVE BÓDYRÓL ÉS JELESRŐL

Mi sem tanúsíthatná szemléletesebben a magyar neoavantgárd film kanonizációjának folyamatát – persze inkább a tudományos szférában, mintsem a közönség körében –, mint a témába vágó szakirodalmak exponenciálisan növekvő száma. Pieldner Judit, a Sapientia egyetemi oktatója egyszerre nyújtja Bódy Gábor és Jeles András filmes életművének komparatív vizsgálatát, valamint helyezi azokat sokrétű multimediális kontextusokba.

Az, hogy Bódy Gábor mozgóképről szóló tanulmányait és cikkeit Egybegyűjtött filmművészeti írások (szerk. Zalán Vince, 2006) címmel az Akadémiai Kiadó kezdte kiadni, önmagában szimbolikus jelentéssel ruházható fel. Az akadémiák tudományos közegébe való befogadás ugyanis mindig a megkérdőjelezhetetlen kanonizálódás ígéretével kecsegtet, miközben az experimentális film formabontó természeténél fogva általában szemben áll az akadémizmus jólfésült világával, amely a kísérleti alkotásokat rendszerint csak jelentős fáziskésésekkel szokta elismerni.

A magyar neoavantgárd (vagy kísérleti) film esetében azonban már a korabeli alternatív recepció hangsúlyozta az ide sorolható művek hagyománytöréseit, formanyelvi újításait, még ha ezek jelentősége, részint politikai okokból, akkoriban kevésbé ragadta is meg a magas rangúként tételezett akadémiai közeg intézményes figyelmét. Bár az is beszédes, hogy a Bódy-korpusz kiadását célzó sorozat folytatása tíz éve parkoló pályán van (a tervezett II. és III. kötet nem jelent meg), mindazonáltal a magyar neoavantgárd filmre vonatkozó kanonizációs aktusok és irodalmak száma folyamatosan gyarapszik. Ide tartozik például az, hogy 2000-ben az ún. „Új Budapesti Tizenkettő”, vagyis a legjobbnak ítélt magyar filmek közé beválasztották Jeles András A kis Valentinóját, vagy hogy a számos tanulmány mellett a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat különszámot szentelt mind Jeles Andrásnak (2004/4), mind pedig Erdély Miklósnak (2007/4). A szövegkiadások és tanulmánykötetek mellett 2006-ban Erdély Miklós, 2007-ben pedig Bódy Gábor és Jeles András életművének szervezett a szegedi Apertúra online folyóirat konferenciát, amelynek előadásai utóbb szöveges formában is napvilágot láttak (http://uj.apertura.hu/2008-tel-tartalom/). Ez utóbbi konferenciából nőtt ki Pieldner Judit Szöveg, kép, mozgókép kapcsolatai Bódy Gábor és Jeles András filmművészetében címmel megjelent szakmunkája, amely egyszersmind a magyar neoavantgárd film fentebb vázolt kanonizációs gyakorlataihoz is illeszkedik.

A könyv, melynek alapját a szerző 2013-ban megvédett doktori disszertációja képezi, egyszerre vállalkozik arra, hogy Jeles András és Bódy Gábor filmművészetét összehasonlító vizsgálat keretében fürkéssze, másrészt hogy interdiszciplináris módszertannal felvértezve multimediális összefüggésrendszerekbe állítsa azokat. Pieldner Judit alapkoncepciója ugyanis az, hogy a két életmű, és általában a magyar experimentális film, több médium, több művészeti ág függvényében értelmezhető, s az érzékszervek sokaságát egyszerre kívánja igénybe venni.

Éppen ezért kissé érthetetlen számomra, s ez első kritikai megjegyzésem, hogy a szerző dolgozata miért csak az említett két alkotóra fókuszál elsősorban, s miért hagyja ki a vizsgálat korpuszából a honi neoavantgárd művészet harmadik legjelentősebb alakját (vagy inkább apafiguráját), Erdély Miklóst. Márpedig Erdélynél alighanem kevesebb olyan szerzőt lehetne találni a hazai művészeti szcénában, akire jobban ráillene a multimedialitás, a művészeti ágak közötti átjárhatóság, a transzdiszciplinaritás és a többféle érzékelési módok egyidejűsége. Azok a szempontok, melyeket Pieldner kiválasztott magának a kutatás csomópontjaiként, éppúgy alkalmazhatók lettek volna Erdélyre, mint Bódyra és Jelesre, például Erdély happeningjei (kiváltképpen: Az ebéd) bőven befértek volna a performatív és a vizuális művészetek viszonyait taglaló fejezetekbe. Ráadásul a szerző a címadással ellentétben meglehetősen gyakran hivatkozik is Erdély Miklósra, elemző megjegyzéseivel itt-ott belekóstol egyes műveibe, anélkül azonban, hogy az ő heterogén munkásságát ugyanazon az elemzési szinten kezelné, mint a másik két művészét. Továbbá éppen a könyv szerzője jelenti ki explicit módon a következőt: „Bódy Gábor és Jeles András nevei aligha említhetők Erdély Miklós neve nélkül” (12. o.). Ennek, a három életművet összefüggő egységnek láttató állításnak a tükrében meg aztán végképp rejtélyes számomra Erdély vizsgálatának alulreprezentáltsága. Gyakorlati megoldásként kínálkozhat az, hogy Pieldner Judit könyve annak a Kettős vetítés című 2007-es konferenciának a nyomait viselheti nem túl szerencsésen magán, melyet – mint fentebb említetten – Szegeden szerveztek Bódynak és Jelesnek. Ebből viszont azért hiányzott Erdély, mert az előző évben éppen rá hegyeződött ki a Szunnyadás című előadássorozat, vagyis a két konferencia egymás szerves folytatása volt, egységbe foglalva a három életművet, ami Pieldner könyvéből viszont hiányzik.

Az Erdély Miklós alulreprezentált voltát célzó kifogásom mellett a másik kritikai megjegyzésem a médiumok és művészeti ágak kérdéskörére vonatkozik. Miközben ugyanis a szerző szerint Jeles András és Bódy Gábor esztétikai teljesítményei a művészeti ágak átjárhatóságát, valamint a médiumok közötti határok radikális feszegetését jelentik, érdemes lett volna e fogalmak használatának gyakori túlcsordulását részletesebben megragadni. Természetesen nem várható el egy munkától, amely speciálisan életműveket helyez érdeklődése tengelyébe, hogy médiumelméleti és művészetelméleti kérdéseket szisztematikus módon, kimerítően tárgyaljon, de el tudtam volna képzelni picit nagyobb reflektáltságot is a „médium”, az „anyagi hordozó”, „intermedialitás”, a „művészeti ág” és az „érzék” fogalmát és főképp ezek viszonyait illetően.

Annál is inkább, mert úgy tűnik, a szerző is különféle értelmekben használja az említett terminusokat ugyanazon tanulmányon belül. Az egyes fejezetek címadásai, melyek a médiumok és művészeti ágak szerinti felosztást látszanak követni, egymással gyakorta inkompatibilisek. Amíg a filmnek a festészettel, a fotográfiával, az irodalommal vagy a színházzal való kapcsolatait bonckés alá helyező fejezetek egy hagyományos felosztási sémát követnek, addig az „Archív felvételek” és a „Hang-kép kapcsolatok” című kutatási irányok kilógnak ebből a rendszerezési elvből, mert egyik sem önálló mediális vagy művészeti egység. A terminológiai bizonytalanság olykor nyíltan is felszínre tör, például akkor, amikor a szerző arról értekezik, hogy „[a]z experimentális film formanyelvében a hang a képről leváló önálló médiumként jelenik meg” – de a hang nem feltétlenül írható le médiumként (bár azt nem tudom, milyen általános kategória által lehetne megragadni).

Az sem teljesen világos a fejezetek címadásánál, hogy miért szerepel egyszer első helyen a „film” szó és utána a társművészet neve (pl. „Fotográfia és film”), más helyen pedig fordítva („Irodalom és film”). Ez ugyan kistílű kukacoskolásnak tűnhet, de gondoljuk meg: egy ilyen apró nyelvi helycsere egy doktori disszertáció esetében sokatmondó jelentőséggel is felruházódhat, mondjuk, a hierarchikus viszony megfordításaként. Ráadásul, mint az a színházzal foglalkozó fejezet egy részében (115–122. o.) megfigyelhető, a szerző inkább Bódy önálló színpadi rendezésének, a győri Kisfaludy Színházban színpadra állított Hamletnek szentel nagyobb teret, mintsem a színház filmes inkorporációjának, elhelyezve azt a médiumok közötti térben. A fotográfia és a film viszonyát taglaló szövegegységben (159–172. o.) pedig a szöveg aránytalanná, egyenetlenné válik, eltérve tárgyától, mivel a szerző Jeles és Bódy munkáinak a cím által ígért összehasonlítása helyett a Kutya éji dalát (Bódy Gábor, 1983) a Nagyítással (Blow-up, Michelangelo Antonioni, 1966) és a Rejtéllyel (Caché, Michael Haneke, 2005) veti egybe. Pieldner Judit mindhárom említett filmet olyan csomópontként tárgyalja, amelyeknek mediális kérdései jóval túlmutatnak a filmtörténeti összefüggéseken. Minthogy maguknak a filmeknek a médiumközi kapcsolatai képezik a tanulmány voltaképpen tárgyát, a felsorolt problémák véleményem szerint nem elhanyagolható tényezők.

Különösen a könyv intermediális fókuszai miatt lett volna érdemes tüzetesebben kitérni a „médiumspecifikusság” fogalmára és elméletére. Ha jól számoltam, a könyvben mindössze kétszer fordul elő a terminus (82. és 175. o.), anélkül azonban, hogy a szerző megemlítette volna Clement Greenberg nevét. Holott neoavantgárd összefüggésben azért is lett volna gyümölcsöző a médium állítólagos saját nyelvére, tulajdonságaira utaló fogalom reflexiója, mert élesen kiviláglik belőle az elmélet és a gyakorlat radikális divergenciája. A médiumspecifikusság guruja, Greenberg ugyanis a Modernist panting című nagyhatású 1961-es cikkében fejtette ki azon álláspontját, miszerint szerinte minden művészet célja a médiumban benne rejlő lehetőségek felszínre hozása és önreferenciális, metanyelvi előtérbe állítása, s állítását az amerikai művészettörténész és kritikus főként avantgárd műalkotásokkal igyekezett illusztrálni. Csakhogy ez a teoretikus megnyilatkozás gyökeresen szemben áll a (neo)avantgárd azon törekvésével és tényleges gyakorlatával, amely a médium kongruenciája felé orientálódik, s amely Jeles András és Bódy Gábor neoavantgárd passzázsainál is élesen kitűnik. A greenbergi médiumspecifikusság és a filmes átjárhatóság egymással való ütköztetése tanulságos meglátásokkal szolgálhatott volna a könyv számára.

A fentiekben csak arra nyílt tér, hogy úgyszólván globális szinten foglalkozzam Pieldner Judit munkájával, mindössze két elemre (Erdély Miklós igazolatlan hiányzására, valamint a médiumfogalom kérdésére) fókuszálva. Ha azonban közelebbi pillantást vetnénk az egyes esztétikai részletkérdések és filmek tárgyalási módjának, ott élvezetes elemzéseket és továbbgondolandó meglátásokat, összefüggéseket találnánk. Ezért Pieldner Judit monográfiája interdiszciplináris módszertanával párbeszédbe kerül Bódy Gábor és Jeles András életműnek interpretációs hagyományával, és multimediális szempontjaival mélyíti el azt.

Gerencsér Péter

 

covers_383346Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép kapcsolatai Bódy Gábor és Jeles András filmművészetében

Kolozsvár: Egyetemi Műhely Kiadó – Bólyai Társaság

2015

Doktori Dolgozatok 12.

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő