04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Mióta megszülettem, állandóan kötéltáncolok
2016.09.12 - tiszatáj

INTERJÚ KÁNTOR PÉTERREL EGY KÖTÉLTÁNCOS FELJEGYZÉSEIBŐL C. KÖTETE KAPCSÁN

Miért ír egy vérbeli lírikus prózát? Talán azért, hogy kiderüljön, van átjárás a két műfaj között: nem csak epikus költemények léteznek, ugyanígy lehetséges a prózában is költőnek lenni, különösen a rövidprózában. A kötéltáncos épp ezt csinálja: lírikusként egyensúlyozva lépked a próza vaskosabb, sokszínű kötelén.

Hol a jelenben, hol a múltban jár, de mégis a ma áll a figyelme centrumában, a mához hajol közel, akkor is, amikor a történetek jelen idejűek, és akkor is, amikor régi emlékeket elevenítenek fel.

Lépkedünk színről színre, történetből történetbe, Nádler István kötéltáncos grafikái között. “Van egy történetem” – ez az egyik írás felütése. Kántornak hangja is van ahhoz, hogy ezek a történetek feszesen izgalmasak legyenek, ez pedig ugyanaz az egyszerre személyes és tartózkodó, iróniával és szenvedéllyel vegyített, összetéveszthetetlen hang, amit már a versekből is jól ismerünk. S ha egy történet hősei netán ókori görögök, akkor se lehet semmi kétségünk afelől, hogy a történet rólunk szól.

 

– Mi kell egy jó tárcához?

Kezdjük azzal, hogy nem tudom, mi kell egy jó tárcához. Csak elképzeléseim vannak róla, amikre persze írás közben nem gondolok – írás közben nincs idő másra gondolni, mint az írásra.

A tárca rövid terjedelmű írás, de azért nem árt, ha van tárgya, és az ki is derül. Többnyire a jelenhez kapcsolódik, ha nem közvetlenül, hát akkor közvetve. És önálló egész, vagyis nem egy folytatásos regény valahányadik fejezete, bár nem kizárt, hogy úgy is olvasható. A többi nagyjából íráskészség dolga. Az arányok, a pontos megfogalmazások, az útvonalak, a kiindulás, a megérkezés – ezek minden írásnál fontosak. És persze minden tárcaíró a maga tárcáinak kovácsa. A végén ott áll az olvasó egy kilátótoronyban vagy egy mezőn vagy egy útkereszteződésben, esetleg épp az orra előtt megy el a villamos – ez már a tárcaírónak köszönhető, a tárcának ilyen elvárásai nincsenek. Vagy csak én gondolom így. Az biztos, hogy a tárca, ha mégoly rövid is, mindenképpen bőbeszédűbb a versnél, kevesebb kihagyással él – ha úgy tetszik, előzékenyebb az olvasóval, több információt közöl vele, másfelől viszont jobban be is határolja az értelmezési kereteket. De azért sose lehet tudni, ki mit gondol egy-egy tárca elolvasása után. A Kancsendzönga című írást például valaki sporttémájú írásnak olvasta. Minden lehetséges, de ez azért erősen meglepett.

– Ugyanazt jelenti az irónia a versben, mint az Egy kötéltáncos feljegyzéseiből próznyelvezetének esetében?

Úgy általában az irónia – irónia; függetlenül attól, hogy versben, prózában, vagy bármiben jelenik meg.

Ha a megjelenési formákra gondolunk, azok persze változnak, változhatnak műfajonként és minden konkrét esetben is. Például egy himnikus versben már egy kevésbé emelkedett szóhasználat is (nem is beszélve egy szlenges kifejezésről) válthat ki ironikus hatást. Ugyanígy egy jól megválasztott rím, de akár egy furcsa, kétértelmű szóösszetétel is lehet ironikus. És ha valaki egy óarany hátterű ikonba Mikiegérfejet helyez apostoli szakállal, az lehet vicc is, de lehet irónia is. A prózában egy abszurd feltevés komolynak álcázott tárgyalása is iróniát jelezhet. Például amikor azt írom az egyik tárcában, hogy el tudtam volna képzelni, hogy nem is a Szövetségesek bombázták le Drezdát, hanem – az anyósa miatt – az apám, ez nyilván ironikus megjegyzés volt részemről.

– Nádler mozgást kifejező, gesztusszerű képzőművészeti alkotásai a kötetben illusztrációk csupán, megfér egymás mellett a szöveg és a kép, hiszen ezeket a tárcákat is be lehet fogadni gesztusokként, mozdulatokként – mint egy kötéltáncos lassú, kimért, koncentrált mozdulatai -, vagy ettől többről van szó, egészen más viszonyok képződnek kép és szöveg között?

Nádler István képei egyáltalán nem illusztrációk a kötetben – az illusztráció fogalma egyikünk fejében sem merült fel, egy pillanatra se. Ezek nem magyarázatai egymásnak; a képek is külön készültek, az írások is. Valami más hozta őket össze, amit nem tudok pontosan megfogalmazni. Szeretem ezeket a képeket, közel állnak hozzám, és úgy éreztem, mindketten úgy éreztük, jól fogják érezni magukat együtt ezekkel az írásokkal a könyvben. Meggyőződésem szerint egyébként a képek is, a szövegek is többek gesztusoknál; utóbbiaknál talán ez nyilvánvalóbb is. De ha valaki csupán gesztusoknak érzi őket, az sem baj. Lehet, hogy maga az írás (és a festés is) csak egy-egy gesztus az életre. Néhány így-úgy meggondolt mondat, egy-két ecsetvonás.

– Mit ér az élet túlzások nélkül?

Ez a kérdés egy szövegből kiragadott mondat, és ott, abban a konkrét szövegben van igazán a helye, a szerepe. Ezért tulajdonképpen erre a kérdésre nem is kellene válaszolnom.

Ha mégis mondok valamit, az valószínűleg már nem is igazán erre a kérdésre válasz.

Úgy általában az emberi élet maga is egy túlzásokkal agyonzsúfolt valami – talán eleve túlzás. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért, úgy néz ki, semmihez sem ragaszkodunk jobban, mint hozzá. Úgy látszik, ilyen túlzásokra hajlamos és alkalmas fajta vagyunk, akár tetszik nekünk, akár nem. Természetesen túlzás és túlzás között óriási különbségek vannak, ki-ki másutt húzza meg a határt, és ez már önmagában is garancia lehet az állandó botrányra. De hogy én ennek most belemenjek a taglalásába, azt igazán túlzásnak érezném.

– Szükség van a kötéltánchoz közönségre?

Ha a kötéltáncot úgy értelmezzük, hogy életszükséglet – én így értelmezem –, akkor szükség van, ha nem is közönségre, de valamilyen közösségre. Legalább egy kutyára vagy macskára. És az már közönség is.

– Mit jelent az Ön számára a szabadság? Ugyanazt, mint, amit ezek a szövegek gondolkodnak róla? Létezik-e szabadság a homoksivatagban?

A szabadságról már annyian írtak, én magam is többször, de ahány megközelítés, annyi definíció, ahány válasz, annyi kérdés. Van a valamitől való szabadság és van a valamihez való szabadság. Ezek nem azonosak. Kimeríthetetlen és megkerülhetetlen téma. Valahogy össze vagyunk vele kötve: bennünk is van, meg kívülünk is: nem tudunk tőle ’szabadulni’.  És nemcsak filozófiai probléma; annak is köze van hozzá, aki tudni sem akar róla. Ahhoz, hogy valami érvényeset mondhassunk róla, konkrét esetekben érdemes – és kell! – konkrét válaszokat adni.

Az egyik legszebb konkrét válasz, amit ismerek, Radnóti Miklós költőé, ami így szól: Szabad szerettem volna lenni mindig, s őrök kísértek végig az uton.

– Az igazság olyan, mint a kő? Addig jó, amíg nem téged talál el?

Ez is egy kiragadott mondat az egyik írásból. Ott arra utal, hogy az igazság nem kisajátítható, nem megvehető, nem örökölhető birtok, nem bespájzolható. Senkinek sem üdvöskéje. Olyan, mint a szabadság: minden nap meg kell küzdeni érte, mindig valamire vonatkoztatva van csak értelme. És csak azok gondolják mindig könnyűnek és szépnek, akik összekeverik egy tavirózsával, egy koronaékszerrel, vagy egyszerűen egy oltári nagy hazugsággal.

– Kötéltáncolt valaha?

Az az érzésem, hogy mióta megszülettem, állandóan kötéltáncolok.

 Sirbik Attila

 

b1442753Magvető Kiadó

Budapest, 2016

86 oldal, 2490 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő