04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Ďoďóra várva
2016.08.09 - tiszatáj

MARKO ŠKOP: EVA NOVÁ (2015)

Az eddig dokumentarista munkáiról ismert szlovák rendező, Marko Škop 2015-ben elkészítette első játékfilmjét, melyet kanadai ősbemutatóján, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon egyből FIPRESCI-díjjal jutalmazott a zsűri, a napokban pedig a Palicsi Filmfesztivál különdíját nyerte el. Az Eva Nová című film egy elvonókúráról frissen kikerülő idősödő színésznő kálváriája, melynek kapcsán a rendező azt a kérdést boncolgatja, hogy vissza lehet-e térni a száműzetésből a bűnbeesés előtti állapotba, a színészi karrierhez és a családi harmóniához.

A szlovák film történetében mindig is meghatározó áramlatot képviselt, a bársonyos forradalom óta pedig különösen felerősödött a dokumentarista módszer, elég csak az etnográfiai filmeket készítő Karol Plicka, a kényes kérdéseket firtató Dušan Hanák, vagy a kortársak közül Jaroslav Vojtek és Peter Kerekes nevére utalni. Ebbe a sorba illeszthető az idáig dokumentumfilmek rendezőjeként és producereként feltűnt Marko Škop, aki 2015-ben mutatta be első játékfilmjét, az Eva Novát.

A dokumentumfilmes örökség erőteljesen érződik is a filmen, amely leginkább a minimalista eszközhasználatban érhető tetten. A film hétköznapi helyszíneken játszódik, hol Kisszeben (Sabinov), hol pedig Pozsonyligetfalu (Petržalka) környékén. A kamera többnyire csak a szereplők körüli szűk térre koncentrál, a párbeszédek realisztikusak. Az operatőr gyakran időz a híres szlovák színművésznő, Emília Vášáryová által játszott Eva Nová és a tőle elhidegült fia, Ďoďo (Milan Ondrík) arcvonásain. Ezt a minimalista hatást fokozza, hogy a játékfilm teljesen mellőzi a zenehasználatot. A rendező ez alól csak egyetlen esetben tesz kivételt, amikor diegetikus zeneként a főszereplő, Eva Nová saját színészi karrierjének egyfajta búcsúdalaként – jellemző módon egyébként – Karel Gott C’est la vie című chansonját hallgatja. Ezek az ökonomikus, visszafogott filmnyelvi megoldások sokban emlékeztetnek a kétezres évek elejétől felívelő román újhullámos filmek low-budget jellegére, a kapcsolódási pontot növeli a nyitott végű befejezés is (bár az, hogy az Eva Nová befejezése mennyire nyitott, maga is nyitott kérdés). Ugyanakkor különbséget jelent a kamerahasználat: amíg a román újhullám általában (de nem kizárólagosan) a mozgó kézikamerát részesíti előnyben, addig Marko Škop filmje előszeretettel él a statikus kamera alkalmazásával. A mozdulatlan kamera által frontálisan megmutatott kicsi, zárt terek egy másik kortárs filmnyelvi hagyománnyal, nevezetesen Michael Haneke és Ulrich Seidl tartózkodó stílusával ápolnak rokonságot.

A mikrorealizmus dokumentarista módszerét azonban Škop rendezése kimondottan játékfilmekre jellemző fikciós elemekkel kombinálja. Ami a narratíva ívét illeti, a film világosan megszerkesztett kezdőponttal (a főszereplő színésznő épp kilép a rehabilitációs intézetből) és végponttal rendelkezik (a film zárlatában az alkoholista anya és fia fanyar módon egymásra talál), van benne drámai fordulat is (Eva Nová testvérének, Maňkának a váratlan halála, akit Žofia Martišová alakít). Hasonlóképpen tudatos konstrukcióra vallanak azok a markáns képi kompozíciók, melyek vizuális metaforaként működnek. Ilyen például az, amikor a kamerához frontálisan beszélő színésznő idős arcát együtt látjuk falon lévő fiatalkori poszterével, keresztezve és ellenpontozva egymással a múltbeli sikert és a jelen sivárságát. De vizuálisan ugyanígy rendkívül erős képeket alkalmaz a zárójelenet, amikor is Eva, az anya és Ďoďo, a fiú együtt úszkálnak egy kerti medencében: látszólag helyreáll a családi harmónia, csakhogy a víz felszínén ott lebeg egy alkohollal töltött üvegpalack is.

Mindezek a vizuális szimbólumok el is távolítják Marko Škop alkotását a dokumentarizmustól. Maga a címválasztás is jelképes, melyre a narratíva összefüggésében érdemes néhány szót szentelni. Az Eva Nová a fabula szintjén a főszereplő díva tulajdonneve, ugyanakkor a cím szlovákul „új Évát” is jelent, ami azonnal bibliai konnotációval ruházza fel a filmet. Az ótestamentumi intertextualitás mitológiai síkra emeli a korosodó színésznő történetét, amennyiben a film a nő alkoholizmusát paradicsomkerti bűnbeesésként, családjától való fizikai és érzelmi eltávolodását, illetve színésznői mellőzöttségét pedig a bibliai édenkertből való száműzetésként konfigurálja újra. Ez kölcsönöz szimbolikus jelleget a kertbeli jeleneteknek is, mert amikor itt Ďoďo a feleségével, Helenával veszekszik (a jelenetben különösen hitelesen alakít a Helenát megformáló magyar színésznő, Varga Anikó), Eva pedig a fiával, Ďoďóval és egy szeszes üveggel lubickol a medencében, akkor az voltaképpen az erkorcsosult édenkert bibliai metaforájává súlyosbodik.

Eva számára a színészi hivatáshoz nem vezet vissza semmiféle út, a film ezt véglegesen elfecsérelt lehetőségként, örök száműzetésként írja le. Ismét csak erős metaforahasználat érvényesül abban, hogy amikor a mellőzött Eva Nová szupermarketben kénytelen munkát vállalni, a keze ügyébe kerül egy rothadó citrom, az elhagyott édenkerti gyümölcs – szó szerint – fanyar megfelelője. Amikor pedig Evát egykori barátja, Laco (Ľubo Gregor) egy előkelő fogadásra invitálja, a rendezvényen a magányos dívát nem fogadja vissza a kulturális elit. Ugyanakkor az autentikus környezetrajzban és színészvezetésben erős film hitelessége érthetetlen módon éppen itt szenved csorbát. Kétségtelen ugyan, hogy a kidobók általában nem éppen rengeteg eszükről meg arról híresek, hogy lefekvés előtt Heideggert lapozgatnának, de azért meglehetősen hiteltelen a film azon ábrázolása, hogy Eva Novát (aki nemcsak idős, de nő is) gorilla kinézetű biztonsági őrök fizikai erőszak alkalmazásával dobják ki egy elegáns rendezvényről. Itt a film célkitűzése fölébe kerekedik az autentikusságnak: nagyon mondani akar valamit, de nem a legjobb eszközt választja hozzá.

Fontos megjegyezni ugyanakkor, és ez már az erények közé tartozik, hogy a film nemcsak Eva Nová bibliai száműzetésére fókuszál, hanem arra is, hogy az alkoholizmus milyen maradandó nyomokat hagy a családi viszonyokon. Ebben az értelemben pedig a színésznő fia is Škop filmjének főszereplővé válik. Az anya bűnbeesése fiában abban öröklődik, hogy Ďoďo maga is gyakorta nyúl a „tiltott gyümölcshöz”, vagyis az alkoholhoz, feleségével, Helenával megromlik a viszonya, anyjával szemben tanúsított viselkedése pedig agresszív, hogy leplezze frusztrációját.

Noha az anya részint Ďoďóra várva tölti „szabadulása” utáni új életét, s Ďoďo – Samuel Beckett drámájával ellentétben – megjön végül, ez mégsem happy end. Amikor ugyanis a film végén az anya és fia egy szimbolikus jelenetben egymásra talál a medencében, az semmiképpen nem jelenti a családi harmóniának mint paradicsomkerti állapotnak a helyreállítását (s ez meg is válaszolja a kérdést, hogy a film befejezése mennyibe nyitott). Az Eva Nová című film, amely a bibliai bűnbeesést profanizálja, a reintegráció esélyét mind a karrier, mind a család szintjén tagadja. Marko Škop filmje így végső soron arra inti nézőjét, hogy az elvesztett édenkertbe lehetetlen a visszatérés.

Gerencsér Péter

 

 

 

1465378456-5757e6989c7b8-evaposter-jpgEva Nová

Rendezte: Marko Škop

2015, 106 perc

Szlovák – cseh dráma

Artileria – Sirius Films

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő