Tiszatájonline | 2016. augusztus 3.

A közelinek hitt te országod

FORTE TÁRSULAT: A TE ORSZÁGOD
A Forte Társulat évenkénti szegedi szereplése már üdítően biztos pont a Thealter programjában. Az elmúlt években A nagy füzettel, az Irtással, majd a Bűn és bűnhődéssel jelentkező, Horváth Csaba által vezetett társulat bevallottan folytatja a kitaposott nyomvonalat, a rendező Fortés munkái pedig a társulattól elválaszthatatlanul egyéni és önálló játékstílust, formanyelvet mutatnak fel. Az idei fesztivál keretében a díjnyertes A te országod című előadásukkal résztvevő Forte láthatóan folytatja eddigi színházi törekvéseit… – FRITZ GERGELY ÍRÁSA

FORTE TÁRSULAT:
A TE ORSZÁGOD

A Forte Társulat évenkénti szegedi szereplése már üdítően biztos pont a Thealter programjában. Az elmúlt években A nagy füzettel, az Irtással, majd a Bűn és bűnhődéssel jelentkező, Horváth Csaba által vezetett társulat bevallottan folytatja a kitaposott nyomvonalat, a rendező Fortés munkái pedig a társulattól elválaszthatatlanul egyéni és önálló játékstílust, formanyelvet mutatnak fel. Az idei fesztivál keretében a díjnyertes (a POSZT-on a legjobb rendezés díját söpörte be) A te országod című előadásukkal résztvevő Forte láthatóan folytatja eddigi színházi törekvéseit.

Magát a darabot Keresztury Tibor jegyzi, a textus pedig Tar Sándor valamint Keresztury saját novelláiból áll össze. Tar Sándor sorsa és életműve a közelmúltban egyre élénkebben kap helyet az irodalmi közbeszédben, jelentéses, hogy rövid időn belül két előadás is született a szóban forgó témában (utalva Ménes Attila Katonában bemutatott Bihari című drámájára, amely Tar ügynökmúltját boncolgatja).

A te országod szorosan illeszkedik azokhoz a színházi áramlatokhoz, amelyek a Kádár-kor terhes örökségének színpadi feldolgozására tettek kísérletet az elmúlt években. Az egyik legmarkánsabb rendezésnek ebben a kontextusban bátran nevezhetjük Pintér Béla Titkaink című darabját. Ez amiatt is tűnik relevánsnak, mivel a Titkaink rendkívül önreflexíven és ironikusan hozta játékba a Kádár-korból átörökített retro-érzést a különböző rekvizitumok, dalok, gesztusok segítségével: a rendezés így olyan komplex atmoszférateremtéssel dolgozott, amely elengedhetetlen volt a nyolcvanas évek ábrázolásának megvalósításához. Az atmoszféra felrajzolásának problematikája amiatt tűnik szembesíthetőnek a Forte Társulat előadásával is, mivel Tar novelláinak egyik esszenciájaként a tömör anekdotákból építkező, határozott atmoszféra kidolgozását jelölhetjük meg. Horváth rendezését amiatt tűnne megalapozottnak efelől olvasni, mivel az előadás maga is a Kádár-korból ismert, a kollektív emlékezetben különböző formákban elraktározódott szereplőtípusokat próbált színre vinni (a melósoktól a pártfunkcionáriusokig). Tehát megkísérelte mozgósítani azokat a generációkon átívelő emlékfoszlányokat, sztereotípiákat, mítoszokat, amelyek a hetvenes-nyolcvanas évek letűnt időszakából továbböröklődve részét képezik a kulturális emlékezetnek. A te országod dramaturgiája így izgalmas időkezelési eljárást mutat fel, hiszen a szocializmus öröksége mintha adott kulisszaként, a Tar művekből ismerhető referenciális, kollektív tudásként szerepelne az előadásban, s nem egy bonyolult emlékezési folyamat eredményeként. A Kádár-kor tapasztalata viszont már nem úgy adott, mint a Tar-szövegek keletkezésének időszakában, az elődadás ennek megfelelően azt sugallja, hogy a színpadi történések játszódhatnának akár a jelenben is. Ezt tovább fokozzák a Keresztury-novellák alapján készült jelenetek, amelyek erősítik azt a feltételezést, hogy a befogadónak főként a jelenbeli perspektívából kell visszatekintenie, visszafejtenie a napjainkban a térkép szélén élő közösségek nyomorát. Ez a gesztus egyfelől érthető, másfelől viszont csökkenti az ábrázolt világ expresszivitását. A koreográfia helyenkénti kiszámíthatósága konszolidálttá teszi az egyébként korántsem konszolidált, Tar által ábrázolt világot.

Eközben fontos belátni, hogy A te országod dramaturgiája érdekes kapcsolatot alakít ki Tar műveinek poétikájával. Mivel Tar művészete a realista próza hagyományához illeszthető, novelláinak mimetikus ábrázolásmódja akár a színházi feldolgozás lehetőségét is felkínálhatja. A Forte Társulat munkássága pedig meggyőzően bizonyította korábbi előadásaik során, hogy a fizikai színház nemhogy kevésbé alkalmas, hanem üdítően újszerű formát szolgáltathat irodalmi művek színházi adaptálásához. Tar műveinek poétikája viszont olyan zárt narratív formát alkot, amelyet az előadás nehezen és csak helyenként volt képes megragadni.

Horváth Csaba rendezői eszköztárának megfelelően a díszlet és a kellékek minimalizmusa már jól ismert jelenség, a tánchoz és a mozgáshoz ezúttal különböző hosszúságú pévécécsöveket használtak kiegészítő elemként. Horváth dramaturgiája feszes, rendkívüli pontossággal megkomponált, hiszen a mozgás és a tánc koreográfiájába egy kikerülhetetlen narratív szál is beleilleszkedik: az irodalmi passzusok szó szerinti elbeszélése. A te országod dramaturgiájának eszközkészlete egy olyan sémát mutat fel, amelyben a narratív, mesélő részeket követően, a miméziselv jegyében a tánc és a mozgás rögtön leképezi a verbálisan már kifejezett folyamatokat. A mozgás és a beszéd súlya lényegében kiegyenlítődik, miközben az előadás koreográfiájának kidolgozásakor most a Tar-próza világa felől kellett a rendezés súlypontját a testek jelentésességének kiaknázására helyezni. Az előadás a test tömegben elfoglalt helyét igyekszik a szituációváltások során ábrázolni. A gyár vagy a munkásszálló korabeli, de érthető módon időtlenül érvényes struktúrája bontakozik ki a színpadi térszervezés kialakításakor, a hierarchikus hatalmi viszonyok működési logikája a gyár (és egyben a rendszer) szigorú rendjét modellálják. A te országod testszínházként nem pusztán maszkulin testszínház, leginkább a hatalom mindenkori természetének (foucault-i) működésmódja az, amelyet a rendezés megpróbált felmutatni, gondolva a kollektíván belül áramló alá-fölérendeltségre, Vizipók alárendelt helyzetére vagy a Lassú teherből kibontakozó gyilkossági jelenetre (az apa tekintélyének lassú leépülésére). Ennek megfelelően szerveződik a férfitekintetek oszcillálása, amelyet az előadáson átívelő akusztika tesz még inkább kifejezővé. A női test uralását ugyanis a mozgás mellett a többi színész által generált, sajátos egyveleggé rendeződő hangzás képes kifejezni. A hang(zás) politikája így ível a hatalom demonstrálásáig. A humanitás elvesztése azonban mindenkit érint ebben az univerzumban: a pévécécsövek nem egyszer a szereplők kezeinek helyettesévé válnak. Ez a jelenet a tömegben feloldódó individuum tapasztalatát fokozza, hiszen a munkás a pévécécső jelentette idegenségbe záródik bele, teljesen kizárva a humanitás világából.

Az előadás összgesztusának mérlegelésekor azonban nem hagyható figyelmen kívül a rendezés és Tar világának elkülönbözése. Látható, hogy Horváth előadása a gondosan kidolgozott mikrojelenetekből építkezik (ezért sem véletlen, hogy a játékgépes jelenetnél pontosan felismerhető az ugrás Keresztury novellájára). A rendezői eszközkészlet pedig néhol soknak, néhol pedig kevésnek bizonyult A te országod esetében. Mintha Horváth nem mert volna elég közel férkőzni Tar világához, rendezéséből hiányzott az a típusú önreflexív naturalizmus, amely a színpadon is élővé teszi a munkásszállók, a kelet-magyarországi falvak, az elnyomottak mindennapjainak belső világát. Ez a számonkérés pedig legitimálható azzal, hogy a társulat korábbi munkáiban, mindenekelőtt A nagy füzetben rendkívüli expresszivitással lépett működésbe a brutális testi szenvedés egyidejű színpadi ábrázolása. A te országod című előadás a hallatlanul átütő, majd a nem várt, erőtlen jelenetek miatt oldódik el Tar világától az előadás végére. A darab során végighúzódó, végül elsekélyesedő retro-szál (a tánczenés vendéglőtől a Centrum Áruház nevét ábrázoló reklámtáska színpadi szerepeltetéséig) szervetlen marad, az atmoszférateremtés Tar műveiből ismert eszközei egyáltalán nem képesek beépülni az előadás cselekményébe. Ugyanis itt már nem pusztán a Kádár-kor örökségének reprezentációja volt az elsődleges kihívás: a munkások, romák, hajléktalanok, alkoholisták szuicid hajlamoktól sem mentes világának színpadi ábrázolásához nem lehet elégséges a tánczene és a Füles című újság nosztalgikus felhangoktól sem mentes felemlegetése.

A Forte darabja mindettől függetlenül bátor kísérletnek tekinthető, a befogóadónak pedig minden bizonnyal nem a Tar-szövegek okozta olvasmányélmény felől kell megközelítenie az előadást.

Fritz Gergely

Forte Társulat–Trafó Kortárs Művészetek Háza: Tar Sándor–Keresztury Tibor: A te országod, 26. Thealter, Szeged, 2016. július 25.

9339_600x800 9338_600x450 9342_600x800 9340_600x450 9341_600x450 9337_600x450

Fotó: Révész Róbert