02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Françoise Gilot kiállításáról
2016.07.20 - tiszatáj


 

 

DEÁK CSILLAG
ÉS
KÖLÜS LAJOS

 

Françoise Gilot kiállítása 

2016. 06. 30 – 2016. 07. 30.

Várfok Galéria

1012 Budapest, Várfok u. 11.

 

Deák Csillag: Tengeri szellő

Ősbolyongás 1997 - 65x50cm - vegyes technika, papírMi számít: a mű vagy a művész élete? Mindkettő, azzal a megszorítással, hogy a művek beszélnek, a művek mondják el, hogy ki vagy, ki voltál. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy Gilot Picasso szerelme volt, két gyerekük is született. Gilot nem csak festő, hanem költő, filozófus, aki a kubizmus, posztkubizmus irányzat mentén alkotta meg életművét, és alkotja tovább ma, 95 évesen is. Erős egyénisége tette lehetővé, hogy legyőzze Picasso gravitációs terét, és önálló pályára állhasson, és saját jogán legyen az, aki. A művészettörténetből ismerünk olyan kapcsolatokat, amelyekben a maszkulin dominancia uralkodott (pl. Mahler és Alma Mahler, Rodin és Camille Claudel). Gilot-ra rávetül ugyan Picasso árnyéka (a nagy festő hatása), lehet azt mondani, hogy mindig látni egy-egy foltot, de műveit nézve, bennük a fény és tűz, a szín, a letisztult forma az uralkodó, amely megtalálta saját formáját, stílusát, kifejező festői nyelvét. Matisse hatását is érezni, a féktelenséget, amit Gilot megzaboláz, lecsendesít. Rozsda Endréhez fűződő barátságáról így nyilatkozik: …Rozsda Endrével 1939-ben, éppen néhány nappal a II. világháború kitörése után találkoztunk először, és nagyon jó barátok lettünk. Nyolc évvel volt idősebb nálam, tehát nem annyira a tanárom, inkább a mentorom lett. Ez a kialakuló mély barátság átsegített a nehéz pillanatokon is. Mindketten szenvedélyesen kerestük a művészet legmélyebb értelmét. A Várfok Galéria most is emléket állít ennek a kapcsolatnak, itt korábban már volt közös kiállításuk.

A Várfok Galériában látható művek többségét Gilot ötvenéves kora után alkotta. Így is nyomon követhető művészetében a változás, a motívumok egyszerűsödése, a térformálás zártságának feloldódása, nyitottabbá válása. Az absztrakt képek erős érzelmi hatással bírnak, az alkotás belső dinamikája révén, szinte szétrobbannak, miként sokszor szét is robbannak, a kör elemire esik szét. Gilot sajátságos stílusa révén nem a káosz válik uralkodóvá, hanem a rendszer, a fegyelmezett rendezetlenség, újra teremtett harmónia.

Képein a valóság és fikció egybeolvasztását látom: Íves Kapu (1994) és Út a faluba (1994), az úton levés és szemlélődés, kívülről, egy kapun át bepillantani, egy sajátos szemüvegen keresztül nézni, emlékezni a korábbi, akár gyerekkori emlékekre, emlékfoszlányokra. Milyen is a Tengeri szellő (1985), metaforikus értelemben akár? Milyen a metafizikán innen, a meg- és átélt tengerparti látvány, a vitorlás, mint a szabadság jelképe? A vándorlás című képen is többértelmű a valóság és a fikció egymáshoz való viszonya, a háború pusztítása nyomán emberek a helyüket keresik, ahogy a művész is önmagát keresi, útról útra. Ősbolyongás (1997) ez.

A Labirintus sorozat a 60-as években születik meg. Gilot számára görögországi útja olyan élmény, amely művek sokaságában ölt testet. A görög mitológia alakjai elevenné válnak, a mítoszok világa megélt valóság lesz. Krétai lesz, holott nem élt Krétán, Minótaurosz lesz, akit le kell győzni, egy szörnyet, amely félelmet kelt. Gilot önmagával vív küzdelmet a Labirintus sorozatban, egyszerre Ariadné, egyszerre Minótaurosz. győző, és vesztes. A görög kultúra így lesz Gilot esetében újraélt szermélyes és absztrakt emlékké, és válik érzelmeinek kötőanyagává, habarcsává. Mintha rejtett formában harcot vívna a múltjával.

Az Ahonnan nincs visszatérés, (1984) zárt elemei, majd az Üstökösök ütközése (1984) és A papírsárkány szökése (1984) egy esztendőben készült alkotások, nem tudni bizonyosan tényleges időbeli sorrendjüket, de van visszatérés, a papírsárkány kiszökik rabságából, üstökösök ütköznek, nincs megállás. A Tűzszekerek (1994) az ikaruszi szárnyalást is idézi, közel a naphoz, még nem égtek el, bár kevesebb kerekük van, szárnyuk áttetsző. Gilot a női princípiumot (A nőiesség aspektusai,1994) is érvényre juttatja, a lágyságot, a színeket, folytonos kapcsolódásukat keresi és formázza meg. Mozgásban van, és nem csak táncot ábrázoló műveiben (Testek mozgásban,1994), mondhatnám, hogy női Odüsszeusz, aki maga jár utána élete kalandjainak, nem kötöget, vagy sző, azért, hogy alkotását visszabontsa, mint Pénelopé, életműve szövetét következetesen építi. Egyik interjújában mondja: Van egy olyan, hogy kronológiai életkor és egy szellemi, képzeleti életkor. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Edzésben kell lenni. Nem szabad sose leállni, se mentálisan, se fizikálisan. Minden az akaraterőn múlik. …Sok közölnivalóm van még, de nem szavakkal, mert nekem a festészet a csend művészete.

Gilot kilépett a fényre, nem vakult el (Lemenő nap fénye a nárciszokon, 2006), megcsillan a fény, kívülről szemléli a látványt, mint az Út a faluba (1994) képen, hogy fenntartás nélkül örülhessen a tavasznak a Végre tavasz (2014) rajzán. Nem véletlen, hogy foglalkoztatja a gordiuszi csomó kérdése, sorozatot készít a témáról (A Gordiuszi csomó V.2008), a döntés előtti pillanatról, mert magának Gilot-nak is döntenie kellett, maradjon vagy menjen. Ment. Maszk – Madár (1985) képe még statikusnak tűnik, majd kiteljesedik a felszálló főnix lebegésében. A Lapos dombormű (1981) stilizált forma elemeket használ, egészen az azték és egyiptomi hieroglifák világáig lép vissza, és őrzi meg azt. Gordiuszi csomója a Labirintusban Ariadné fonalává lesz. Ezzel is utalva arra, hogy a sors kifürkészhetetlen útjait járjuk, és olyan helyzetekbe kerülünk, ahol a gordiuszi csomót ki kell oldani, fonallá gombolyítani.

Gilot hétköznapi motívumokból építkezik, de szárnyal is (Tengeri szellő, Kék éj), nem titkolja érzelmességét, a mitológiai alakokhoz és világukhoz való kötődését (Zeusz, Keleti város). A mindennapiságban leli meg az élet örömét, jelenvalóságát, tárgyiasságát, ez még akkor is igaz, ha eltekintünk a művek címétől, amelyek pontosak, egyszerűek. Gilot struktúrái ugyanakkor összetettek, már-már bonyolultnak is nevezhetném, de inkább helyesebb a mélységek tagozódása kifejezést használni, a kör-körös centrikusságot, amely ugyan töredezett, belsőleg felbomló világot mutató. A kapcsolatok válnak bennük hangsúlyozottá, az összefüggések és egymást kiegészítő motívumok révén az élet jó és rossz oldala jelenik meg, anélkül, hogy bármelyik egyeduralkodóvá válna. Jobbára különleges egyensúlyokat észlelünk és látunk, magát az újjászületést. A Felszálló főnix (1985) lebegő festmény, olyan, mintha egy tibeti imazászlót látnánk, amely a békét, részvétet, erőt és bölcsességet képviseli. A tibetiek úgy gondolják, hogy az imák és a mantrák a szél segítségével szétszórják a jóakaratot és a részvétet, így az imazászlók mindenkinek előnyt nyújtanak. Ha meglebbennek, az arany felcsillan, a tűzből arany lett, a madár kékes teste a megújult remény és újjászületés többszörös szimbóluma.

Gilot számos festészeti technikát, anyagot alkalmaz, így a gouache, akvarell, tus mellett a litográfia és monotípia is kedvenc alkotói módszere és eszköze közé tartozik. A lét végességével is szembenéz (Ahonnan nincs visszatérés,1984), de ezzel is az élet felé fordul, az élet teljességét foglalja egységbe, az élet-halál viszonyát köti egybe. Gilot realista is, a Növények az ablaknál (2004) mű jelkép lesz, a mindennapi tekintet nem csak az ablakhoz téved, és lát valamit, az emberi élet szervességét, kötődését egy másik élethez, amely történetesen szintén emberi, hiszen emberi módon tekintünk rá. Antropomorf világ Gilot világa, kései rajzai is alátámasztják ezt. Néhány motívum épít fel egy arcot, egy kapcsolatot, itt már eltűnik a szín, csak a kapcsolat és a forma finomszövésű hálója marad. Gilot az élet folytathatóságát bontja ki műveiben, a nőiesség forrásában találja meg a világ mindennaposságát, bölcsességét és filozófiáját.

Picasso és Gilot 2016-ban újra találkoznak. Budapesten. A Várfok Galériában Gilot, és nem messze, a Várban, a Nemzeti Galériában Picasso kiállítása látható. Véletlen, hogy Gilot tárlata egy nappal korábban, a Picasso-é előtt, július 30-án zár?

 

Kölüs Lajos: Az égbolt került közéd s közé

Út a faluba 1994 - 66x51cm - akvarell, papírGilot gömbjei, körívei, gordiuszi csomói sávosak, valamiféle kört formálnak, a kapcsolatok új szintjét és mélységét formázzák. A műveket nézem, ha ott is motoszkál a fejemben egy név, Picasso. A művek belső szabadsága, megformáltságuk erőssége, a motívumok összeszedettsége jelzi, Gilot olyan egyéniség, aki megtalálta önmaga kifejezési formáit, stílusát. A szín szerelmese, kék és sárga, néhol a piros, zöld uralkodik. A színhatás attól válik erőssé, hogy az egymásba hajló formák hagymaszeletként simulnak egymáshoz, szögletes kavicsok, de mintha simák lennének és gördülékenyek. Két név jut eszembe, El Kazovszkij és Reigl Judit. Gilot konstruktív geometriájú művei szöges ellentétben állnak Kazovszkij expresszív, fájdalmas műveivel. Hogy mégis azt gondolom, hogy Gilot-tól sem idegen az extatikusság? Mert számomra extatikusak Gilot azon művei, amelyek tárgya egy-egy virág, egy-egy isteni lény. A hűvös tárgyilagosság csak látszat, tudatosan formált csend, amely önmagát falja fel, semmisíti meg. Ilyen csend, ilyen istenség nem létezik, csak az erős vágyak világában.

Reigl Judit az illusztratív kereteket szétrobbantva automatikus, geszturális absztrakt írásszerű jelekkel alkot. A figurativitásból, a formai korlátokból való kitörés az „űr” elérését eredményezi, amiből új születhet. A lelki és testi energiák egyenrangú felszabadítása pedig egy extatikus alkotói állapothoz vezet. Gilot színvilága kevert, harmonikusan elrendezett, de formái feszültségekkel teljesek, ennyiben Reigl és Gilot művészete között van egy olyan határterület, amely a belső érzelmi és gondolati önellentmondások terepe, világa, és ennek a világnak formáit tudatosítják, rögzítik. Gilot gesztusai is absztraktak, egyensúlyt keresők, de a tér olyan pontjait, jeleit és jelenségeit foglalja egységbe, amely a földi világ és nem az űr felé viszi a nézői tekintetet és gondolatot.

Gilot könnyedén alkot, ha ismétel is, máshova helyeződik az alkotás hangsúlya, színre, formára, és a művek belső integritása az, ami összetartja a széttartó motívumokat is. Belső erő, megzabolázott és féken is tartott erő. Az emberi szellem hatja át, a kultúrtörténeti utalások és személyek színrehozatala szuggesztív módon történik, a felidézés egyben őrzés és a kontinuitást is magában rejti. Alkotói munkájában rendre jelen van a spontaneitás, ezt litográfiáiban és monotípiában is tetten érhetjük, ahol a technikai fegyelem, alázat folytonos küzdelemben áll a műhelymunka szigorú szabályaival. Egyre több színnel dolgozó litográfiái nemcsak vérbeli festői látásmódról, hanem kísérletező kedve mellett a pontosságot és átfordító képességet igénylő technika szabályait alaposan ismerő, de játékos szabadságát sem feladó művészről tanúskodnak (Verba Andrea: Kalandvágy és laboratórium).

Alkotásaiban eljut a művészet eredetéhez, amikor még nem létezett művészet, nem nevezték annak, és nem is nevezhették, de már megszületett a vágy, hogy valamilyen formában önmaguk voltát kifejezhessék, mintegy ideologikus módon, de már sajátságosan és öntörvényűen. Gilot úgy formálja felvett, átvett motívumait, hogy azok egyben saját védjegyeivé lesznek, és önmagáról vallanak, belső küzdelmeiről, reményeiről és sötétebb gondolatairól. Gilot világa inkább örömteli, de nem sekélyes, hanem mélységekkel és csapdákkal teli világ. Nem szentimentális, nem is romantikus, színeivel nem válik saját érzelminek foglyává, hanem egy szabad lélek szabad világát, gondolatait közvetítik. Olyan önkifejezések, amelyek önportrék, ha tudjuk is, absztrakt portrék. Ám Gilot sohasem személytelen, ha annak is látszik, vagy annak akar látszódni, mert absztrakt vonalaiban, formáiban érzelem feszül, a teljesség vágya és az élet szabadsága.

Nem feminista, nem lázad a férfi princípiumok ellen, ellenben a kapcsolatok bonyolultságát és fontosságát hangsúlyozza. A létezés sokoldalúságát hordozzák a művei, a női lélek finom rezdüléseit, miként is lesz a sárga nárcisz az élet legyőzhetetlen hitévé és formájává. Gilot életszeretete az, ami folytonos, ami töretlen. A Reggeli felajánlás-ban ott van az egyiptomiak hitvilága, az istenek dicsőítése is, de ott van a későbbi idők realitása, hogy kívülről látjuk a múltat és a jelent, a kettő kapcsolatát, azaz önmagunkat. Gilot úgy változik, hogy szemléletében ugyanaz marad, aki korábban volt, csak a forma lényegét, belső tartalmát  kevesebb vonallal, sávval tudja életre kelteni.

Újra és újra nézem a műveket, megunhatatlanok, mert a szerelem ott bujkál a képekben, de csak bujkál, áttetszően, finoman, leheletnyi formában, egy szélfuvallatban, egy színben, valahol ott van tehát Picasso is, de úgy is mondhatnám, hogy nem lényeges, hogy az ő neve Picasso, lehetne más neve is, mert Gilot magát a szerelmet ejti foglyul, őrzi meg magában, műveiben, eltűnt szerelem, amely azonban öröklétre van ítélve.

Absztrakt művei költemények is, verssorok, miként Szapphó töredékben fennmaradt verssorai. A Délutáni fény (2008) is egy költemény, már-már fúga része, a fény, a szín fúgája, mondhatnám azt is, hogy az élet fúgája. Gilot úgy őrzi meg régi szerelmét, hogy elszakad tőle, elveszti, majd újra megtalálja. Egy talált tárgy megtisztítása, írta régen Tandori Dezső. Az újra megteremtett hitelesség az, ami Gilot műveit is áthatja, mert már a képek láttán nem Picasso az, aki eszünkbe ötlik, hanem a mű belső világa az, ami leköti figyelmünket, azaz maga Gilot. Gilot elvont drámaiságára is fel kell figyelnünk, és miként Tandori, úgy Gilot is …a műbe emelt látványok tárgyi-logikai kontúrjait rajzolják élesebbre. Élesebben látunk Gilot művei által, mert látjuk az élet finom hálózatát, erezetét, a közvetítést, miként is kapcsolódnak össze a tárgyak, a motívumok, és rendeződnek olyan alakzatba, formába, amely révén kinyílik szemünk és az értelmünk, és mindkettő kész a befogadásra, a megértésre, de kész az átadásra is.

Gilot az objektivitás felé nyitja műveit, azaz a tárgyiasság felé. Úgy is mondhatnám, hogy Gilot elméleti tudása egyben alkotásmódjának szemléletében is megjelenik. Távolság és közelség, a pillantás hűvössége és az érintés forrósága, a mozdulatlan éjszaka és az ébredés utáni tiszta gondolat, az összetartozás szegecselt valósága és az én-világ kéklő boltíve közötti kapcsolat, mind arra való, hogy tudatosítsa, az élet elodázhatatlansága olyan kihívás, amely elől a művész nem tud és talán nem is akar kitérni. Tandori Dezső írja egyik versében (Elenged): Égbolt kerül közéd s közé. De ha // nem az ő égbolton túlija // maradsz még így is, mi vagy? – ahol a // nem-múlás szíve hirtelen // kihagy? anyaghiba? – miben? Anyaghibával, anyaghiba nélkül, emléktöredékekkel és elfelejtett emlékekkel, hiánnyal erről a köztes, olykor anyaghibás világról, erről a köztes égboltról, emberi és női lélekről vallanak, szólnak Gilot művei.

 

Végre tavasz 2014 - 67x50cm - ceruza, papír Üstökösök ütközése 60x73cm - olaj, vászon) Út a faluba 1994 - 66x51cm - akvarell, papír Tűzszekerek 1991 - 46x61cm - litográfia Tengeri szellő 1985 106x57cm monotípia Reggeli felajánlás 1981 - 76x56cm - monotípia Ősbolyongás 1997 - 65x50cm - vegyes technika, papír Lapos dombormű 1981 - 76x56cm - monotípia Françoise GILOTNövények az ablaknál (Levélcsomó) (2004 - 40x30cm - olaj, vászon) Françoise GILOTLemenő nap fénye a nárciszokon (2006 - 35x45cm - olaj, vászon) Françoise GILOT Reggeli Fény (Morning Light) (1999 - 60x73cm - olaj, vászon) Françoise GILOT Görög ló (95100) (1969 - 76x56cm - litográfia) Felszálló főnix 1985 - 164x118cm - akril, vászon Délutáni fény 2008 - 67x50cm - ceruza, papír Ahonnan nincs visszatérés 1984 - 56x76cm - vegyes technika, papír A papírsárkány szökése 1984 - 56x76cm - gouache, papír A nőiesség aspektusai 1994 - 77x72,5cm - tus, papír Zeusz 1993 - 76x54cm - litográfia


Címke: , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő