Hegedűs Gyöngyi: Négy lelkes állat
ESTERHÁZY PÉTER
Nem mentem oda hozzá soha. Nem a kígyózó sorok miatt. Nem megyek soha oda azokhoz, akiket fotózok, hacsak nem ismerem őket korábbi időkből személyesen. Néha még akkor sem. Talán, mert amikor fotózom, az összes megelőző tudásom róluk odavész. Egy másik összegzés kezd el működni bennem, ami egybenézi az egybenézhetetlent. Valami személyesnél mélyebb jelenlét. Amitől ímé, újjá lesz minden […]
ESTERHÁZY PÉTER
köröskörül és belül teljes vala szemekkel (Jel. 4:8)
Nem mentem oda hozzá soha. Nem a kígyózó sorok miatt. Nem megyek soha oda azokhoz, akiket fotózok, hacsak nem ismerem őket korábbi időkből személyesen. Néha még akkor sem. Talán, mert amikor fotózom, az összes megelőző tudásom róluk odavész. Egy másik összegzés kezd el működni bennem, ami egybenézi az egybenézhetetlent. Valami személyesnél mélyebb jelenlét. Amitől ímé, újjá lesz minden. E-mailt váltottunk néhányat. Mikor megtudtam, hogy beteg, elküldtem neki Gerd Theissen protestáns teológustól egy számomra fontos idézetet németül. Isten ábrázolhatatlanságáról. Azt hiszem minden fotózásnak, minden írásnak is alapja ez. Néhány hete, mikor olvasom a Hasnyálmirigynaplót, ott az idézet Esterházy nyersfordításában:
„Kaptam egy mailt, gyógyulósat, abban egy szöveget Gerd Theissentől. Majd utána nézek ki ő. Bumfordin lefordítom ide, szokványosan bekebelezem:
Kétszeres jelkép Isten kép-telensége: Legyen szabad az ember mindennel szemben, amit ő maga alkotott. Ne keverje művét össze Istennel. De legyen szabad az ember mindennel szemben, amit az ember róla gondol. Az ember ne keverje össze az emberi elképzeléseit Istennel. Isten nem látható képen, Isten hallható szóban. Mik tehát a legitim Isten-képek? Minden elképzelés és gondolat, mely felfoghatóvá teszi, hogy ő felfoghatatlan. Felfoghatatlan, megismerhetetlen az ember is mint Isten hasonmása. Az emberről is tilos képet csinálnod, mely végleges volna.“
Látjuk egymást itt nemhogy tükör által homályosan, de sokszor fonákról-fonákra. Csak azt látjuk, amire van hasonlatunk. A hasonlíthatatlan a szemünk előtt is láthatatlan marad. Majd csak a színről-színre látásban lesz látható.
Megérezni, hogy nincs végérvényes kép, egyszerre letaglózó és felemelő érzés. Különösen, mikor érvényesülni látszik a vég. Amikor már azt érzem, az oroszlános kút négy oroszlánja a négy lelkes állat. Mert még kőből faragott ábrázatuk sem végérvényes kép. Elváltoznak színről-színre: oroszlán, borjú, ember és sas. S szájukból, mint a víz, jön a Szó. Ellátni így a másik emberig: ellátni Istenig. A személyesnél mélyebb jelenlét.
| Hegedűs Gyöngyi:
Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos. Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat. Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés. Íme az angyal. Íme a fotográfia. |
