T. J. Clark: Képek Madridban

Két alacsony szerzetes látszik Campin[1] tükrében,

Egyik csak kamasz. Úgy tűnik,

Megálltak az ajtóban, talán félnek

A Szűz erőterének első, lágy érintésétől,

Vagy csak úgy gondolják, a sakktábla-csempék

(Miket rengeteggé tesz a tükör),

Túl fényesek és tiszták a bába seprűjétől

Ahhoz, hogy a magukfajták átkeljenek rajta. Mögöttük

Az ajtóban valami duruzsolás, és zöld, nincs levegő,

Mintha egy szögletesre nyírt sövény nőtt volna ki a jászol mellett

Kismadarakkal és legyekkel a növény nemi szervét szagolgatva.

Vesd össze Bosch szürke városát, a domb aljánál

Talán a daru vagy kereszt nyomával –

A készülődő élet az Ige egyik oldalán, hála Istennek,

És Koninckét, …,[2] távol, domb Zeelandban,

Hol két folyó találkozik a felhő alatt. Szélmalmok.

Hideg levegő árad a Koninckból, mint egy íz

Vagy enyhe illat, és még a hatalmas égen sincs

Semmi látnivaló, az időjáráshoz

Van köze, hogy ezen a vidéken, mint a szürke Boschnál,

Családias, bús, jelentéktelen, veszélyes.

Gondolj Manet-ra, ki Aesopus csizmáján eszik…

S az őrült Pissaro borostát tesz a káposztákra,

Gyorsan mozog a keze, mint Mack Sennett zsaruja,[3]

Ahogy a fényből távozik a hideg.

Semmi kétség: a végén mosolygott szakálla mögött – hogy itt vannak

A nagy szikomorfák még félig a napon, bíboran, nehézkesen, kísértetiesen,

Magasan a domb hátának vonalán,

Csontfehér porban égve.

Puskás Dániel fordítása

_{[1]   Robert Campin (1375 k.–1444): Flamand festő.}

_{[2]   Philip de Koninck (1619–1688): Holland tájképfestő.}

_{[3]   Mack Sennett (1880–1960): Kanadai születésű amerikai filmrendező és színész.}

_{(Megjelent a Tiszatáj MÚZEUM – intézmény, idea, ideológia című összeállításában a 2015/12. számban)}