Tiszatájonline | 2016. június 11.

Megőrülnék, ha arra kellene gondolnom reggeltől estig, hogy zenész vagyok

INTERJÚ KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓVAL, A KISTEHÉN ZENEKAR ÉNEKESÉVEL
2016-ban immár harmadjára kerül megrendezésre a Malomfesztivál Oromon. A szervezői csapat az augusztus 18-20-ig tartó fesztivál előtt a nyár során számos Malomfesztivál Warm Up bulit szervez, amelyek közül az első a Kistehén szegedi koncertje lesz június 11-én a Grand Café Várkertben. Ennek apropóján beszélgettünk Kollár Klemencz Lászlóval […]

INTERJÚ KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓVAL, A KISTEHÉN ZENEKAR ÉNEKESÉVEL

2016-ban immár harmadjára kerül megrendezésre a Malomfesztivál Oromon. A szervezői csapat az augusztus 18-20-ig tartó fesztivál előtt a nyár során számos Malomfesztivál Warm Up bulit szervez, amelyek közül az első a Kistehén szegedi koncertje lesz június 11-én a Grand Café Várkertben.  Ennek apropóján beszélgettünk Kollár Klemencz Lászlóval.

– Születésnapod alkalmából nemrég sokan megkerestek, hogy interjút készítsenek veled. Mennyi interjút adsz, s hogyan érintenek ezek?

– Nem adok sok interjút, ezért egyáltalán nem terhelnek, amúgy meg szeretek interjút adni, ha az tényleg ilyen beszélgetős. Furcsa dolog ez, hogy hogyan működik a média; vannak pontok, mikor az ember elér bizonyos dolgot – kort, magasságot, kövérséget – és akkor úgy gondolják, hogy erről lehet írni. Ez így működik, ezt el kell fogadni . Így velem is lehetett abból az apropóból beszélgetni, hogy ötven éves vagyok, de nyilván nem is erről szóltak ezek az interjúk, mert ez elég üres téma amúgy.

Honnan ered a Kollár-Klemencz vezetéknév?

– Kollár Lászlóként születtem, a Klemencz a nagyapám vezetékneve volt, s mikor meghalt akkor vettem fel. Nagyon szerettem a nagyapámat és mivel nincs más fiúgyermek a családban, csak lánytestvéreim vannak, ez magával hozta, hogy én viszem tovább a nevét. Egyébként a Klemencz állítólag egy átkeresztelt zsidó család neve volt, valahonnan a német és cseh határ mellől.

Honnan ered az a sok energia, erő, aminek köszönhetően bizonyítani tudsz napról napra számos sikeres formáció tagjaként? Gondolok itt főleg a Kistehénre, a Budapest Bárra, a Rájátszásra, szóló projektedre…

kistehen_a38

– Itt tanyán sok a fizikai munka, általában este intézem csak a leveleket meg ilyesmiket, mert egész nap jövök-megyek, a lovakkal is foglalkozom elég sokat, mindez viszont nagyon feltölt. A hétvégi koncertek, főleg nyáron, mikor két-három alkalom is van egy hétvégén, azért leveszik az embert és ezek után nagyon jó a csöndbe visszajönni és örülök, ha nem kell bemennem a városba, csak elmatatok itt az erdőben. Én megőrülnék, ha arra kellene gondolnom reggeltől estig, hogy zenész vagyok és várom a koncerteket.

Két éve jelent meg a legutolsó Kistehén lemez. Mi zajlik jelenleg a zenekar háza táján? Számíthat a közönség új lemezre?

– 2014-ben jött ki a Szomjas nők, mostanra pedig nagyjából összeállt egy új anyag, de azért még kell rajta dolgozni; talán év végére meg is jelenik. Úgy gondolom, egy érett zenekarról beszélhetünk érett férfiakkal; össze vagyunk csiszolódva és ez nagyon érződik a színpadon és a lemezeken egyaránt.  Sokáig úgy készültek a lemezek, hogy otthon egyedül megírtam mindent és a zenészek csak a stúdióba jöttek feljátszani a dalokat. Ez már a legutóbbi lemeznél sem teljesen így volt, most meg szinte csak ötleteket vittem be a próbákra és közösen hozunk ki belőle valami olyat, amivel mindenki kényelmesen érzi magát. Ez pedig egy nagyon jó dolog, hogy van egy olyan zenekarom, akikkel lehet ezt csinálni.

Dinamikus lemez lesz, Weil Andris, a billentyűsünk sok pluszt ad; új hangszíneket hoz be, meg úgy az egész ember energiái építőek. A Kistehénnek egyébként szerintem minden lemeze kísérletező. Korábban volt a szájbergyerekes alternatív lakodalmas világ, amit én meguntam, bár már az is sokszínű volt. Azóta is van valami, ami mindig kistehenes marad, de emellett pedig nagyon eklektikus és valószínűleg ez az album is ilyen lesz. Engem addig érdekel ez az egész – és valószínűleg ezt a többiek is így gondolják –, amíg olyat tudunk csinálni egy lemezen, ami számunkra kihívás. Mihelyst kényszerből csinálunk lemezt, ott lesz vége a zenekarnak.

Van kedvenc Kistehén dalod?

– Igen, a Tanulni még című szám.

Mennyire fontos számodra a szólóprojekted? Nemrég mutattad be a Rengeteget a Müpá-ban? Jövőbeli tervek ezen a téren?

– A szólóprojektek egyre fontosabbak számomra. Nemrég volt a Rengeteg című lemezem bemutatója a Müpában, amelynek stúdiófelvételei a nyáron zajlanak majd, s valószínűleg megelőzi a Kistehén lemez megjelenését. Nagyon szeretem ezt az anyagot, mert úgy érzem, hogy a Kistehén már megy a saját útján, nagyon nincs mit gondolkodni rajta,  a Rengeteg viszont pont egy olyan része a zenének, amely engem nagyon izgat és  amely részén még nagyon sok felfedezést szeretnék tenni magam számára;  rájönni dogokra, megtalálni dolgokat. Kísérleti komolyzene, amely ugyanakkor balladisztikus és akusztikus – ez a terület nagyon izgalmas számomra és szerintem itt még sok minden vár rám.

Az idei Malomfesztivál arculatán egy majom kacsint vissza a nagyérdeműre. Mi a véleményed a malmokról és a majmokról?

– Mindkét dolog nagyon szimpatikus. A malom vonzó dolog számomra minden szempontból, legyen vízimalom vagy szélmalom vagy akármi; maga az építmény. Kár, hogy nálunk már elég kevés van belőle, pedig például pont Szeged környékén elég sok szélmalom volt. Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik még mindig eljárnak valamilyen régi malomba őrölni a búzát, még mindig próbálnak ebből megélni. Ezen kívül a malom számomra egy várszerű bástyája az életnek, az élet munkás oldalának.

Hát a majom meg, nem tudom. Most vettünk egy tanyát, ahol lett két nagy faoszlop a bejáratnál. Mondtam a feleségemnek, hogy a tetejére én két ülő, meditáló majmot faragnék a Nagy Kristóf haverommal, aki a szomszéd faluban él és szobrász. Nekem nagyon tetszett volna itt a Pilisben a két meditáló majom az oszlop tetején, de a többiek azt mondták, hogy a majom nem illik ide, inkább bagoly kell. Szóval bagoly lesz.

Mire számíthat a szegedi közönség?

– Eddig úgy gondolkodtam, hogy koncerteken is csak igazán azt szeretem, hogyha új számokat játszunk. Most viszont a Parkban voltunk múlt héten és összeállítottunk egy Kistehén best of-ot. Ez nagyon jól esett. Eddig volt egy ilyen görcsöm, hogy nem akarom ezt az egészet, hiszen a zenekarral mindig az aktuális dolgokat szeretnénk kiadni magunkból, nem valami múltba révedő nosztalgiát vagy egyfajta közönség kiszolgálást. Tudniillik minden zenekarnak vannak régi nagy slágerei, amelyeket a közönség természetesen a koncerten is meg akar hallgatni. Ennek nem nagyon akartam bedőlni eddig, de most engedtem és tök jól esett. Valószínűleg a nyarat is ezzel a best of anyaggal fogjuk végigjátszani, szóval most újra barátkozom a régi dalokkal. A szegedi közönség is erre számíhat.

A magyarországi feltörekvő zenekarok közül kiket emelnél ki? Van személyes kedvenced?

– A Ricsárdgírt nagyon bírom. Őszintén szólva sok új zenekart nem ismerek, egy-kettő van csak, amely a szemem elé került, mert én magam nem járok koncertekre, de ők nagyon jók.

Végül mit üzensz a vajdasági közönségnek?

– Tulajdonképpen azt üzenem nekik, hogy jöjjenek és igyunk meg egy sört a koncert után.

Horváth Tamás

malomfesztival2016_warmup01_kistehen_varkert-szeged_20160611_plakatHivatalos FB esemény: https://www.facebook.com/events/1047335005359263/