Tiszatájonline | 2016. június 10.

Hegedűs Gyöngyi: A vágyott Van

Úton a Vörösmarty térre, Szent Ágoston gyermekhangon hallott mondatából formázok könyvhétre haikut:

tolle lege toll
elege toll elege
tolle lege toll
[…]


Úton a Vörösmarty térre, Szent Ágoston gyermekhangon hallott mondatából formázok könyvhétre haikut:

tolle lege toll

elege toll elege

tolle lege toll

le is fordítom:

vedd és olvasd vedd

és olvasd vedd és olvasd

vedd és olvasd vedd

A forma: bontó. Nincs színpad.

Eddig miért is volt?

Persze eshet. Van napernyő az eső ellen.

De most még a napernyő talpában sincs víz.

Borulékony.

Latolgatás makacsul nincs.

Valahogy sem a napernyő, sem az író állóképességét nem latolgatjuk.

Egybenézni a tereket.

Hogy végül sose legyen az író egyedül a képeken. Az oroszlános kút találkozó pont.
A vágyott Van.

Egy barát mindig legyen vele.

Aztán nem a Hasnyálmirigynaplót veszem meg, hanem A szív segédigéit.

Épp mielőtt hazaérek, éri el arcom az első esőcsepp.

Oroszlános a magasság,/ könnye hull.

esterhazy_konyvhet5

esterhazy_konyvhet6

esterhazy_konyvhet7

esterhazy_konyvhet8

esterhazy_konyvhet9

esterhazy_konyvhet1

esterhazy_konyvhet2

esterhazy_konyvhet3

esterhazy_konyvhet4

Hegedűs Gyöngyi:

Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos.

Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat.

Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés.

Íme az angyal. Íme a fotográfia.