Hegedűs Gyöngyi: A vágyott Van
Úton a Vörösmarty térre, Szent Ágoston gyermekhangon hallott mondatából formázok könyvhétre haikut:
tolle lege toll
elege toll elege
tolle lege toll
[…]
Úton a Vörösmarty térre, Szent Ágoston gyermekhangon hallott mondatából formázok könyvhétre haikut:
tolle lege toll
elege toll elege
tolle lege toll
le is fordítom:
vedd és olvasd vedd
és olvasd vedd és olvasd
vedd és olvasd vedd
A forma: bontó. Nincs színpad.
Eddig miért is volt?
Persze eshet. Van napernyő az eső ellen.
De most még a napernyő talpában sincs víz.
Borulékony.
Latolgatás makacsul nincs.
Valahogy sem a napernyő, sem az író állóképességét nem latolgatjuk.
Egybenézni a tereket.
Hogy végül sose legyen az író egyedül a képeken. Az oroszlános kút találkozó pont.
A vágyott Van.
Egy barát mindig legyen vele.
Aztán nem a Hasnyálmirigynaplót veszem meg, hanem A szív segédigéit.
Épp mielőtt hazaérek, éri el arcom az első esőcsepp.
Oroszlános a magasság,/ könnye hull.
Hegedűs Gyöngyi:
Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos. Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat. Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés. Íme az angyal. Íme a fotográfia. |