06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Halak a nap alatt
2016.06.06 - tiszatáj

 

CSIKÓS ATTILA:
A NAPON SÜTKÉREZŐ HAL

Átfőzött veréb és szlovák-orosz-szerb keveréknyelv. Haklik Norbert kritikája Csikós Attila kötetéről.

Egy anekdota szerint Kertész Imre, amikor valaki a Sorstalanság címét bírálta, azzal vágott vissza: „Miért, az Anna Karenina jó cím?” A Nobel-díjas magyar írónak igaza volt: nem a cím teszi a regényt. Soroljuk csak fel a XIX. századi angol nagyepika klasszikus darabjait: a lista úgy fest, mint egy telefonkönyv, a főhősök neveivel Copperfield Dávidtól Waverley-ig. Érdemes hát megbecsülnünk a jó címeket, és ezek sorát gyarapítja Csikós Attila debütáló regénye, A napon sütkérező hal is. Mindazonáltal Csikós kötete arra is remek bizonyítékként szolgál, hogy a kertészi riposzt igazsága fordítva is megállja a helyét: az, hogy egy kötet címe kiváló, még nem jelenti, hogy maga a regény remekmű volna.

Csikós rögvest a mű első oldalán megmagyarázza a címet. Eszerint A napon sütkérező hal a Li Tüng Hszuan mester taoista kézikönyvében leírt huszonhat szerelmi pozíció egyike. Ezzel a szerző mégsem lőtt le semmiféle poént, ugyanis egészen a regény zárlatáig továbbgondolja (és továbbgondoltatja az olvasóval) a címadó motívumot. Elvégre a napon sütkérezés csak ideig-óráig jelenthet kellemes elfoglaltságot a halacska számára. Ha túl bőséges a napfény, kiszárítja a tavat, és a hal odavész. A szexualitás és a halál együttállása végig áthatja a regényt, szereplői szeretkeznek rogyásig, és nem egy főszereplő ténylegesen is belepusztul önmaga, avagy mások szerelemvágyába, vagy éppen élvhajhászásába. Mindemellett strukturalista elemzést is megérne végigtallózni a fényekkel-árnyékokkal játszó részeket, egészen addig, hogy a szerző a cselekmény páros kulminációját két olyan vidékre – a Balatonra és a horvát tengerpartra – helyezi, amelyek a magyar olvasó számára a napon sütkérezés magától értetődő helyszíneiként szolgálnak. Mint partra vetett hal száradó pikkelyeit, úgy ragyogja be a főhősnő holttestét a végkifejletben az adriai nap fénye, míg a férfi főhős, bár fizikailag túléli, egy koromsötét badacsonyi éjszaka során jut el addigi életszakasza drámai lezárásáig.

S bár a recenzens ezzel félig-meddig elárulta a regény végkifejletét, mégsem esett a szpojlerezés csapdájába. Csikós művének ugyanis nem a cselekmény, a felszínen zajló események, hanem az őket kiváltó belső történések, a szereplőkben zajló lelki folyamatok adják a lényegét. A történet egy szerelmi háromszög köré szerveződik, amelynek sarokpontjaiban az erős zsenitudattal bíró, ám idejét alkotás helyett inkább kocsmajárással töltő, már nem is annyira ifjú írópalántát, Andrejt, az őt felkaroló idősebb pályatársat, Zengőt, valamint a fiatalember barátnőjét, Millát találjuk. Ám e háromszög, amennyiben a regényjelentől elvonatkoztatva, a szereplők visszaemlékezéseiből, kocsmai anekdotáiból kirajzolódó múlt perspektívájából tekintünk rá, sokszöggé terebélyesedik, és – mint hamarosan kiderül – ez a szövevényes viszonyrendszer olyan, már-már elfeledett, de legalábbis elfeledni vágyott titkokat rejt, amelyek újabb tragédiaként törhetnek elő a múlt lebbenékeny leple alól a jelenben. Csikós legerősebb írói erénye, hogy nem monologizáltatja a szereplőit, nem magyarázza őket, hanem e viszonyrendszert és a benne rejlő feszültségek dinamikáját remekül megkomponált mikrojelenetekben teszi érzékletessé és átélhetővé. Nyilvánvaló, hogy Csikós a színpadi szerző tapasztalatainak birtokában fogott neki ennek a regénynek, mert ezekben a mikrojelenetekben – akár egy jó drámában vagy filmben – az ismétlésnek, a hallgatásnak, a mozdulatoknak mind súlyuk van.

Éppen emiatt nagy kár, hogy a szerző a drámai sűrűségű regényjelenetek mellé a költői próza trófeáját is magának kívánja. Márpedig ez két olyan légy, ami nem fér el egyszerre ugyanazon a légycsapón. Csikós gyakran hagyja elvérezni a drámai erőt a költőiség oltárán. Ráadásul, amit költőinek szán, az gyakorta nem kép, hanem képzavar. Miután az egyik kulcsfontosságú szexjelenet után pár sorban előrepörgeti Zengő és fiatal szeretője történetét az elválásig, ahelyett, hogy egyszerűen csak bejelentené a regényszereplők múltjáról elárult titkokból egyértelműen és a fátum elkerülhetetlenségével bekövetkező szakítást, elveszi a fordulat erejét azzal, hogy a fejezet zárlatában azt írja az öreg nőcsábászról: „…olyan riadt és elesett volt, mint egy átfőzött veréb.” Egy átfőzött verébnek aligha áll módjában elesettnek és riadtnak lenni. Máshol ugyancsak Zengő úgy érzi magát, „mint egy bonckés, amely a csontban elakadt.” Aztán szó esik még a limonádés pohár alján összetapadt citrom magvakról is, és még tovább sorolhatnánk a hasonló példákat olyan költőinek szánt képekre, amelyek versben talán még meg is állhatnák a helyüket, de sűrű, drámai jelenetek végére biggyesztve elveszik azok erejét, és eltérítik az olvasó fókuszát. Akárha egy zeneszerző, ahelyett, hogy hagyná a tételt lezáró üstdobütést visszhangozni a hallgatóban, minduntalan odakanyarintana ezek mögé egy cikornyás hegedűszólót, demonstrálandó, hogy ő bizony ilyet is tud írni.

Önkritikus írói fegyelemmel, szigorúbb szerkesztői figyelemmel az ilyen túlzások elkerülhetőek, kigyomlálhatóak lehettek volna. Talán a szerkesztő a Csikós-féle írásmód egyik jellegzetességeként tekintette és hagyta a szövegben a drámai erő rovására menő lírai passzusokat. Az viszont aligha mentegethető, miért szerepelnek a műben a páros szervek indoeurópai nyelvek módjára következetesen többes számban. Igen, körülöttünk úgy dívik, hogy Hände, mâini, ruke, de magyarul, ha valakinek kettő van belőle, annak keze van, ha pedig csak egy van neki, az már csak fél kéz. Kis szerkesztői odafigyeléssel javítható hiba lehetett volna az is, hogy a szerb nyelvű párbeszédek átírása következetlen. Ezek a részletek néha eredetiben, a mellékjeles latin betűs írásmód szerint szerepelnek (bár a mellékjelek néha elmaradnak), máskor pedig fonetikus átírásban, azonban az így szerepeltetett szavak nem adják vissza az eredeti kiejtést, hanem valamiféle szlovák-orosz-szerb keveréknyelvvé lágyítódnak. Mindemellett az echte szerb szereplő néha költői választékossággal szólal meg magyarul, hogy a következő mondatban ismét délszláv-magyar keveréknyelvre váltson. Ráadásul ekkora szemlátomást már szerbül is elfelejt, igék helyett melléknévi igeneveket használ, és a tárgyas ragozás is meghaladja nyelvi kompetenciáját, minek következtében ilyen mondatgnómokra ragadtatva magát: „ez ubijeny Jasna.” Dragomir egyébként is hadilábon áll a nyelvtani nemekkel, ugyanis szegény Millából holtában férfit csinál, „onu koju voliš” helyett „onoga koga volis”-ként fiúsítva a lányt bosszúállását ünneplő szózatában (ráadásul ismét csak az oda kívánkozó mellékjel nélkül). Lehet erre azt felelni, hogy „ugyan, hány magyar olvasó tud szerbül is”, amire az, hogy „elég sokan”, éppoly érvényes válasz, mint az, hogy még ha kevesen lennének akár, az ilyen hibáknak akkor is a professzionalizmus összhatása látná kárát.

Mindent összevetve A napon sütkérező hal egy erős tehetségű szerző egyáltalán nem erős regényírói debütálása. Több írói önmérséklet, a „törlés” gomb merészebb használata és az alapvető szerkesztői szigor a javára vált volna a regénynek. Hogy mindez elmaradt, éppen azért olyan bosszantó, mert A napon sütkérező hal egyáltalán nincs híján olyan írói kvalitásoknak, amelyek kiváló későbbi művek ígéretét hordozzák magukban.

De hosszú távon gyengébb startfejes után is lehet dobogósat úszni. Ezért is várjuk kíváncsian, mit hoz az első ráúszás után a következő elrugaszkodás.

Haklik Norbert

 

borito_napos_sutkerezo_aranyhalTotáLiber Könyvkiadó-Kortás Könyvkiadó

Budapest , 2015

287 oldal, 3000 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)