06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Egy kiállítási vécécsésze védelmében
2016.05.23 - tiszatáj

A FILOZÓFIA HOSSZÚ ÉJSZAKÁJA VIII.

2016. május 11-én nyolcadik alkalommal rendezték meg a Filozófia hosszú éjszakája nevű eseményt, ezúttal a Milleniumi Kávéház termét töltötték meg az érdeklődők, ahol Czeglédi András, Sutyák Tibor és Tőzsér János, keresték a választ arra, hogy mi a műalkotás. Az este a május 12-13-án zajló Lábjegyzetek Platónhoz című konferencia nyitányát is jelentette.

Tőzsér János elsőként Gyenge Zoltán professzornak az estéhez fűzött számításait idézte fel: mindegy mi lesz, csak folyjék vér! Felvezetésként lényegre törően bemutatta, milyen válaszok születtek már a filozófia történetében a műalkotás mibenlétének kérdésre Platóntól Arthur Dantóig, majd a perceptuális tulajdonságok nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta. Ugyanis – véli Tőzsér János –, ha nem férünk hozzá ezekhez a tulajdonságokhoz, nem férünk hozzá azokhoz sem, amelyek műalkotássá teszik a tárgyat. Érvelése általában a konceptuális művészettől vitatta el műalkotás mivoltát, hiszen ha valaminek a „poénja” úgy is érthető, hogy nem látjuk, pusztán valaki elmondja, elvész az észlelés jelentősége. A másolatok és reprodukciók kapcsán a Mona Lisát és Marcel Duchamp Forrását állította szembe, mégpedig úgy, hogy egy Mona Lisa-hamisítvány és egy hétköznapi piszoár között is több lényegi kapcsolatot lát, mint Duchamp piszoárja és az eredeti Mona Lisa között.

Tőzsér János lendületes felvezetője után Czeglédi András elsőként örömének adott hangot, hiszen az estéhez hasonló argumentatív beszélgetések eddig többnyire hiányoztak a szegedi esztétikai életből. Jól felépítettnek tartotta az előtte szóló érvelését, de felhívta a figyelmet arra, hogy sok mindent kirekesztett a műalkotások köréből. Másrészt napjainkban már egyáltalán nem tartja aktuálisnak a felsorolt elméletek értékelését. Cáfolta, hogy lehet úgy a műalkotás mibenlétéről beszélni, hogy figyelmen kívül hagyjuk az irodalmat. Sok olyan alkotás van, amely a perceptuális tulajdonság révén válik műalkotássá, ez azonban irodalmi művekre nem vonatkozhat, így tehát nem lehet általános. A befogadó jelentőségét hangsúlyozta egy anekdotával, amelyben egy vidéki bácsi az Othello szünetében odalép a Jagót játszó színészhez, és így szól: „Figyellek ám, tetű vagy!” Ezen a ponton jegyezte meg mellékesen, de hatalmas lelkesedéssel az eddig láthatóan türelmetlenül hallgató és várakozó Sutyák Tibor, hogy a történet eredetijében a tetű helyett egy erősebb kifejezés szerepel… majd nem sokkal később át is vette a szót. Állítása szerint elméletekre szükség van, de ha egy elméletnek elfogadhatatlan konzekvenciái vannak, maga az elmélet sem fogadható el. Viszont, jegyezte meg, úgy látja, hogy az előtte szólók érvelése alapján elfogadhatjuk a modern kiállításokon sokszor elhangzó „Ilyet én is tudnék!”-ítéletet, ez azonban teljes tévedés. Ráadásul egy olyan belső, perceptuális tulajdonságot nem lehet megnevezni, amely elkülöníti a műalkotást a nem-műalkotástól. Ha a világban csak egyetlen tárgy létezne, azzal az egyetlen tulajdonsággal, az mégsem lenne műalkotás, ugyanis szükség van a művészet intézményére, mert az hozza létre a kontextust, amelyben egy tárgy műalkotássá válhat. Azonban a „szentesítéshez” szükség volna olyan belső tulajdonságokra, amelyek alkalmassá teszik a tárgyat a kanonizációra, ez pedig nem más, minthogy a műalkotás már születésekor benne van az intézményben. Czeglédi András ezen a ponton megjegyezte, hogy csak az elmúlt kétszáz év anyaga felel meg ennek az állításnak, Sutyák Tibor viszont azzal védekezett, hogy korábban a műalkotás mibenlétének kérdését fel sem tették volna, majd végül azon a ponton állapodott meg, hogy két kategória lehetséges: azok az alkotások, amelyek perceptuális tulajdonságaikkal válnak műalkotássá, és azok, ahol a műalkotás valamit állít arról, hogy mi a művészet, tehát a koncepció által lesz azzá. Tőzsér János rögtön megkérdőjelezte az intézmény szükségességét. Ha elrabolná Picassót, fogva tartása alatt festeni kényszerítené, majd megölné és megsemmisítené a képet is, akkor is létezett a műalkotás, hiába maradt ki a történetből az intézmény. Ennél a gondolatnál mégis az irodalomhoz nyúlva jutottak valamelyest konszenzusra a felek: egy vers a megszületésekor már eleve vers, mert az alkotó annak szánja. Nem lehetne az, ha nem létezne a költészet intézménye, így lehet valami képzőművészeti alkotás is azáltal, hogy elve annak készül.

Bár érezhető volt, hogy az érvelések sorozatának még nem lenne vége, ezen a ponton Czeglédi András Karinthy Nihiljével zárta a beszélgetés. A vitát azonban tovább sodorta a közönség soraiból felszólaló Gausz András. Véleménye szerint a műalkotás mibenlétét nem az esztéta feladata meghatározni. Kantra hivatkozva megjegyezte, hogy ha lehetséges volna is definiálni, nem szükséges. Azonban a műalkotás hat az emberre, megszólítja, így indokolt feltenni a kérdést, hogy miért, és hogyan, és mégis mi maga a műalkotás.

Úgy gondolom, az est folyamán teljesült az óhaj, folyt a vér, bár senki nem vérzett el. Ennek ellenére nemcsak egy hosszú, de egy fordulatos, olykor meghökkentő és a kérdések jelentőségének ellenére mindenképpen szórakoztató éjszakának voltunk tanúi.

Milleniumi Kávéház – Szeged, 2016. május 17.

Wirt Letícia


Címke: , , , , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)