A kosár tartalma: egy darab szexszimbólum

RONIL CAINE: LILIAN

Vajon lehúzható egy újabb bőr a klónozásról? Haklik Norbert írása egy friss magyar sci-fi debüt kötetről.

Vannak időszakok, amikor a kor lényegét megragadni a science-fiction eszközeivel lehetséges a legrealistább módon. Percy Bysshe Shelley és felesége, Mary, valamint a házigazda Byron úgy döntenek, kísértethistóriák írásával ütik el az időt, amíg eláll a nyaralásukat tönkretevő eső. Mindez 1818-ban történik, az előző néhány emberöltő alatt a hagyományos termelést és a társadalmi viszonyokat olyan találmányok formálták át alapjaiban, mint a szövőgép, a nemzedékenként újabb és újabb forradalmi fejlesztéssel tökéletesedő vaskohászat, vagy épp a gőzgép, amelynek upgrade-elt változata, a robbanómotor ma is meghatározza mindennapjainkat. A történet, amelyet a genfi esőben Mary Shelley végül papírra vet, jóval több, mint borzongató horrorsztori. A Frankenstein, avagy a modern Prométeusz azzal a gondolattal játszik el – filmfeldolgozások és folytatáskísérletek egyre gyarapodó sokasága bizonyítja: máig érvényes módon –, milyen következményekkel járna, ha a tudomány fejlődése az emberi lényt is ipari eszközökkel létrehozható termékké tenné.

Ma ismét technológiai forradalom idejét éljük. Harmincegynéhány éve még várólistán kellett kibekkelni, amíg bevezették a lakásba a vonalas telefont, és menő volt csomagküldő katalógusból vásárolni, miközben ma okostelefonnal intézhetjük a bevásárlásunkat és tarthatunk a zsebünkben könyvtárnyi olvasnivalót akár. A közeljövő még érdekesebb fejleményeket tartogat: a strukturálatlan, nagy mennyiségű adathalmazok megértésére képes kognitív számítástechnika az orvosi diagnosztikában nyithat új horizontokat azáltal, hogy az emberi elme által felfoghatatlan bőségű kortörténeti adatok statisztikai egyezéseit értelmezhetővé teszi, és ugyanez a technológia oda is elvezethet minket, hogy megértsük az emberi elme működését, feltérképezhessük és akár másolhassuk is a tartalmát. A vezető nélküli autók már olyannyira velünk vannak, hogy a cég, amelynek böngészőjét e recenzió olvasója alkalmasint naponta használja, az évtized végére már a sorozatgyártásukat tervezi. A nagyvárosok intelligens forgalomszabályozása szintén létező technológia, és nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy belássuk: ha a kettő kombinációja standarddá válik, az szükségszerűen mindennapjaink menetét, de egyúttal a közlekedésre vonatkozó jogi szabályozást is alapjaiban formálná/ja majd át.

És vannak olyan technológiák is, amelyek megvalósultak, de sem félelmeinket, sem pedig reményeinket nem váltották valóra. Az első klónozott bárány, Dolly óta a technológia nemigen kap helyet a napilapok címoldalán. Ennek az oka alighanem abban rejlik, hogy a genetikai állomány egyezése önmagában még nem szavatolja két egyed azonos voltát (ugyebár az ikrek sem cserélhetőek fel egymással). Azonban ha az egyedfejlődés széttartó hatása kiküszöbölhetővé válna, akkor rögvest másképp festene a helyzet. Ez az áttörés szintén az orvostudomány és a kognitív számítástechnika közös eredményeként jöhet majd létre akkor, amikor az agyban rögzített adathalmaz feltérképezhetővé, digitalizálhatóvá és reprodukálhatóvá válik.

Ronil Caine Lilian című első regénye, amely a Galaktika magazint is kiadó Metropolis Media Kft. első kötetes magyar sci-fi szerzőket bemutató új sorozatának egyik nyitó darabja, abból az alapvetésből indul ki, hogy a klónozás a közeljövőben egyének tényleges másolatát is képes lesz létrehozni. Annak bemutatására, hogy a ma elérhetőkhöz képest miféle technológiai és tudományos eredmények teszik ezt majd lehetségessé, Caine nem sok szót veszteget. Látván azt, hogy a szerző mily ügyesen rejti el a klónozás mai állásáról szóló és a benne rejlő további lehetőségekről szóló ismeretanyagot a szereplők párbeszédeiben és elmélkedéseiben, talán nem lett volna a regény kárára, ha erről a témáról is elejt benne egy – akár mégoly spekulatív – eszmefuttatást. Azonban ezzel a megállapítással a végére is értünk a Lilian című regényben fellelhető hiányosságok sorolásának.

Caine ugyanis világosan kijelöli, mit vállal a regényben, és kifogástalanul, nem csupán első köteteseknél ritka profizmussal teljesíti kötelezettségeit. A regény alapötlete viszonylag egyszerű: egy japán cég titokban megbízható multimilliárdosok számára kínál két hét után likvidálandó klón-másolatokat, a megrendelő kívánságának megfelelően akár hírességek kópiáit is. A cég képviselője, Rolland Olivier megkeresése nyomán az ötvenedik születésnapjához közeledő, élvhajhászásba belecsömörlött üzletember, Robert Turner megrendeli Hollywood éppen aktuális üdvöskéje, Lilian Bailey kópiáját. Azonban a projekt – lévén, hogy a klón a megszokottnál gyorsabban nyeri vissza eredetijének emlékanyagát és egyéniségét – rossz fordulatot vesz, amelynek következményeképpen a három főszereplő mindegyike egymással össze nem egyeztethető célok felé kezd munkálkodni. Lilian megpróbál eljutni Los Angelesbe, mert tudja, hogy ott lelheti meg önazonosságának kulcsát, Turner eleinte akadályozni próbálja a lányt abban, hogy valós önmagára leljen, majd ellene fordul, mindeközben Olivier pedig (egy sajátos, rejtett motivációnak is köszönhetően, amelyre csak a regény zárlatában derül fény) mindent megtesz azért, hogy a céget megóvja a blamázstól.

A cselekményről legyen elég ennyit elárulnunk. Caine regényében amúgy sem a mi, hanem a hogyan a lényeg. Annak ellenére ugyanis, hogy a klónmásolat csak a kötet első harmadán túl jut el a megrendelőhöz, és a végső konfliktus is az utolsó száz oldalon túl teljesedik ki, a történet sohasem torkollik üresjáratba. A mű legfőbb erőssége ugyanis abban rejlik, ahogyan bemutatja a tárgyául választott technológia hatását a szereplők személyiségére. Ronil Caine a kulcsfontosságú pillanatokat felismerni képes látásmóddal, takarékosan, mégis rendkívüli élességgel kidolgozott mikrojelenetek során mutatja be, hogyan nő eufóriává, majd hagy alább s vált végül ellenségeskedésbe Robert vonzalma Lilian iránt, és miként jutnak el a kapitulációig a lányba programozott személyiségjegyek az eredeti Lilian énjével vívott harcban. A regény fordított szerelmi történet: érzékletesen mutatja be, hogyan vezet először tagadáshoz, majd tanácstalansághoz, végül ellenségeskedéshez, ha az imázstól, amelynek bűvöletében egy viszony elkezdődik, erősen eltér az a személyiség, amely a kapcsolat során a felszínre kerül. Ennek a felgyorsított személyiségfejlődésre koncentráló, lélektani vonalnak köszönhetően lesz Lilian alakja szexi díszlet helyett hús-vér egyéniséggé, és ez menti meg Robert figuráját is a szentimentális megdicsőüléstől – egyik példájaként annak a számos lehetséges csapdának, amelyet Ronil Caine első köteteseket meghazudtoló érettséggel, biztos kézzel kerül el és fordít a mű erősségévé.

Ronil Caine Lilian című első regénye nem csupán roppant erős írói indulás, hanem bizonyíték arra is, hogy a fantasy nem volt képes kivégezni a kortárs magyar tudományos-fantasztikus irodalmat. A Clarke-ot és David Brint idézően tiszta és átgondolt tudományos problémafelvetés, a Kinghez méltó alapossággal kifejtett jellemrajz bizonyítják, hogy a szerző megtanulta mindazt, ami az elődöktől megtanulható. Hogy nem csupán jó tanonc, hanem igazi alkotó egyéniség, azzal bizonyítja, hogy az így elsajátított eszköztárral képes aktuális tudományos-etikai kérdéseket beledolgozni hús-vér szereplők hiteles, minden fordulatában motivált történetébe. Ráadásul a Lilian mintha készakarva hagyna, ha nem is elvarratlanul, de tovább bogozhatóként számos olyan szálat, amelyben benne rejlik annak a lehetősége, hogy Caine egy vagy több folytatásban is tovább gondolkodjék a klónozás etikai vetületeiről és lehetséges gyakorlati következményeiről.

A Lilian bizonyítja: sci-fi irodalmunk legújabb debütánsa nem csupán a mondanivalónak nincs híján, de a kellő írói tehetsége és eszköztára is megvan arra, hogy azt emlékezetesen, élvezhetően és továbbgondolhatóan tárja az olvasó elé.

Haklik Norbert

_{Metropolis Media, 2016}

_{302 oldal, 2990 Ft}