Tiszatájonline | 2016. május 27.

A 80 éves Fried István köszöntése

A Fried István 80. születésnapja alkalmából szerkesztett könyvvel az olvasó egy végtelenül sokszínű, szerteágazó, izgalmas tanulmánykötetet vehet a kezébe. A szerkesztői köszöntő szerint a kötet szerkezetének egyik alapkonstrukciója az volt, hogy olyan tanulmányok kerüljenek bele, melyek által nyomon követhető az az irodalmi, gondolati csapásirány, amelynek kialakulásában Fried tanár úr hatása érezhető […]

Gondolatok a Hogy jó s szép tettekben leld gyönyörűséged
(A 80 éves Fried István köszöntése)
című kötetről.

A Fried István 80. születésnapja alkalmából szerkesztett könyvvel az olvasó egy végtelenül sokszínű, szerteágazó, izgalmas tanulmánykötetet vehet a kezébe. A szerkesztői köszöntő szerint a kötet szerkezetének egyik alapkonstrukciója az volt, hogy olyan tanulmányok kerüljenek bele, melyek által nyomon követhető az az irodalmi, gondolati csapásirány, amelynek kialakulásában Fried tanár úr hatása érezhető. A szerkesztők és az írók megpróbálják legalább részleteiben érinteni azt a széleskörű érdeklődési területet, mely Fried tanár úr munkásságát jellemzi. Éppen ezért szerepelnek a kötetben összehasonlító irodalomtudományi kutatások, magyar és idegen nyelvű tanulmányok, valamint a magyar irodalom egyes műveihez kapcsolódó értelmezések is, melyek középpontjában Krúdy Gyula, Márai Sándor, Babits Mihály és Hamvas Béla állnak. A tanulmányok többsége foglalkozik a fordítás, a nyelv, a többnyelvűség kérdéseivel is, valamint Fried István első könyvére (Kelet- és Közép-Európa között, 1986) utalva több tanulmány is ez utóbbi témával foglalkozik.

A tanulmánykötet azonban jóval túlmutat önmagán, nem csupán egy egyszerű köszöntő kötet. Több tanulmányíró is jelzi, hogy jelen tanulmánya annak a Fried Istvánnal való együttgondolkodásnak a gyümölcse, mely végigkíséri őket a pályájukon. Azonban még ennél is tovább mehetünk, a szerkesztői előszó szerint, a kötet egyben portré is, melyben kirajzolódik Fried tanár úr, mint „tudós olvasó” arcképe.

A kötet küllemét és szerkezetét tekintve tudatosan felépített. A kötet címe egy Kazinczy Ferenc idézet a Gróf Festetics Györgyhöz című versből, a könyv hátlapján pedig Tandori Dezső Fried István tanítványa lettem című verse található fakszimile kiadásban.

Maga a kötet három külön egységre bomlik: Világirodalom, Magyar irodalom, valamint Fordítás és nyelv című fejezetekre. Éppen a sokszínűsége okán nagyon nehéz egységes, átfogó módon meghatározni a kötetet, ám az egységeken belül tudatos rend uralkodik.

Az első egységben helyet kaptak a francia-, (Penke Olga tanulmánya a Rameau unokaöccse magyar fordításairól), az orosz irodalom (Szőke Katalin Mihail Kuzmin Szárnyak című kisregényében vizsgálja a szecessziós jegyeket, Bernáth Árpád pedig Dosztojevszkij Heinrich Böllre tett hatását vizsgálja) egy-egy szegmensével foglalkozó tanulmányok, csakúgy, mint a Monarchia irodalmához, időszakához, vagy annak felbomlásához kapcsolódóak is (Pál József és Wenner Éva tanulmányai). Kelemen Zoltán az összehasonlító irodalomtudomány jegyében James Joyce és Hamvas Béla irodalmi kapcsolatát vizsgálja, Hódosy Annamária az irodalomtudomány egyik újabb ágával, az ökokritikával foglakozik, annak hatásait Hawthrone és Jókai művein keresztül mutatja be. Éles Árpád tanulmányában a gyermek és a játék modernkori ábrázolásaiból válogat, Ferenczi László pedig Lucien Marchall A Sertâo Mágusa című regényét mutatja be. Propszt Eszter tanulmánya a Kelet-Közép Európai identitás (Terézia Mora Nap mint nap című regényéről) címet viseli, tanulmányában a többnyelvűség és identitáskeresés problematikájával foglalkozik.

A második egység középpontjában a magyar irodalom áll, ám az itt olvasható tanulmányok többsége is túlmutat a magyar irodalom keretein, mintegy tágabb kontextusban értelmezve tárgyaikat. A kezdő tanulmány, Imre László tanulmánya a magyar komparatisztika modelljével foglalkozik, ezzel kvázi felvezetvén az utána következő írásokat. A recenzió elején már említett írókról szóló tanulmányok találhatóak meg itt, Babits Mihályról (Fogarasi György és Tóth Ákos tanulmányai), Márai Sándorról (Eisemann György és Kürtösi Katalin írásai), Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc költészetében vizsgálja a materializmust mint a létezés oximoronját. Bagi Ibolya tanulmánya Oroszországot mutatja be a magyar írók szemével, Szörényi László pedig a 19-20. századi magyar irodalomban Attila sírját követi nyomon. Kovács Flóra és Orcsik Roland tanulmányai a határon túli magyar irodalomhoz kapcsolódnak.

Nem csupán irodalmi, pontosabban nem feltétlenül szorosan irodalmi elemzéseket olvashatunk ebben az egységben, Büky László tanulmányában nyelvészeti oldalról közelíti meg Füst Milán versmotívumait, Sághy Miklós a Szindbád adaptációs kérdéseit vizsgálja a nemek politikája felől, Füzi Izabella pedig a magyar vizuális tömegkultúráról ad történeti áttekintést.

A harmadik, s egyben záró egység a Fordítás és nyelv címet viseli, azonban a nyelv, a fordítások kérdése már az előző egységekben is helyet kapott. A fejezet kezdő tanulmánya Kulcsár-Szabó Zoltán írása Heidegger fordításelméletéről. A következő tanulmány Csúri Károly német nyelvű tanulmánya, melynek középpontjában Georg Trakl két verse áll, a „Sebastian um Traum” ciklusból. Kulcsár-Szabó Ernő szintén német nyelvű tanulmánya a Zeneiség és Nyelviség címmel, Furtwängler és a hermeneutika kérdéseit vizsgálja. Bombitz Attila Austrian Exlibris című tanulmánya zárja le a fejezetet, a tanulmány az osztrák irodalom „könyvespolcáról” válogat különböző műveket, s ezeket mutatja be, illetőleg ajánlja Fried Istvánnak.

Amint az a recenzióból is látszik, a kötetet nem könnyű egységesen meghatározni. Elolvasása olyan szellemi kalandozást, utazást jelent, mint amilyen gyakran tapasztalható Fried tanár úr óráin is. A tanulmánykötet, azon kívül, hogy témáját tekintve nem egységes, éppen ebből, valamint eredeti funkciójából adódóan, a hangvételét tekintve sem koherens, az elmélyülten tudományos szövegek mellett ugyanúgy jelen vannak a könnyebb hangvételűek is, ám ez nem válik a kötet rovására, ugyanis a szövegek ilyen módon folyamatos párbeszédben állnak a Tanár úrral, az olvasó néhány szöveg esetében úgy érezheti, hogy egy szakmai-baráti eszmecsere fül- és szemtanúja. A kötet alapvetően igényes szerkesztői munkát tükröz, a témák sokszínűségéből adódóan pedig szélesebb olvasói körben is elterjedté válhat.

Kiss Fruzsina

friedTiszatáj Könyvek

Szeged, 2015

396 oldal