04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Szerelem, szépség, szabad bölcseletek
2016.04.29 - tiszatáj

SZERELEM ÉS MÁS TESTI KÍNOK – A FILOZÓFIÁBAN ÉS A MŰVÉSZETEKBEN

A szegedi Filozófia Tanszék tavaszi programsorozatának egyik állomásaként került sor a Grand Caféban Szilágyi Ákos költő, esztéta és a tanszék két oktatója, Gyenge Zoltán, valamint Czeglédi András beszélgetésére április 21-én Szerelem és más testi kínok – a filozófiában és a művészetekben címmel. A rendkívül csábító címmagyarázat, miszerint a beszélgetés El Kazovszkij művészete, Szilágyi Ákos költészete, Kierkegaard filozófiája körül forogna meg is töltötte a termet érdeklődőkkel, olyannyira, hogy egyesek kénytelenek voltak a bejáratnál megállni.

Czeglédi András és Gyenge Zoltán rövid bevezetőben igyekezett elejét venni az esttel szemben felállított esetleges várakozásoknak, kijelentve, hogy szabad, kötetlen beszélgetés várható címadás ide vagy oda, a téma pontos körülhatárolása nélkül. Később azonban kiderült, hogy a viszonylagos kötetlenségéből adódóan roppant szerteágazó és sokrétű beszélgetés szálai fontos, alaposan kimunkált előzményekre mutattak vissza, Szilágyi Ákos részéről például El Kazovszkijhoz fűződő kapcsolatára. Gyenge Zoltán esetében pedig filozófusként folytatott tevékenységén belül különösképpen az általa fordított Kierkegaard-kötetre, Az ismétlés címűre. Példái, hozzászólásai jelentős részében Kierkegaard-t szólaltatta meg.

A fő csapást Szilágyi Ákos jelölte ki. A költőt fiatalkorától mély barátság fűzte a festőművészhez, neki állított emléket Ká és Bá című 2015-ös kötetében, melynek bemutatója a Magyar Nemzeti Galéria közelmúltban rendezett El Kazovszkij-kiállításán volt. Az életműről szólván Kazovszkij művészetének értékelését a szerelmi létállapot középpontba helyezése felől tartja elgondolhatónak. A kiállítás első termét emelte ki, a Dzsan-panoptikumot, az óriási erejű, viszonzatlan, megtalált és azonnal elveszített szerelem emlékét feldolgozó performanszokat. Ezek voltaképp olyan rítusok voltak, amelyekben a művész felépített egy szerelmi fétist, úgymond teatralizálta az abszolútumot, és le is rombolta azt. Szilágyi Ákos bevezetője után a szerelem lehetséges vallási és esztétikai értelmére tért ki, amelyek nem állnak igazán távol egymástól, hiszen szerelme tárgyát mindkét esetben az ember izolálja a világtól, noha egyesülni vágyik vele, és a szentnek tételezett tárgy iránti szerelem felrúg minden más köteléket. A dolog problematikája abban rejlik, hogy ez az érzelem tulajdonképpen nem viszonozható, nem lehetséges a másikkal dialógusba lépni – ahogyan a költő által idézett kínai mondás tartja, „valakinek a kosár fülét lejjebb kell tartani.”

Ezen a ponton Szilágyi Ákos Kierkegaard-ra hivatkozott, Az ismétlés mozzanataira, amelyen keresztül, noha kimondatlanul, magának a filozófusnak az elhíresült szakítása is felidéződik. A szerelmet ugyanis nem a házasság menti meg, ahogyan az önmagunk megőrzésében sem segít. Kafkára átváltva a házasság mártírhalálhoz hasonló, szembeállítva a cölibátussal és az öngyilkossággal, amelyek az életről való lemondást jelentik.

Így érkeztünk el a szerelem filozófiai megközelítéséhez, amelynek során Gyenge Zoltán többször visszatért ehhez a kierkegaard-i gondolatmenethez. Saját megkettőzött hangján így arról beszélt, hogy a szerelem beteljesítése testileg vagy a házasság révén remélhető, de a szerelem valójában a pillanat műve, és így nem lehet az időbe kivetíteni, csak költőileg. A Vagy-vagyra hivatkozva arra a finom megkülönböztetésre mutatott rá, hogy a vallásos értelemben vett szerelemnél Istennel szemben soha nem lehet igazunk, a másik emberhez való viszony esetében viszont azt akarjuk, hogy a másiknak legyen igaza. Az esemény meghívóján látható Giovanni Baglione-festményre (Az égi és földi szerelem, 1602-3) hívta fel a figyelmet, amelyen a szent Ámor dárdával keresztüldöfi a profán Ámort jelentő fiút – így, a kép segítségével kapcsolta be a szerelem megközelítésének platóni, illetve újplatonikus hagyományát, amely megveti a profánt.

Még mielőtt túlságosan elmerültünk volna a szerelemfilozófia forrásvidékeinek felkutatásában, Czeglédi András igyekezett a beszélgetést vissza- és átterelni. Először is az El Kazovszkij-életmű felé, amelynek, vagy talán inkább a kiállítás során műként megjelenő életnek, tagadhatatlanul vannak nehezen feldolgozható elemei. Kazovszkijra általában jellemző volt a tárgyak fetisizálása, ezt példázza a Czeglédi András által megemlített késgyűjtemény is. Úgy gondolta, a beszélgetésnek csak egy része kellene, hogy legyen a szerelem, a lényeges kérdés az átfogóbb liminalitás fogalma lenne, amelybe belefér a nemiség kérdése (David Bowie-t hozta fel példaként, akinek egyébként szentélyt is állított Kazovszkij) és a halál tematikája is, amely a Szilágyi-kötetben ugyancsak jelentős. A költő gyászbeszéde szerepel az emlékkötet elején, ebből származik az idézet: „A halálnak ezen a világon nem osztottak lapot, noha a látszat az, hogy minden lap az ő kezében van.”

 

WP_20160421_19_32_36_Pro

 

Nos, valóban, úgy tűnt, a beszélgetésben a halálnak „nem osztottak lapot”, vagy legalábbis nem túl sokat, Szilágyi Ákos révén a szerelem boncolása folytatódott, és annak a testi fájdalommal, szenvedéssel kapcsolatos összefüggései kerültek górcső alá. Az isteni szerelem kapcsán a nyugati kereszténységben központi helyet elfoglaló szenvedés-misztika merült fel. A földi szerelemről szólván pedig, hogy a fétisnek nem lehetséges az elérése, legfeljebb az elpusztítása. A másik elérésének vágya, a behatolás az ölés és ölelés felé is elmozdulhat (ahogyan, a kiállítási anyagban is megjelent az extatikus szado-mazo játék).

A vágyat keltő szép test és a szenvedés, a szenvedélyes hit tipikus példájaként a Szent Sebestyén-ábrázolások tematikájára tértek ki a beszélgetők. Szilágyi Ákos okfejtésében a nyilazás egyfajta behatolás, a tekintet az, ami nyilakat szór, csakhogy előbb a test szépsége nyilaz, elsőként ő hatol be a pszichébe. Majd a görögök homoerotikus szerelméről esett néhány szó, amelyben az idősebb férfi bölcsessége és a fiatal fiú testi szépsége hozta létre a kölcsönös vonzalmat. Ezt össze lehet vetni azzal, ahogyan Kazovszkij önmagára tekintett: női testbe zárt férfiként, akit szép, fiatal férfiak vonzanak.

A nők azáltal kerültek képbe, hogy a görögöknél nemesebb értelemben vett szerelem tekintetében igazából labdába sem rúghattak. Ha már a nők, Gyenge Zoltán újra Az ismétlésből hozott példát, a bosszúálló (emiatt kissé férfias) nőkét, úgy mint Médea, valamint donna Elvira a Don Giovanniból.

A filozófia semleges nemű világához visszatérve Gyenge Zoltán megjegyezte, jobb volna talán, ha az ember ugyanúgy, mint némely rovar párzáskor, elpusztulna, amikor eléri a boldogságot – azonban mivel nincs tartós boldog állapot, csak pillanatok, valami mindig elpusztul. Testiség nélkül megőrizni a pillanatot, ez az alkotásban lehetséges, és ez volna az élet értelme, ismét a dán gondolkodóhoz kapcsolódva.

Ugyanezt Szilágyi Ákos úgy fogalmazta meg, hogy Kierkegaard inkább lemondott a szerelemnek a valóság síkján való beteljesüléséről azért, hogy imaginárius síkon örökké ebben élhessen. Az ember számára ugyanis a legjobb állapot a szerelem, amennyiben felforgató ereje miatt nem a hasznosság, szükség vagy más egyéb törvény uralkodik ilyenkor, tehát a szabadsággal jár karöltve.

A beszélgetés utolsó szakaszában még több rövid, mélyebb átgondolást igénylő felvetés hangzott el. Czeglédi András részéről például az eddigi ideális vagy szakrális szerelemmel szemben a weberi varázstalanodási folyamat, amelyben minden kiüresedik, illetve, hogy a szerelem is vizsgálható kizárólag testi folyamatok és kémiai reakciók összességeként.

Mielőtt sor kerülhetett volna a közönség kérdéseire, Szilágyi Ákos előadta (ez ő, ez ő) című heideggeri terminológiával játszó költeményét, amely Kazovszkij egyik kedvence is volt („A létező a létben áll…”). A szöveg Mellékdalát pedig a testiség kérdéséhez remekül illő Fellini-film, az Amarcord zenéjének egy motívumára énekelte, akár egy bárd, és a humoros-filozofikus vers ilyen, szerző általi megszólaltatását lenyűgöző volt hallgatni. Az est zárásaként egy Olejnyikov-vers fordításával való játék, „nyúlfilozófiai alapvetés”, az (elfordítás) hangzott el, József Attila rájátszással fűszerezve: „E világon e világon – / Ezt többé ne hajtogasd! / Test függ a fán: vigaszágon – / Húzza fentről a Magas.”

Összességében a beszélgetés olyannak tűnt, mint egy szimfonikus zenekari próba, amelyen számtalan hang és nézőpont megszólalt, ám az egyes kérdések, csomópontok önmagukban is megérdemelnének egy-egy egész estés kifejtést. Így a sokszor jelöletlen utalások vonulata egyfajta filozófiai-művelődéstörténeti csemegézés volt, amelynek előnye, hogy ezekben a kérdésekben kevésbé vájtfülek is hallhattak valamit, ami önreflexióra sarkall, továbbgondolásra érdemes. Szintén jó hír, hogy az El Kazovszkij-kiállításnak készülni fog egy internetes, 3D-s verziója, így aki lemaradt, az is megtekintheti majd virtuálisan.

Szihalmi Csilla és Wirt Letícia

Szerelem és más testi kínok a filozófiában
Beszélgetőtársak: Czeglédi András, Gyenge Zoltán, Szilágyi Ákos
Grand Café, Szeged, 2016. április 21.


Címke: , , , , , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő