Tiszatájonline | 2016. április 25.

Hogyan ne kérjünk teát

NANE EGYESÜLET: KÉRSZ TEÁT?
Mi is a Kérsz teát? pontosan? Mosóporreklám? Társadalmi célú hirdetésbe bújtatott példázatok? James Joyce Dubliners címen futó rövid történeteihez hasonló társadalomkritikai életképek? A NANE Egyesület definíció szempontjából voksát a reklám, esetleg a társadalmi célú előadás megnevezés mellett teszi le […]

NANE EGYESÜLET: KÉRSZ TEÁT?

Mi is a Kérsz teát? pontosan? Mosóporreklám? Társadalmi célú hirdetésbe bújtatott példázatok? James Joyce Dubliners címen futó rövid történeteihez hasonló társadalomkritikai életképek? A NANE Egyesület definíció szempontjából voksát a reklám, esetleg a társadalmi célú előadás megnevezés mellett teszi le. Szubjektív véleményem szerint inkább színházi előadás, etűdök ha úgy tetszik, amelynek mondjuk egy szokványos színházi előadástól eltérően talán sokkal inkább oktató, mint szórakoztató jelleggel működik. A szöveget írói Bánki Gergely és Sipos Vera egyben színészei is a produkciónak.

Egy idős pár Statler és Waldorf-hoz hasonló mindennapjaival indul az első jelenet, amelyben humanista filozofálás és pár ártatlan, szakállas szexista vicc mellett elhangzanak igazán érdekes gondolatok is egy kapcsolat megszületéséről, kezdetéről. Eleinte nem egyértelmű, hogy az idős pár életében ugrunk vissza az időben, csak utólag áll össze tartalmas és tanulságos történetté az, amit a pódiumon látunk. A Nő tragikomikus kapcsolatban él a Férfival, ahol ha a Nő nemet mond a szexre, a Férfi érzelmi zsarolásba kezd és rögtön kidobással fenyegetőzik. A Nő a parázs vita kellős közepén egy igencsak nyakatekert, komikusnak ható ám mégis helytálló párhuzamot von a teaivás és a szex között. Teát sem mindig kér az ember, és túléli ha párszor nem iszik, pedig népszerű ital. Innentől fogva a tea egy egységes szimbólummá válik a nő számára. A Kérsz teát? cím arra a jelenségre utal, amelyre az általános cselekvésigény mögött megbúvó aljas szándék lakozik. A Nő ugyanis bármilyen és bármennyi férfival is hozza össze a sors, mind teát akar vele inni azzal a szándékkal, hogy az udvarias társalgás rövid legyen és a találkozás szexbe torkolljon. Mint egy hátborzongató. A Nő, akinek eddig a magánélete szólt a Férfi dominanciájáról, most a hétköznapokban is folyton ezzel az erőszakossággal és gátlástalansággal találkozik, persze különböző formában.

Ott van például a titkárnő, akit főnöke környékez meg, a diáklány, akinek tanára ékesszólóan ideologizálja meg, miért nem rossz az, ha neki kulcsa van a lakásához és ha simogatja őt. A példák kimeríthetetlenek, és az előadást követő beszélgetésben páran említették, hogy nem merítették ki a témákat kellőképpen. Itt térjünk vissza az alapfelálláshoz, ez egy idős pár múltidézése, főleg a Nő életének különböző epizódjaira fókuszálva. A Kérsz teát? nem elemez nemi erőszak-típusokat, nem húsbavágó, inkább olyan, mint egy csendes oldalba bökés. Felhívja főleg a női nézők figyelmét arra, hogy bizony már az is erőszakos cselekedetre utaló viselkedés lehet, ha a Férfi lekurváz, amiért nem akarsz szexelni vele. Ez is egy a pszichés fegyverek közül, amelyek gyengíthetik a Nő önértékelését, helyzetfelismerési készségét, amelynek nagy eséllyel következménye lehet nemi erőszak. Az oktató jellegű színdarab azonban a Férfi helyzetét is beemeli. A Nő, aki a sok teainvitálástól nem elítélhetően igencsak besokallt már azt a Férfit is leírja, aki esetleg tényleg őszintén közeledne hozzá. Az erőszaktevő férfiak tönkretehetik azoknak a férfiaknak mindennapos kommunikációját, akinek soha eszébe sem jutnak bántalmazni nőket, de persze ezt a Nő honnan is tudná? A kulcsszó talán lehetne az óvatos bizalom.

Nem minden tea jelent nemi erőszakot. Ezért is jó szimbólum a tea, mert az elsőre nagyon ártatlannak és semmitmondónak hat, az előadás kontextusában egy kiszámíthatatlan történés, amely vagy jó vagy rossz irányba vezet.

Mi lehet a megoldás? Van-e tuti tipp a megelőzésre? Lehet, hogy aki megoldásra vágyva nézi meg a Kérszt teát? című társadalmi célú mosóporreklámot, az csalódottan megy el, mert ez nem arról szól, hogy tutibiztos tippeket tárjon a nagyérdemű elé. Helyzeteket, ismerős érzést, a realitást azonban nagyon jó érzékkel keveri az abszurd színház eszközeivel. Karikatúra, amelytől sírni tudnának a nők, de akár a férfiak is. Karikatúra, amelyben mindennapjainkat éljük. A Kérsz teát? nem szakít ki a valóságból, nem kapcsol ki, inkább maximumra tekeri a zsigeri félelmet, azt a félelmet, amely adott esetben nők életét is megmentheti, ugyanakkor az indokolatlan, kirekesztő félelem kártékonyságát is pellengérre állítja. Hiszen ha utóbbi szerint élnénk meg minden társas kapcsolatot, sohasem találjuk meg azt a Valakit, akivel öreg napjainkon szeretetben, humanista filozofálással és ártatlan, szakállas szexista poénokkal múlatjuk majd az időt.

REÖK, Szeged – 2016. április 19.

Tóth Emese