Gigászok botlása

ZACK SNYDER:
BATMAN SUPERMAN ELLEN –
AZ IGAZSÁG HAJNALA

Bármilyen B-kategóriásan hangzik is a címe, a Batman Superman ellen – Az igazság hajnalát az év eseményfilmjének, sőt franchise-indító mozinak szánta a Warner stúdió. Ehhez képest meglepetés, hogy a végeredmény tényleg egy B-film, csak épp A-kategóriás sztárokkal és büdzséből.

A film elsősorban a szintén Zack Snyder rendezte Superman reboot, Az acélember következetes folytatása. Superman (Henry Cavill) épp legyőzte gonosz honfitársát, Zod kapitányt (Michael Shannon), amivel lelepleződött a földi nyilvánosság előtt. Félisteni ereje és földönkívüli származása ellenségeket szerez neki, legyen az a közvélemény, Lex Luthor (Jesse Eisenberg) vagy Batman (Ben Affleck). Luthor több tervvel is készül Superman ellen: felkutat és maga mellé állít egy embert, aki lebénult a kriptoni egyik hőstette miatt, szerez egy darab kriptonitot, és ráteszi a kezét Zod űrhajójára és holttestére. Batman és Wonder Woman (Gal Gadot) viszont rájönnek, miben mesterkedik Luthor, a denevérember pedig lecsapja a fiatalúr kezéről a kriptonitot, hogy maga használhassa Superman ellen.

Ha ez így nem tűnik se komolyan vehetőnek, se logikusnak e sorok olvasója számára, az bizony az alkotók hibája. Arra megy ki a játék, hogy Snyder a crossover műfaj hagyományainak megfelelően egymásnak uszítsa Batmant és Supermant, de írói (David S. Goyer, Chris Terrio) cserbenhagyják. Próbálkoznak, de képtelenek elhitetni, hogy Batman tényleg jó okkal akarja megölni Supermant, pedig nem lett volna olyan nehéz feladat másra alapozni ezt a konfliktust, mint egy hibás és logikátlan döntésre az egyik főhős részéről. Luthor például megszervez egy merényletet Superman bírósági tárgyalásán, amiben sokan meghalnak, de furcsamód ezt nem akarja a szuperhős művének beállítani, pedig ezzel az alkotók el is érnék, hogy mindenki megorroljon a kriptonira, beleértve Batmant is. Egy ilyen aljas összeesküvés tökéletes bonyodalom lehetett volna. Kihagyott ziccer az alkotók részéről.

Ahogy Snyder előző Superman-filmjét, úgy a Batman Superman ellen – Az igazság hajnalát is az ötlettelenség inspirálta. A korábbi installáció a Batman: Kezdődik koppintása volt: Snyder ugyanúgy lehozta a földre a szuperhősét és részletesen kidolgozta az eredettörténetét, mint Christopher Nolan annak idején (aki  egyébként producerként jegyzi a filmet, így a lopás is szerzőiségnek tűnik). Snyder ezúttal megint trendet követ: nem is a két-, hanem a sokszereplős szuperhősös crossover műfajában dolgozott, a rivális Marvel filmjének, a Bosszúállóknak a sikerét lovagolva meg. A gond csak az, hogy a DC Comics-nak nincsen olyan sok markáns szuperhőse: Superman és Batman után olyanok jönnek a sorban, mint Csodanő vagy Aquaman, míg a Marvelnél Vasember, Hulk, Thor és Amerika Kapitány egyformán markáns egyéniségek, akik már elvittek a hátukon néhány szóló mozifilmet. Így aztán Snyderék kénytelenek voltak két főhősre fókuszáló crossovert készíteni, majd nem volt más választásuk, mint egy nagy Batman vs Superman ketrecharcra kihegyezni a filmjüket, csak finoman ígérve be a közelgő Igazság Ligája (jelen film alcíme is ezt előlegezi meg), Wonder Woman és Aquaman mozikat.

A négy főhős négy szálán futó cselekmény következetesen, de egyúttal érdektelenül és unalmasan építkezik a végső konfrontáció felé. Batman ráadásul nem az egyetlen, akinek hiteltelenek a motivációi: Luthor bajszát pödrő rosszfiú, Wonder Woman pedig legfeljebb az enigmatikusságával véteti magát észre (bár meg kell hagyni, a hatalom árnyoldalát megtapasztaló Supermannel együtt lehet érezni). Snyder láthatóan epikus filmet szeretett volna készíteni, de csak mennyiségben tudott újat mutatni, minőségben nem. Halmozza a főhősöket, mint Joel Schumacher a rosszemlékű Batman és Robinban, és persze Snyder alaposan túl is nyújtotta filmjét (150 percesre). A cselekmény már a legelején redundáns, például megismerjük belőle Bruce „Batman” Wayne szülei halálának körülményeit, ezt viszont nemrég már Nolan filmjében is láttuk.

Snyder több szürreális álom-jelenetet is bevet, amiknek nincs más célja, mint hogy a rendező fantáziadúsnak szánt, valójában felesleges látványelemeket és akciószekvenciákat mutasson. A direktor hajlamos elengedni élénk, bár gyerekes fantáziáját, amit viszont nem csak a kritikusok, de még a nézők sem mindig díjaznak, elég legszemélyesebb projektje, a beszédes című Álomháború bukására gondolni. Új, 250 milliós filmjében is tömény CGI látványorgiával próbál hengerelni, de az eredmény zsibbasztó moziélmény, a cselekmény ugyanis egyszerre mentes az izgalmaktól és a humortól. Gépies színészi játéktól és nyers dialógusoktól viszont sajnos nem. Pedig Hollywoodot épp azért lehet szeretni, mert egy B-filmes koncepcióból is képesek látványos, szórakoztató és izgalmas A-kategóriás mozit készíteni, de Snyder kivétel, és még Nolan sem segít rajta.

Csiger Ádám

_{Batman Superman ellen – Az igazság hajnala
Batman v Superman: Dawn of Justice
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 151 perc, 2016}

_{rendező: Zack Snyder
író: Jerry Siegel, Joe Shuster, Bob Kane, Bill Finger
forgatókönyvíró: Zack Snyder, David S. Goyer, Chris Terrio
szereplő(k): Gal Gadot, Ben Affleck, Henry Cavill, Jesse Eisenberg, Amy Adams
Bemutató dátuma: 2016. március 24. (Forgalmazó: InterCom)}