04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Primér festőiség
2016.04.14 - tiszatáj

FELHÁZI ÁGNES KÉPEI A SZAB SZEGEDI SZÉKHÁZÁBAN

Jelentősége és egyben üzenet értéke is van annak, hogy ki állíthat ki a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának kamaratermeiben. Az akadémia művészeti szakbizottsága révén működtetett, de valójában Aranyi Sándor festőművész irányítása alatt működő szakmai fórum toleráns kiállítóhelyként gyökerezett meg a szegedi köztudatban. A kiállítók kiválasztásának legfőbb kritériuma ugyanis a minőség, a szakmai hitelesség, az viszont már nem szempont, hogy az alkotó műveivel miféle irányzatot követ. A kiállító helyre az is jellemző, hogy főként szegedi és az itteni művészközösség kiterjedt kapcsolati hálójába tartozó művészek fóruma ez a hely. Az egyre érlelődő kiállítóhelyi presztízs mellett a kiállítók számára talán az a legfőbb vonzerő, hogy itt hozzáértők közösségével találkozhatnak. Így végül a SZAB-kiállítások sorozata egy fontos és sokak számára tájékozódási pontnak tekinthető kulturális-művészeti folyamattá áll össze. Törzsközönsége van ennek a helynek, kritikus és egyúttal befogadó fóruma a kortárs képzőművészeti élet történéseinek.

Felházi Ágnes festő második alkalommal állít ki ezen a helyszínen – a mostanit megelőzően 2012-ben voltak láthatók művei, mikor a szegedi rajz tanszék óraadó tanára lett. Már a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen eltöltött diákéveiben megmutatkozott, hogy igazi festői véna lakozik benne. Eredményesen szerepelt minden olyan fórumon, ahol megmérethettek a felnövekvő tehetségek. Alig évtizednyi szakmai múltja hallatlanul gazdag eseményekben, szimpóziumi, művésztelepi részvételekben, külföldi tanulmányokban. Mindeközben nagyon aktív kiállító, felsorolhatatlanul sok csoportos bemutató résztvevője. Ebben persze akad kényszerűség is, hiszen lélekben és fizikai értelemben is kétlaki: Erdély a szülőföldje, Magyarország pedig választott hazája. Egyéni bemutatkozásai, szakmai kötődései így elvileg fele-fele arányban oszlanak meg szülőföldje és az itthoni lehetőségek között.

Kiállított anyagával szembesülve önkéntelenül fogalmazódhat meg bennünk az egy mondatba sűríthető vélemény: ritkán találkozhat az ember ilyen elementáris festőiséggel, a színek természetes kezelésének ilyen cizellált, kiérlelt módjával. A legelső benyomás az, hogy valósággal magukba szippantanak a képek, varázsos élményszerűség, s az otthonosság érzetét erősítő sugallatok kerítik hatalmukba a nézőt. Ilyesfajta elementáris élményéért keressük a festmények társaságát, ilyen hatással bíró kompozíciók csak született festőegyéniség keze alól kerülhetnek ki, aki csak olyan alkotó lehet, aki a festést lételemének tekinti.

A most kiállított kompozíciók alighanem egy újabb Felházi-festőperiódus előhírnökei. Bő egyévnyi szünet után most itt, Szegeden áll a nyilvánosság elé legújabb műveivel. Korábbi kompozícióit jóval markánsabb színvilág uralta, tüzesebbek voltak színei és képeit jól behatárolt kontúrú, jobbára természeti motívumokra utaló elemek töltötték ki. Számos támpontot hagyott képein a nézőknek annak megerősítésére, hogy a lírai absztrakt vonzásában keletkező kompozícióinak kiindulása tájélmények sorozata. Mostani kompozíciói viszont ezekhez képest sokkal éteribbek, színvilágukban kevésbé harsányak, festőileg pedig cizelláltabbak. Úgy tűnik, Felházi Ágnes jó nagyot lépett a természeti indíttatású látványvilágtól a belső látomások hiteles és autentikus előadása felé.

Szinte hívogatnak, csalogatnak kompozíciói, hogy közelebb lépve alaposan szemügyre vegyük a képfelületeket! Megéri! Pontról-pontra, rétegről-rétegre kalandozva a képfelületek színdzsungelében, gyönyörűen kibontakozhat előttünk az alkotó meditációs festő-metódusa, képformálásának egyéni karaktere. A kompozíciós alapot a transzparens felületek hálózzák be. Megőrzik a képépítkezés folyamatának lenyomatait. Majd addig érleli, fejleszti, hangolja „érzelmi összhangzattá” a képfelületbe rögzült színegyüttest, amíg az meg nem közelíti a belső látomásában megformálódott ideált. Láthatóan sokféle eszközzel dolgozik. Például érdekesen strukturált felületeket nyom a még képlékeny festékfoltokba, máshol visszatöröl, megint másholt tűhegyes ecsettel bíbelődik el hosszasan véletlenszerű foltocskák kompozíciós életre keltése érdekében. S akkor még nem is szóltunk a kéttenyérnyi felületű kisméretű kompozíciók varázslatos világáról. Nos, ezeken mérhető le igazán az a szakmai tudás, az az egyéni festői gondolkodásmód, ami Felházi Ágnes festészetét mindenki másétól megkülönbözteti.

A kész, befejezettnek hitt részlet ellenére is foglalkoztatja a más út, a más megoldás. Jellemzően szabad utat enged művei értelmezésének: nem ad címet kompozícióinak. Nem zavarják a nézőt tematikus kötöttségek, azaz semmi sem tereli el figyelmünket a látványtól. Nincs néven nevezhető tematikus támpont, aminek híján, ha akarunk, ha nem, bele kell illeszkednünk az alkotó élményvilágába. Ráadásul csak úgy tehetjük meg, ha szabad folyást engedünk érzeteinknek, a képek színvilága, formavilága által keltett impulzusoknak. Nos, ez a felszabadult, gondosan kiérlelt festőiség, a színek érzelmi hangolásának varázsos tudása az, ami az újabb Felházi-festőperiódus legfőbb ismérve lett.

Kiállított képeinek közös jellemzője az is, hogy sugárzó életöröm lakozik bennük. Különös, lebegő érzetet keltő kompozíciók ezek. Alighanem a tér, pontosabban a belsővé lett térérzet festői megfogalmazása foglalkoztatja mostanában az alkotót. Érezhető ugyan a lent és a fent primátusa, ámde minden részletezettség ellenére átsugárzik a látványon a földi atmoszféra mindent egységesítő szövete. Ennyiben keltik tájélmény érzetét a képek. De csalóka trükkel terel a művész bennünket festői képzeletvilága mélységei felé: alul és felül – sőt gyakran az oldalsó képszéleken is – elmosódó és egységesülő színfelületté csendesednek el a képfelületek, amelyek a kompozíció lényegét képező központi traktusban még szabadon tobzódó, finoman cizellált viszonylatokba rendeződő motívumok voltak. Mivel ezek a képi történések a szélek felé eltünedeznek, nem marad más lehetőségünk, mint az, hogy nyitott szívvel és befogadó értelemmel kell a képek gazdagon modulált szövetébe lecövekelnünk látványt értelmező figyelmünket.

Engednünk kell a rafinált gondossággal kiérlelt színharmóniák varázsos vonzásának, legyenek azok a kékek vagy a zöldek gazdag skálájával előadva vagy éppen a tüzes színekkel teletűzdelt sötétlő barnák, feketék dominanciájával. Ám leggyakrabban: ködlő szürkékben feloldódó kékek uralják kompozícióit, vattás rózsaszínekben lebegő formák játéka, vagy kalligrafikus foltokból szőtt mezők alkotják képeinek szövetét. Úgy tűnik, a varázslat működik: ámulva és bámulva ismerjük föl végül, miként feledkezünk bele szívest és örömest Felházi Ágnes vonzó sejtelmességű festői látomásaiba.

Szubjektív világ az övé, amelyet korántsem zár magánügyei rejtett zugaiba. Ellenkezőleg, szinte örömét leli abban, hogy megoszthatja a külvilággal festői élményeinek gazdagon sorjázó darabjait. A kiállító terem falain egymásra következő kisebb és nagyobb képekre akár úgy is tekinthetünk, mint egy-egy Felházi-önarcképre. A tenyérnyi képek sorozata, a közepeseké, meg a ritkásan előforduló nagyobb lélegzetűek szépen kirajzolják szakmai hitvallását is: Egy tavalyi videó interjújában nagyon világosan szólt erről:

„Nem feltétlenül az a célom, hogy nagy életigazságokat és a mai világra jellemző motívumokat felhasználva építsem föl a képi világomat. Nekem sokkal fontosabb, hogy ez a folyamat egy utazás legyen térben és rejtett belső utakon. Én megszülöm a világot, megszülöm a látványt, az emlékeket, az érzéseket, mindazt, amit az évek során összegyűjtök, és ebből próbálok létrehozni valami teljesen egyedit.

Soha nem foglalkoztatott az, hogy a kortárs művészetben mi a trend, mert nekem sokkal fontosabb volt, hogy önmagamat megtaláljam, hogy hiteles legyen, amit csinálok, hogy képeimen a felületek ne csak dekoratív elemként működjenek, ne csak az expresszivitás működjön, hanem az a határ érdekel, ami rávisz egy mezsgyére, amire rálépve sikerül elérni, hogy valami átsugárzik a képből, s ami nem üresedik ki idővel. Soha nem próbáltam olyan képet festeni, ami nem belülről jön. A kép rólam szól.”

Tóth Attila

(A kiállításon elhangzott megnyitó szerkesztett változata)

 

fehazi (1) fehazi (2) fehazi (3) fehazi (4) fehazi (5) fehazi (6) fehazi (7) fehazi (8)

 


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő