02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Primér festőiség
2016.04.14 - tiszatáj

FELHÁZI ÁGNES KÉPEI A SZAB SZEGEDI SZÉKHÁZÁBAN

Jelentősége és egyben üzenet értéke is van annak, hogy ki állíthat ki a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának kamaratermeiben. Az akadémia művészeti szakbizottsága révén működtetett, de valójában Aranyi Sándor festőművész irányítása alatt működő szakmai fórum toleráns kiállítóhelyként gyökerezett meg a szegedi köztudatban. A kiállítók kiválasztásának legfőbb kritériuma ugyanis a minőség, a szakmai hitelesség, az viszont már nem szempont, hogy az alkotó műveivel miféle irányzatot követ. A kiállító helyre az is jellemző, hogy főként szegedi és az itteni művészközösség kiterjedt kapcsolati hálójába tartozó művészek fóruma ez a hely. Az egyre érlelődő kiállítóhelyi presztízs mellett a kiállítók számára talán az a legfőbb vonzerő, hogy itt hozzáértők közösségével találkozhatnak. Így végül a SZAB-kiállítások sorozata egy fontos és sokak számára tájékozódási pontnak tekinthető kulturális-művészeti folyamattá áll össze. Törzsközönsége van ennek a helynek, kritikus és egyúttal befogadó fóruma a kortárs képzőművészeti élet történéseinek.

Felházi Ágnes festő második alkalommal állít ki ezen a helyszínen – a mostanit megelőzően 2012-ben voltak láthatók művei, mikor a szegedi rajz tanszék óraadó tanára lett. Már a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen eltöltött diákéveiben megmutatkozott, hogy igazi festői véna lakozik benne. Eredményesen szerepelt minden olyan fórumon, ahol megmérethettek a felnövekvő tehetségek. Alig évtizednyi szakmai múltja hallatlanul gazdag eseményekben, szimpóziumi, művésztelepi részvételekben, külföldi tanulmányokban. Mindeközben nagyon aktív kiállító, felsorolhatatlanul sok csoportos bemutató résztvevője. Ebben persze akad kényszerűség is, hiszen lélekben és fizikai értelemben is kétlaki: Erdély a szülőföldje, Magyarország pedig választott hazája. Egyéni bemutatkozásai, szakmai kötődései így elvileg fele-fele arányban oszlanak meg szülőföldje és az itthoni lehetőségek között.

Kiállított anyagával szembesülve önkéntelenül fogalmazódhat meg bennünk az egy mondatba sűríthető vélemény: ritkán találkozhat az ember ilyen elementáris festőiséggel, a színek természetes kezelésének ilyen cizellált, kiérlelt módjával. A legelső benyomás az, hogy valósággal magukba szippantanak a képek, varázsos élményszerűség, s az otthonosság érzetét erősítő sugallatok kerítik hatalmukba a nézőt. Ilyesfajta elementáris élményéért keressük a festmények társaságát, ilyen hatással bíró kompozíciók csak született festőegyéniség keze alól kerülhetnek ki, aki csak olyan alkotó lehet, aki a festést lételemének tekinti.

A most kiállított kompozíciók alighanem egy újabb Felházi-festőperiódus előhírnökei. Bő egyévnyi szünet után most itt, Szegeden áll a nyilvánosság elé legújabb műveivel. Korábbi kompozícióit jóval markánsabb színvilág uralta, tüzesebbek voltak színei és képeit jól behatárolt kontúrú, jobbára természeti motívumokra utaló elemek töltötték ki. Számos támpontot hagyott képein a nézőknek annak megerősítésére, hogy a lírai absztrakt vonzásában keletkező kompozícióinak kiindulása tájélmények sorozata. Mostani kompozíciói viszont ezekhez képest sokkal éteribbek, színvilágukban kevésbé harsányak, festőileg pedig cizelláltabbak. Úgy tűnik, Felházi Ágnes jó nagyot lépett a természeti indíttatású látványvilágtól a belső látomások hiteles és autentikus előadása felé.

Szinte hívogatnak, csalogatnak kompozíciói, hogy közelebb lépve alaposan szemügyre vegyük a képfelületeket! Megéri! Pontról-pontra, rétegről-rétegre kalandozva a képfelületek színdzsungelében, gyönyörűen kibontakozhat előttünk az alkotó meditációs festő-metódusa, képformálásának egyéni karaktere. A kompozíciós alapot a transzparens felületek hálózzák be. Megőrzik a képépítkezés folyamatának lenyomatait. Majd addig érleli, fejleszti, hangolja „érzelmi összhangzattá” a képfelületbe rögzült színegyüttest, amíg az meg nem közelíti a belső látomásában megformálódott ideált. Láthatóan sokféle eszközzel dolgozik. Például érdekesen strukturált felületeket nyom a még képlékeny festékfoltokba, máshol visszatöröl, megint másholt tűhegyes ecsettel bíbelődik el hosszasan véletlenszerű foltocskák kompozíciós életre keltése érdekében. S akkor még nem is szóltunk a kéttenyérnyi felületű kisméretű kompozíciók varázslatos világáról. Nos, ezeken mérhető le igazán az a szakmai tudás, az az egyéni festői gondolkodásmód, ami Felházi Ágnes festészetét mindenki másétól megkülönbözteti.

A kész, befejezettnek hitt részlet ellenére is foglalkoztatja a más út, a más megoldás. Jellemzően szabad utat enged művei értelmezésének: nem ad címet kompozícióinak. Nem zavarják a nézőt tematikus kötöttségek, azaz semmi sem tereli el figyelmünket a látványtól. Nincs néven nevezhető tematikus támpont, aminek híján, ha akarunk, ha nem, bele kell illeszkednünk az alkotó élményvilágába. Ráadásul csak úgy tehetjük meg, ha szabad folyást engedünk érzeteinknek, a képek színvilága, formavilága által keltett impulzusoknak. Nos, ez a felszabadult, gondosan kiérlelt festőiség, a színek érzelmi hangolásának varázsos tudása az, ami az újabb Felházi-festőperiódus legfőbb ismérve lett.

Kiállított képeinek közös jellemzője az is, hogy sugárzó életöröm lakozik bennük. Különös, lebegő érzetet keltő kompozíciók ezek. Alighanem a tér, pontosabban a belsővé lett térérzet festői megfogalmazása foglalkoztatja mostanában az alkotót. Érezhető ugyan a lent és a fent primátusa, ámde minden részletezettség ellenére átsugárzik a látványon a földi atmoszféra mindent egységesítő szövete. Ennyiben keltik tájélmény érzetét a képek. De csalóka trükkel terel a művész bennünket festői képzeletvilága mélységei felé: alul és felül – sőt gyakran az oldalsó képszéleken is – elmosódó és egységesülő színfelületté csendesednek el a képfelületek, amelyek a kompozíció lényegét képező központi traktusban még szabadon tobzódó, finoman cizellált viszonylatokba rendeződő motívumok voltak. Mivel ezek a képi történések a szélek felé eltünedeznek, nem marad más lehetőségünk, mint az, hogy nyitott szívvel és befogadó értelemmel kell a képek gazdagon modulált szövetébe lecövekelnünk látványt értelmező figyelmünket.

Engednünk kell a rafinált gondossággal kiérlelt színharmóniák varázsos vonzásának, legyenek azok a kékek vagy a zöldek gazdag skálájával előadva vagy éppen a tüzes színekkel teletűzdelt sötétlő barnák, feketék dominanciájával. Ám leggyakrabban: ködlő szürkékben feloldódó kékek uralják kompozícióit, vattás rózsaszínekben lebegő formák játéka, vagy kalligrafikus foltokból szőtt mezők alkotják képeinek szövetét. Úgy tűnik, a varázslat működik: ámulva és bámulva ismerjük föl végül, miként feledkezünk bele szívest és örömest Felházi Ágnes vonzó sejtelmességű festői látomásaiba.

Szubjektív világ az övé, amelyet korántsem zár magánügyei rejtett zugaiba. Ellenkezőleg, szinte örömét leli abban, hogy megoszthatja a külvilággal festői élményeinek gazdagon sorjázó darabjait. A kiállító terem falain egymásra következő kisebb és nagyobb képekre akár úgy is tekinthetünk, mint egy-egy Felházi-önarcképre. A tenyérnyi képek sorozata, a közepeseké, meg a ritkásan előforduló nagyobb lélegzetűek szépen kirajzolják szakmai hitvallását is: Egy tavalyi videó interjújában nagyon világosan szólt erről:

„Nem feltétlenül az a célom, hogy nagy életigazságokat és a mai világra jellemző motívumokat felhasználva építsem föl a képi világomat. Nekem sokkal fontosabb, hogy ez a folyamat egy utazás legyen térben és rejtett belső utakon. Én megszülöm a világot, megszülöm a látványt, az emlékeket, az érzéseket, mindazt, amit az évek során összegyűjtök, és ebből próbálok létrehozni valami teljesen egyedit.

Soha nem foglalkoztatott az, hogy a kortárs művészetben mi a trend, mert nekem sokkal fontosabb volt, hogy önmagamat megtaláljam, hogy hiteles legyen, amit csinálok, hogy képeimen a felületek ne csak dekoratív elemként működjenek, ne csak az expresszivitás működjön, hanem az a határ érdekel, ami rávisz egy mezsgyére, amire rálépve sikerül elérni, hogy valami átsugárzik a képből, s ami nem üresedik ki idővel. Soha nem próbáltam olyan képet festeni, ami nem belülről jön. A kép rólam szól.”

Tóth Attila

(A kiállításon elhangzott megnyitó szerkesztett változata)

 

fehazi (1) fehazi (2) fehazi (3) fehazi (4) fehazi (5) fehazi (6) fehazi (7) fehazi (8)

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő