Öltönyben és nyakkendőben állok az egyik utca közepén Brooklynban. Éjfél körül jár és kegyetlenül kell vizelnem.
*
Egy konferencián vettem részt Manhattanban. Nem volt túl illedelmes, hogy egyedül az én szekciómat ültem végig, de a vágyam, hogy felfedezzem a rendelkezésre álló idő alatt New Yorkot, erősebb volt az akadémiai illemnél.
A University of New York Silver Centerét elhagyva a Ground Zerohoz mentünk a feleségemmel. Ha a városokat – és így New Yorkot – egyetlen szövegként fogjuk fel, melyet ugyanúgy olvasni és értelmezni lehet, mint bármelyik másik szöveget, akkor ez az a pont, ahol a jelentés megváltozott. Origó ez, ahonnan új ritmus és új atmoszféra ered, mindegy, hogy olyasvalaki olvassa-e a várost, aki hazajár ide, vagy valaki, aki tévén keresztül ismeri.
Szinte az egész napot a sziget déli részén töltjük. A park közelébe sem érünk. Egy étteremben vacsorázunk Little Italyben, ahol az utcán sétálva sokadszor csodálkozunk rá a kivándorlás fájdalmas logikájára. Arra a vágyra, hogy egy idegen helyen létrehozzák azt a kultúrát, amit maguk mögött hagytak. Ezen a helyen mindez sikerült. Persze egyik világ sem hagyta a másikat érintetlenül. Ezért lehetséges az, hogy New Yorkban a helyiek éppúgy saját ételüknek tekintik a pizzát, mint Nápolyban.
*
Metróval megyünk vissza Brooklynba. Az aluljáróban énekesek, break táncosok és zenekarok mellett megyünk el. A szerelvényen ülve az embereket figyeljük és halkan beszélgetünk. Hirtelen egy árnyalatnyit megváltozik a metró hangja és a nyomás hatására kattanást érzek a fülemben. Most értünk a folyó alá.
*
Williamsburg-ben szállunk le, néhány saroknyira a szállásunktól, de még nem oda indulunk. Már bőven éjszaka van. Az egyik keresztutcánál balra nézve megpillantjuk Manhattan körvonalait. A Chrysler Building jellegzetes csúcsa lila fényben úszik, szinte megbabonázza az embert. A magasabb és sokkal masszívabb Empire State Building kéken izzása határozottan emelkedik ki az éjszaka sötét hátteréből. E két csúcs jelöli ki a látványt, a sok ezernyi fény és a többi felhőkarcoló csupán a kontextust teremti meg a számukra. Olyan, mint egy műalkotást szemlélni. Vagy egy ritka természeti jelenséget.
*
Hosszú ideje sétálunk a városban, de még mindig messze vagyunk a lakóhelyünktől, amikor rámtör az érzés. Nevetnem kell, amikor arra gondolok, mennyire vágytam ide és ma a 31. születésnapomon, Brooklynban, a rapzene egyik központjában semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, mennyire jó volna nem összevizelni magam. Persze biztos vagyok benne, hogy valahogyan meg fogom oldani, de szeretném elkerülni a találkozást a rendőrséggel. Márpedig egy dolgot megtanultam az eltelt 31 év alatt: ha én közterületen könnyítek magamon, megjelennek a rendőrök, akkor is ha egy utcával lejjebb tömegverekedés van. Ez olyan biztos, mint a fizikai állandók.
Végül egy ír pub-ot találunk. Mire derűs mosollyal kilépek a mosdóból, már a pulton vár egy Jameson és egy korsó sör.
Szabó István Zoltán (Steve)
