06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Turczi István: Minden kezdet
2016.04.06 - tiszatáj

A BEAVATÁS REGÉNYE

A költő prózáját olvashatjuk ismét, három kiadást is megért, Mennyei egyetem c. regénye után. (Időközben lírájáról két kötet is megjelent: Kabdebó Lóránt és Szepes Erika jóvoltából.) S valóban: a Minden kezdet „bizalommal és reménnyel telítődő” mű, ahogyan az ajánlásban olvashatjuk.

A cím is sajátosan „Turczis”. A „nehéz” szóval is folytatható lenne, de azt is jelentheti, hogy életünkben minden kezdetnek tekinthető. A főhős neve is sokat mondó: a 20 éves fiút Azraelnek hívják, s miként tudjuk, a halál angyalát is így nevezik. Persze mindebből túlzottan messzemenő következtetést nem kell levonnunk, hiszen nem ez a minőség a legdöntőbb a műben. Talán különleges, az átlagtól eltérő minőségét jelzi inkább az elnevezés. A három mottó közül a huszadik századi osztrák írónak, Thomas Bernhardnak a mondata fejez ki legtöbbet a regény világáról: „Ha egész életünk során minden kérdésünkre válaszolnának, a végén mégse jutnánk messzebbre, mint anélkül.” Turczi István műve valóban sok kérdést vet föl, s bizony nem minden kérdésre egyértelmű a válasz. „Azraelt az Isten is csodálkozásra teremtette.” Ez a fontos mondat rávilágít a lényegre. És rácsodálkozásra aztán lesz elég alkalma a történet során. A neve pedig nemcsak a fenti összefüggésben igaz, hanem jelentésében is: „Akit az Isten megsegít.” Ez pedig imádott nagyijától származó igazság. Ezzel együtt a kétkedés sem idegen tőle, akkor sem, ha „a kétely nem kedvez a romantikának.”

A történet elején Azrael megérkezik egy luxussal berendezett kastélyszállóba, ahol dolgozni fog átmeneti ideig. Itt találkozik rég nem látott nővérével, aki a kusza családi szálak miatt került ide. Az író a várakozás és a csodálkozás állapotát rajzolja meg, miközben igen élvezetesen meséli el a történteket. Az emlékezés motívuma különösen fontos, pl. a korábbi veszteségek érintésével. A gyermekkor végének könyörtelen igazával. Fölfedezhetjük a műben a klasszikus tudatregény elemeit és eljárását is. Sokáig dialógusok nélküli, ám amikor a párbeszéd előkerül, akkor meg azt látjuk, hogy minden mondat egybefolyik. Turczi nem használja a dialógusok formai követelményeit, ily módon áradó lesz a szövege, s ez persze az olvasótól is fokozott figyelmet igényel.

Azrael érkezése felemás hangulatú. A kastély különös világa idegen az ő tiszta lényétől. Itt és a regény jó részében a pozitív és a negatív értékek, a tisztaság és a szenny állnak szemben egymással. Az itteni világban nem ritka az erőszak, a gátlástalanság, a morális züllés, s persze nem gondolhatunk másra ezzel kapcsolatban, mint az író pontos valóságismeretére és művészi érzékenységére. Eképpen a bemutatott környezet mind fizikai, mind szellemi értelemben egyfajta modellé is képződik. Jelenkorunk egyik tipikus modellje születik meg általa. Ugyanakkor a kastély a főhős életében, a „beavatásban” is fontos szerepet játszik, de úgy is értelmezhetjük a folyamatokat, mint egyfajta belső történések kivetülését. Ezt erősíti az a tény is, hogy Turczi az emlékezés pillanatait rendkívül részletes körbeírással és elbeszéléssel folytatja. Ilyenkor megáll a cselekmény, és az aprólékos visszapillantás a jellemző. Az időbeli ugrálások jól követhetők, a különböző részletek szervesen épülnek egymásra.

A regény nyelvezetét és stílusát jellemzi egyfajta líraiság, sok helyütt azonban éppen a nyers, néha durva eszközökben is gazdag ez az epika. Ezzel is jelzi az író a már említett értékek szembenállását, a magasztos és az alpári minőségek közötti ellentétet. Hiszen a kastély a világ sűrítménye is egyben, benne csetlő-botló, érzékeny vagy éppen durva lelkű emberekkel, akik közül többen visszaélnek múlékony hatalmukkal. S ha már a stílust említettük, akkor azt is jelezhetjük, hogy helyenként az esszé nyelvezete is jelen van. Ezt főleg a harmadik fejezetben láthatjuk, melynek első mondatai között ott van egy Seneca-idézet is: „egyforma hiba mindenkiben bízni és senkiben sem”. A történet közben elhangzó elmélkedések egyre közelebb visznek bennünket a főhős belvilágához. Kap gyakorlatias tanácsokat is, pl. a „válási olimpikon” Max jóvoltából. Azrael persze nem minden tanácsra fogékony, megszűri azokat. Egyik legfontosabb találkozása Sárához, a nővéréhez köthető. Rajta uralkodik a Vezér, s ebben a tekintetben Turczi István a hatalom sajátos természetrajzát is megadja. Ez a „pokoli paradicsom” világa.

Helyenként a sztori lelassul. Írónk aprólékosan mutatja be pl. a környezet nőtagjait, érintvén néhány morális gondot. De Turczi ügyel a pontos környezetrajzra is, és ezáltal válik teljesebbé a kép. A kastélyszálló miliőjének leírása még érzékletesebbé teszi az itt dolgozó és vendégeskedő emberek helyzetét. Mikrovilág ez, de a kort jól jellemző környezet is egyben. Közben Azrael egyre több tevékenységet folytat. Pl. mixerkedik is, újabb kihívásokkal küszködvén. Kemény és kegyetlen világ ez, törtetéssel, hatalomvággyal, felszínes csillogással. A nagy kérdés az, hogy hősünk mennyire tud felül maradni. Ugyanakkor nem csupán a kastély világ kerül elénk, hanem pl. a széthulló családé is, miközben a két testvér fölidéz számos múltbeli epizódot.

Közben igen határozott a Százados-féle mentalitás is: azé az emberé, aki „a gyűlöletben nem ismert tréfát”. Kissé kuszák az egymáshoz fűződő szálak, az olvasótól nagy figyelmet követel a dolgok követése. A hatodik fejezet egyébként kitérőt is jelent, itt Azraelről kevesebb szó esik. Aztán a hetedikben „helyreáll a rend”, megerősítvén a két testvér viszonyát. Ezt követi a nyolcadikban a tulajdonképpeni beavatás, egy különös, zűrzavaros és botrányos szeánsz leírásával. Ennek tevékenyen nem részese Azrael, a rá gyakorolt negatív hatás viszont annál erősebb. Titokzatos kaland titokzatos helyen, ott, ahol eddig nem járt még a fiú, sem fizikai, sem egyéb értelemben. Egy orgia jelenetei tárulnak szemei elé, és ezek a történések ellenszenvet váltanak ki belőle. „Valami olyasminek lehet a tanúja, amiről jobb lenne, ha nem is tudna.” Meglehetősen naturalisztikus a regény eme része. A tisztaság és a szenny konfliktusa zajlik le Azrael lelkében. A kastély feszült és ellentmondásos világának rendkívül intenzív sűrítménye ez a fejezet.

Egy nyomasztó álom, ami a Beavatás c. fejezet után következik. Kérdés persze, hogy szervesen beleillik-e ez az álom a mű testébe. Ugyanis az előző fejezetben bemutatott történethez alig ad többletet. Azrael szorongásait, vágyait, tépelődéseit mindenesetre fölerősíti. Egy kulcsmondat innen: „A gyűlölet a Sátán oxigénje.” S ezzel szemben egyértelmű, hogy a regény főalakja a szeretet oldalán áll. Mint ahogy azért felé is árad némi szeretet pl. a születésnapján. Érezheti, hogy fontos személy ebben a körben. Itt is folytatódik az a dialógus-technika, ami az egész műre jellemző. Igen intenzív ezek között Maxi és Rokkó párbeszéde. Ám megesik, hogy kissé zavaró a teljesen egybefolyó szöveg, így, tagolatlanul, s bizony nem mindig világos, hogy éppen ki beszél. Az ajándékozás kissé túlméretezett, olyan, mint egy esküvőé. Vagy tán éppen ezzel érzékelteti írónk a bemutatott világ abszurditását?

Aztán a XI. fejezet egyebek között a Grétára, a vágyott nőre várakozás ideje Azrael számára. A lányhoz eddig is különös és rejtelmes kapcsolat fűzte. Benne látta itteni életének igazi értelmét. Ebben a fejezetben a találkozást aprólékosan és finoman írja le Turczi. Érzékelteti, hogy a fiú számára ez az igazi beavatás, a beteljesülés. A testi-lelki egybeolvadás valakivel, a másik emberrel. Ez után már csak az összegzés ideje jöhet el e regény világába, a „vissza az úton”. S itt újra láthatjuk a költő keze nyomát: a külső és a belső világ rögzítésében meghatározóak a lírai elemek. És valóban: mindent összevetve: a Minden kezdet bizalommal és reménnyel telt irodalmi alkotás.

Bakonyi István

(Megjelent a Tiszatáj 2015/10. számában) 

 

TURCZI_BORITO_BIÚj Palatinus Könyvesház 

Budapest, 2013

354 oldal, 2900 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)