06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Debreceni Balázs: Kerítések a lélek mélyén
2016.04.05 - tiszatáj

TÓTH IMRE KÖTETÉRŐL

A véletlen különös szeszélye folytán Tóth Imre debütáló novelláskötete – (A KERT és más novellák) – egybeesett az országot övező kerítés körüli (magyar és európai) hisztériával. A szerző gyűjteményes írásaiban kertekről, katonákról és kerítésekről olvashatunk, ám a Tóth Imre által alkotott „határzár” nem politikai állásfoglalás, magát az életet teszi zárójelbe és a fikciót választja el a valóságtól. Tóth Imre műveiben egy láthatatlan háború zajlik az emberi lélek mélyén: Jó és Rossz, Pusztulás és Születés örökös háborúja. E mitikus háború egyes epizódjait beszéli el a szerző, aki – ebben a Hamvas Béla-i felfogásban – nem lehet más, mint egy „okkult háború” névtelen krónikása. Tapasztalatait rendszerint bonyolult jelképek formájában közli az olvasóval. A novellák cselekménye egy szimbolikus jelentőségű katonai Bázison, illetve annak környékén játszódik le. A novellák névtelen szereplői (B és G) itt teljesítenek szolgálatot. A nyitó novellában (Aquitánia) a szerző egy katonai őrtorony részletes bemutatására vállalkozik. Az őrtorony azonban nem pusztán katonai objektum, hanem a lélek platóni szimbóluma. Feladata az anyagi és spirituális érzékelés. A Bázison szolgáló főhős (B) az Őrzők Rendjének öntudatlanul szunnyadó még beavatatlan tagja. Míg maga a Bázis egy élő, eleven organizmus: az emberi Ego, az Én. Ezt az önálló mikrokozmoszt (mint említettem) szögesdrót határolja. Ami kint van, az részben maga a Valóság – (mint „ellenséges terület”) –, részben egy másik idősík, talán egy permanens, párhuzamos világ. A „Rekonstrukció” című novellából részletesen is megismerhetjük a katonai Bázis minden szimbolikus jellegű épületét. A katonák pl. a Kantinban étkeznek, tehát a vegetatív szükségletek funkcionális helyén, a Hírközpontban dolgozó kódfejtők-titkosítók már egy magasabb beosztást jelentenek, míg magát a Bázist az emberi agynak megfelelő Főparancsnokságról irányítják. A Tóth Imre által alkotott komor, egyhangú világban ezek a „katonai zsánerképek” a kötet legizgalmasabb darabjai.

A Bázison szolgáló katonák olykor képesek kapcsolatba lépni egy másik, „magasabb szintű” valósággal, többnyire úgy, hogy mitikus látomásokat látnak egy-egy halál-közeli élmény hatására. Az első novellában (Aquitánia) a főhős (B) lelke elhagyja testét egy akna felrobbanásakor. A Rekonstrukció című írás főhőse (G) pedig a Hálóban fekvő katonák között álmában találkozik ezzel a látensen létező valósággal. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a túlvilági eseményekről szóló szuggesztív költői leírások rendszerint egybe esnek a Bázisról történő eltávozással és áthelyezéssel, így a sorompó mellett szolgáló kapuügyeletes alakja szintén szimbolikusnak tűnik, ez a gépfegyveres katona akár az Alvilág révésze is lehet. Lélektani szempontból hitelesnek minősíthető a hálóban alvó katonák ábrázolása. Számos háborús műben olvasunk olyan katonákról, akik hasonló látomásokat látnak, ez a háborús sokkhatás egyik mélylélektani aspektusa, példaként elég egy remekbe szabott Hemingway novellát említeni: „Becsukódik már a szemem”. Jelentős különbség, hogy Tóth Imre szövegeiben nem a pszichológiai megközelítés kerül előtérbe, hanem a spirituális tematika, hiszen az ő „háborúja” eleve filozófiai síkon zajlik. Az idegen világba történő átlépéskor a katonák saját „őrangyalukkal” találkoznak, ezt a magasabb rendű entitást „helyettes léleknek” hívják, ő fogja őket helyettesíteni, amíg tapasztalatokat szereznek a „felsőbb világokban”. (Az elbeszélések dőlt betűs kiemeléseit többnyire az őrangyal (helyettes lélek) narrációjában olvashatjuk). Az Aquitánia narrátora maga is magasabb rendű entitás, egy időtlen szellem a gépezetből, a főhős őrangyala. A későbbi novellákban polifon narrációval találkozunk, az elbeszélő hangja keveredik az őrangyaléval, a szerzői szándék csupán a Gábriel könyvében válik világossá, itt értjük meg, hogy a kafkai légkörű hivatalban dolgozó Gábriel nem teljesen azonos G-vel, hanem egy helyettes lélek, aki felöltötte a főhős testét, miközben G lelke „okkult tapasztalatokat” szerez Gábriel világában. Ám az idegen világból érkező entitások másféleképpen is képesek kapcsolatba kerülni az emberekkel: olykor megszállják őket, olykor védelmezik. Az Aquitánia című novellában a Sátán (Q) átjut a szögesdróton és fausti szerződést kínál a novella főhősének (B). A későbbi szövegek olvasása során az emberi testet kész átjáró-háznak látjuk, amit időről-időre angyali és démoni seregek vesznek birtokukba. Ebben az „okkult háborúban” szinte bármilyen fogás megengedett. A Rekonstrukció című intellektuálisan rendkívül bonyolult elbeszélésben a „testcsere” egy rendkívül szép és érdekes módját beszéli el a szerző:

„Élt egyszer két jó barát, két fiatalember. Nevezzük őket X-nek, és Y-nak. X. nagyon szerelmes volt egy lányba, aki azonban nem tekintette őt többnek barátnál. Viszont Y. nagyon megtetszett neki, és találkára hívta. A két barát találkozott, mielőtt Y. elment volna a találkára a lánnyal. Y. tudta, hogy mi a helyzet, ezért felajánlotta, hogy úgy fog eljárni a légyotton, mintha X. lenne, tehát mintegy felajánlja az érzékeit, a testét, de a lelke nem lesz ott, mert addig helyet cserél X. lelkével. X. elfogadta a cserét. A megállapodás szerint történt minden, a lány pedig semmit nem vett észre. A két fiú barátsága pedig csak erősebb lett ezáltal.”

A kötet legfőbb erényei között kell megemlíteni a szerző férfias hangját illetőleg a kötet rendhagyó szerkezetét. Tóth Imre mozaikszerűen dolgozza ki az egyes elbeszéléseket. A rekonstrukció az olvasó feladata. A kötet szereplői hasonlóképpen rekonstruálják emlékeiket, az időről és a kollektív tudatról szóló elmélkedések a szerző szándéka szerint az „egyetlen elbeszélhető történet” megírására és meg nem írhatóságára vonatkoznak. Mindez komoly kihívás elé állítja olvasóját. Noha Tóth Imre világa alapvetően is Hamvas Béla eleve eklektikus filozófiájára épül, a konkrétan megnevezett szépirodalmi szerzők – Poe, Dante, Borges – mellett művében számos allúziós szál, és mitikus analógia keveredik. A mitikus világképet bejáró „emelkedések” és „alászállások” talán éppen a kötet legjobban sikerült darabjai. Az olvasó komoly kelepcébe kerülne, ha azonosítni szeretné az elbeszélések szereplőit. Ezek a névtelen hősök – (B, G, Gábriel) – főbb tulajdonságok tekintetében olyanok, mint a kvantumfizika elemi részecskéi, tehát többféle helyen és alakban képesek létezni egy időben. Mindez igen zavaró hatást eredményez(het) az olvasás során. Ha azonban felismerjük a szerző rekonstrukciós technikáját, helyzetünk máris elfogadhatóvá válik, és azonos szintre kerülünk a történet „megfejtésén” dolgozó szereplőkkel. Tóth Imre intellektuális és „spirituális” író. A novellák élményanyagát saját katonakorának emlékeiből merítette, ám a Valóság számára felszállópályaként funkcionál, így igazából csak akkor vagyunk képesek élvezni ezeket az írásokat, ha követni tudjuk a szerző „rekonstrukciós” technikáját, ha azonosítani tudjuk annak elemeit, és nem utolsó sorban: ha vállaljuk a spiritualitás határáig történő utazás során felmerült intellektuális kockázatot. A „KERT és más novellák”- ban ábrázolt világ ugyanis nyomasztóan sivár, magányos, embertelen. Ebben a kafkai légkörű környezetben minden vonatsín Auschwitzba vezet, mindenki maszkot visel, a Sátán a Szépség álarcát hordja, s szinte tapintani lehet a lélek gázkamrájából áradó sötétséget. József Attila és Pilinszky János belső tájin járunk, abszolút nulla fokban. A látási viszonyok Rembrandtra és Caravaggióra emlékeztetnek… A szerző azonban keskeny rést nyit a komor házfalak között. Megvilágít egy megváltást ígérő monstranciát. A „reményt” a mitikus hagyományokon alapuló spirituális létállapotban látja. Ha írásait más aspektusból értelmezzük, akkor persze e filozófiai koncepció erősen vitathatónak tűnik, a spirituális határainak feszegetése és a rendkívül érdekes őrangyal-tematika pedig némi aggodalomra adhat okot, hiszen az okkult-mitikus szimbólumrendszert csupán egyetlen hajszál választja el az „ezoterikusnak” mondott irodalomtól. Manapság, mikor a régi hiedelmek és babonák reneszánszukat élik, a különféle vallási dogmák pedig mintegy zárójelbe teszik a racionális világképet, különösképpen kockázatos vállalkozás az anyagi valóság határinak átlépése. Véleményem szerint Tóth Imre írásai nem lépik át a kritikus határt, nem tévednek el a spiritualizmus senkiföldjén, ugyanakkor a szerző által ténylegesen megélt érzéseket, állapotokat és látomásokat rögzítenek. Ez a nagyfokú alanyiság fokozza a kifejezőerőt, a tudomány jelenlegi állásán azonban nem változtat. A Tóth Imre által alkalmazott rekonstrukciós-mozaiktechnika a szerző egész eddigi életművére kiterjeszthető. A novellák mitikus anyagát képező költői leírások lényegében alig leplezett prózaversek. A szerző további kötetei – (Nostradamus menyegzője, A lélek nulla foka, Exit) – hasonlóan nyomasztó hangulatokról számolnak be. A kötetekben szereplő költeményekben vers és próza határa elmosódik, így számos Tóth Imre verssor bukkan fel egy-egy novellában, míg verseiben a novellák világát idéző katonai szimbólumokkal találkozunk. Az alábbi idézet a szerző egy korábbi verséből való. Tömörsége és élményanyaga révén kiváló példáját kínálja Tóth Imre parafrázisokon és különféle irodalmi áthallásokon alapuló módszerének. Első blikkre ez a vers is egy személyes katonai tapasztalaton alapuló halál-közeli élmény realisztikus leírásának tűnik, ám a költő felfogásában mindez egy XXI. századi példabeszéddé magasztosul:

„… Azóta minden nap olyan, mint egy kibiztosított kézigránát, amit eldobtak, de nem robbant fel. A parancsnok ment érte, hogy visszahozza, majd verejtékezve és remegve a kezembe adta. „Ez a tiéd, neked kell vele kezdened valamit, akárcsak az életeddel. Senki nem fogja leélni helyetted, ahogy meghalni sem lehet mások helyett.” (Tavaly, április)

 

k

Pannon Írók Társasága

Zalaegerszeg, 2015

60 oldal

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)