02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Zsuzsámat ölelem, ha már ott van!!”
2016.03.26 - tiszatáj

ORTUTAY GYULA ÉLETRAJZÁHOZ

Radnótiné, férje újratemetéséről naplójában beszámolva írja, hogy a sír fölött „Ortutay Gyula beszélt elsőnek, kicsit belekeveredve a mondanivalókba, úgy éreztem, hogy kissé hamisított »el-elcsukló« hangon. Sajnos nem tudok hinni neki ezekben a megnyilvánulásokban, mióta azon az emlékezetes 44. októberi estén úgy megjátszotta otthon a zokogást a Zsuzsa műeltűnése miatt. Veszedelmes színész, csak úgy mellesleg” (Radnótiné: 2:505.).

Az, hogy Gyarmati Fanni 1946. augusztus 21-én, amikor a naplójegyzetet írta, ilyen jól emlékezett egy közel két évvel azelőtti estére, azt mutatja, 1944-ben ott és akkor tényleg valami fontos történt.

Ortutay Gyula összetett személyiség volt, életműve is sokszínű, életrajza pedig, benne a politikai szerepvállalással – kiváltképp naplóinak ismeretében – még megírásra vár. Azt viszont tényként kell kezelni, hogy Ortutay valóban Radnóti legbelsőbb baráti köréhez tartozott, még ha – korántsem gyarló emberi vonásként – a saját, és főleg családjának szempontjait is figyelembe vette, vagy ha éppen azoknak adott prioritást. Részben erre is reflektál Radnótiné naplójának egy másik, valamivel korábbi részlete. Radnóti még otthon volt, amikor felesége – 1944. március 23-án – ezt írta Ortutayról: „Gyula teljesen értetlen a helyzetünkkel szemben, csak az tölti be, hogy őt is érhetik mindenféle veszedelmek. Persze ez nem kétséges, de semmi esetre sem az, ami minket, a kipusztítás a legszörnyűségesebb módokon, és mindnyájunkat” (Radnótiné: 2:287.). És bár Radnótinénak itt igaza van – mert Ortutayt magát származása miatt nem fenyegette közvetlen veszély –, ugyanakkor érthető módon erősen elfogult.

Ortutaynak ugyanis ekkor már nemcsak magára kellett gondolnia. Nős volt, sőt felesége, Kemény Zsuzsa éppen várandós. Ez pedig nem kis felelősség, természetesnek mondható, hogy a leendő családapa elsősorban a sajátjaira gondol.

Első gyermekük, akit ekkor Ortutayné már a szíve alatt hordott, Marianna 1944. szeptember  9-én született. Amikor egyéves születésnapja közeledett, az apja vallomást tett naplójában: „A legnagyobb boldogságom ez a csöpp kicsi lány, aki azzal kezdte életét, hogy elbujdosott egy hónapos korában hazulról a nyilasok elől, s már 4 hónapos is elmúlt, mikor újra hazaért.” (Ortutay)

Az nyilvánvaló, hogy Ortutayné Radnótiné naplóbejegyzésében felelevenített „műeltűnés”-e és gyermekének apja által említett „elbujdosása” egybeesik, és konkrétan ugyanarra az életeseményre vonatkozik. Kemény Zsuzsa 1944 októberében – talán még a nyilas megszállás előtt, vagy közvetlen utána, nem tudni – eltűnt alig egyhónapos lányával a közösség szeme elől, és ezt csakis Ortutay közreműködésével tehette. Ortutay tehát valóban színészkedhetett a barátai előtt, és Zsuzsa eltűnése is csak művi dolog lehetett – de Ortutay családmentési stratégiáját és viselkedését menti az, hogy ha minél kevesebben tudnak családja rejtekhelyéről, azok annál nagyobb biztonságban vannak.

Ortutay több lehetőséget is figyelembe vett. Később írta naplójában: „Zsuzsát egy időben Bajor Gizinél akartam elrejteni. Kiderült, hogy ez a szadista pap, aki szűzlányokat defloreált gumibottal, s nemi perverzitás is lehetett nála a gyilkolás, Bajor Gizinél is nyomozott, Gizi férje után, s mindenkit leigazoltatott. El nem vitt ugyan senkit onnan – de ki tudja, mi érheti Zsuzsát, ha ott van, egyetlen hamis papírjával.” (Ortutay: 368.) (A jegyzetben említett „szadista pap” ismert alak, Kun páter, azaz Kun András, aki római katolikus papként 1944 tavaszán a Nyilaskeresztes párt tagja lett, és 44 őszén tömeggyilkosságokat irányított vagy vett részt bennük.) A Kun páter jelentette veszély azonban – legalábbis Ortutay családja esetében – nem realizálódott, hiszen Ortutay mégsem a színésznőnél rejtette el feleségét és lányát.

Eddig a történet, amiben több a kérdőjel, mint a biztos pont. Ortutay jól választott stratégiát – hiszen felesége és lánya túlélte a vészt –, és ahogy akkor, 1944 októberében sem tudta senki, hol vannak, úgy Ortutay később sem írta le naplójában az igazságot és az egyszerű tényt: hol is rejtette el családját. Mintha utólag is titokban akarta volna tartani.

Egy most előkerült dokumentum azonban nagyon sokatmondóan mutatja meg stratégiájának egy eddig ismeretlen részletét.

Ortutay Gyula 1944. október 26-án levelet írt ugyanis névrokonának, Ortutay Gyulának. Az autográf aláírású gépelt levél így szól:

 

Kedves Gyula Bátyám,

ne haragudj, hogy rövid ismeretség után s oly szomoru ismeretség után a mai nehéz napokban ajtóstól török Rátok. Eddig azért nem irtam, mert gondoltam a vonat a személyeket gyorsabban viszi, mint a leveleket. De minthogy máig nem érkezett hir feleségemről, kezdek aggódni. Arról van szó, hogy a nehéz pesti helyzet miatt már szombaton, 21.-én vonatra ültettem feleségemet és 44 napos kicsi lányomat, hogy utazzanak Nagykanizsára s kérjenek meg Téged, hogy vagy Nálatok, vagy a Ti réveteken szerezzen lakást s ott vészeljék át ezeket a heteket. Ne haragudj rám ezért: bizony oly keserves helyzetben vagyunk, hogy meg kellett tennem ezt a lépést. Kérlek, nagyon kérlek, ha megérkeztek, légy segitségükre, igyekszem majd meghálálni. Pénzt vitt magával feleségem elegendőt, küldök is még, ha kell, tehát ilyen vonatkozásban nem lesz terhetekre. A kicsinek is minden felszerelését elvitte, remélem, minden csomagjukkal, okmányaikkal, élelmiszerjegyeikkel együtt érkeznek meg. Magam, lehet, hogy már a következő héten bevonultam katonának. Ezért kérlek, hogy válaszolj mielőbb levelemre: megérkezetek-é feleségemék már s kérem, hogy ők is nyomban irjanak. Én is, anyósomék is nagyon aggódunk[,] hogy még mindig nincs hir felőlük.

Etelkáéknál voltam vasárnap, láttam két szép unokádat. Az én leánykám még kicsit hátra van s bizony igen nehéz időben jött erre a világra.

Mégegyszer kérem elnézésedet és mielőbbi szives válaszodat várja s igaz tisztelettel üdvözöl:

Gyula

Budapest, 1944. 10. 26.

 

Küldi: Ortutay Gyula

Budapest, VIII.

Horánszky-u. 1.

 

Zsuzsámat ölelem, ha már ott van!!

 

Ortutay az utóiratot is kézzel írta a levélre, szó szerint utó iratként. A fennmaradt boríték – és az annak tulajdonosától kapott adatok – segítenek megérteni a levelet. Az ajánlottan feladott küldemény címzése ugyanis: „Nagys. / Ortutay Gyula urnak, / áll. el. isk. igazgató / NAGYKANIZSA / Fő-utca 23.” (A boríték hátoldalán pedig a feladó címe: „Küldi: Ortutay Gyula, Bpest, VIII. Horánszky-u. 1.”)

 

A levél értelmezéséhez egy újabb, egy harmadik Ortutay Gyula személye adja meg a magyarázatot.

A nagykanizsai iskolaigazgató fiát ugyanis szintén Ortutay Gyulának hívták. Író lett belőle, és éppen a nála valamivel idősebb, de már országosan ismert nevű néprajztudós miatt lett szerzői neve Lovass Gyula.

Lovass Gyula (Csurgó, 1914. szept. 19. – Bp., 1943. szept. 22.) és a néprajztudós Ortutay kapcsolatára legjobban talán az utóbbi azon naplójegyzete utal, amelyet Lovass Gyula halála kapcsán írt: „A múltkor elfeledtem ideírni, pedig volt már egy utóirat, hogy szegény Ortutay (Lovass) Gyula 29 éves korában meghalt nyirokmirigyrákban; a betegségét csak a boncolás tudta megállapítani. Felesége áldott állapotban van, van már egy gyerekük. Pedig most kezdett volna kinőni, lassú ember volt, tanulmányírónak, kritikusnak jól bevált volna. Persze, a mi állandó összetévesztési sorozatunkhoz tartozik, hogy sokan az én halálomat vélték: éjszaka a Rádió-portás telefonált, ki akarták rakni a fekete zászlót, délelőtt telefonáltak a Rádióhoz, hogy mikor lesz a temetésem, a Népszava majd megíratta a nekrológomat, és sokan híresztelték, hogy én haltam meg. […] Szegény fiút mindenképp sajnálom, bár épp a sok összetévesztési kaland miatt valami feszélyezettség volt közöttünk, és nem tudtunk igazán összebarátkozni. Egy tanulmánya van nálam Péterfyről, közlöm majd a Magyarságtudományban” (Ortutay: 353–354.).

Nem volt köztük barátság, de idővel jó kollegiális viszony alakult ki. Az a rövid, és „oly szomorú” ismeretség, amire a Lovass Gyula apjának írott levelének első mondatában utal, erre vonatkozik.

 

Csakhogy – és ezt az iskolaigazgató Ortutay Gyula unokájától, Ortutay András nyugalmazott levéltárostól tudni – Kemény Zsuzsáék nemcsak, hogy nem érkeztek meg Nagykanizsára, de el sem indultak oda. A néprajztudós Ortutay Gyulának szándékában sem állt ilyesmi. Akkor hát miről szól a levél, amely múlt időben beszéli el az eseményeket?

A néprajztudós Ortutay ekkora már az ország egyik vezető értelmiségije volt. 1935-től 1944-ig a Magyar Rádió munkatársa, a Rádió irodalmi osztályának helyettes vehetője. (Közben pedig a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. és az MTI elnökének, Kozma Miklós belügyminiszter gyermekének is házitanítója.) És bár a német megszállás után lemondott a Rádiónál betöltött állásáról (egy könyvesboltban helyezkedett el), számíthatott arra, hogy a hatóságok figyelemmel kísérik tevékenységét. Volt is okuk rá, hiszen Ortutay ekkor kapcsolódott be az ellenállási mozgalomba, Bajcsy-Zsilinszky Endre oldalán.

Tudhatta tehát, hogy a hatóságok figyelik őt. Ortutay András szíves szóbeli tájékoztatása szerint nagyapja, az iskolaigazgató Ortutay Gyula egy szemmel láthatóan egyszer már felbontott és gondosan visszaragasztott borítékban kapta meg a levelet. A néprajztudós Ortutay tehát jól sejthette: illetéktelenek (pontosabban: az „illetékesek”) felbontották és elolvasták levelét.

És éppen ez volt a célja. A levélben azért írt valótlan dolgokat, azért írt felesége fiktív nagykanizsai útjáról és elhelyezéséről, hogy félretájékoztassa a hatóságokat. Mert ha a hatóságok esetleg keresni fogják feleségét és gyermekét, akkor Nagykanizsán fogják, és nem másutt. Dezinformálta őket. És éppen a többszörös névrokonság hitelesítette történetét.

 

A levél viszont csak a családmentési stratégia egy részletét mutatja meg – arról éppenhogy nem tanúskodik, hol is volt Ortutay felesége és lánya a legvészterhesebb hónapokban.

Erre a választ egy másik városban kell keresni. A szegedi Bálint Sándor életrajzában található meg: a szegedi néprajzkutató „Ortutaynét újszülött kislányával együtt Bálint Sándorné álnéven, elvált feleségének személyi irataival a Szent Szív apácáinál bújtatta.” (Csapody 2013: 145).

Bálint Sándor, Ortutay barátja, tudóstársa, aki korábban a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának „külső tagja” volt, soha nem írt és soha nem beszélt interjúban erről. (Csapody 2004: 82.). E sorok szerzője Ilia Mihálytól hallott róla, akinek Bálint Sándor mondta el. Viszont az állítást több visszaemlékezés és egy más által írt egykorú hivatalos levél is megerősíti. Az egyik visszaemlékezés – amely egy Bálint Sándorral való beszélgetés elevenít föl – még egy olyan – a történet egészéhez képest vicces – részletről is tanúskodik, miszerint Ortutaynét „az egyik [szegedi] rendházból eltanácsolták, mivel ott már volt egy »Bálint Sándorné«. Az igazi, az ő [Bálint Sándor] felesége. »Igaz – mondta [BS] – és a Zsuzsa (Ortutayné) nyugodtan mehetett a másik zárdába, ott már nem volt másik feleségem.«” (Csapody 2013: 145.).

Bálint Sándor az események idején alig egy hónapja volt elvált: volt felesége tehát nem meglepő módon viselte még a nevét. A néprajztudós és felesége válását éppen aznap mondták ki – szeptember 9-én –, amikor Ortutay Gyuláék lánya megszületett.

Bíró-Balogh Tamás

 

[nggallery id=677]

 

Felhasznált irodalom: 

Csapody 2013: Csapody Miklós: Bálint Sándor (1904–1980). Életrajz. Bp., 2013. –– Csapody 2004: Csapody Miklós: „A világban helytállani…” Bálint Sándor élete és politikai működése 1904–1980. Bp., 2004. –– Ortutay: Ortutay Gyula: Napló. I. 1938–1954. Szerk.: Markó László. Pécs, 2009. 353–354. –– Radnótiné: Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló. 1935–1946. II. kötet. 1941–1946. Sajtó alá rend.: Ferenc Győző és Nagy Zsejke. Bp., 2014.


Címke: , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő