A Mindenható ügyeletese

RÖHRIG GÉZA KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Röhrig Géza  új verseskötetét, Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit mutatta be a Magvető Kiadó a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2016. március 17-én.

Egy óra alatt telt be a regisztrációs lehetőség, Röhrig Géza verseskötetének bemutatójára. Pedig a költő/színész napok óta járja a várost, hogy beszélhessen egyrészt a Saul fia c. filmről és – szemmel láthatólag elégedettebben és boldogabban – a megjelent verseskötetről. A PIM zsúfolásig megtelt termei pódiumán nagyon jól érezte magát. Kivéve azt az egy pillanatot, mikor az Oscar-díj és a Kossuth-díj került említésre, én még embert így elsápadni nem láttam, sikereinek említése kapcsán.

(Kell, hogy egy kis kitérőt tegyek, mielőtt a kötetről szóló beszélgetésre rátérnék. A Röhrig Gézával kapcsolatos események és a megnyilatkozásai kapcsán mindig az zakatol a fejemben, hogy nagyon hiányzott az országból egy ilyen ember. Szelídsége, kitartó és mindig egyformán őszinte megnyilvánulásai, az ország megosztottsága elleni felszólalásai, a szenvedőkkel való azonosulása, és folyamatos nyílt véleménynyilvánítása erőt és biztatást sugall számomra, és – amint az őt kísérő hatalmas rokonszenv is mutatja – mások számára is.)

Költészet és hit kérdése állt a közel kétórás beszélgetés centrumában. Szabó T. Anna – a kiadó felkérésére – és Iványi Gábor – akit Röhrig Géza kifejezett kérésére hívott meg a rendezvény szervezője – tettek fel kérdéseket és beszélgettek a friss kötetről.

Képtelenség az izgalmas beszélgetés minden mozzanatát felidézni (szerencsére a PIM lehetővé tette, hogy interneten nagyon sokan követhessék a rendezvényt), szó esett a kötet címének megszületéséről; a költő itt elhagyta eddigi hagyományos egyszavas címadási szokását és az intuitíven megjelenő címet választotta. Szabó T. Anna külön kiemelte, mennyire örült, hogy Babits-mottó szerepel a kötetben. Megegyeztek abban is, hogy Pilinszky hatása nem elhanyagolható Röhrig költészetében, és egyben abban is, hogy Pilinszky még mindig nincs méltó helyén a magyar irodalomban.

(Itt megint egy kis személyes kitérő szükséges: nem sokkal a kötetet bemutató esemény előtt, az Észt hét keretében voltam egy jelentős eseményen, ahol Robert Wilson korábbi tallini zenei eseményének filmfelvételét vetítették (Ádám passiója, a film operatőre Jancsó Nyika). Azért is említem az eseményt, mert túl azon, hogy Pilinszky révén került Wilson munkássága a köztudatba, volt valami közös transzcendentális emelkedettség a két esemény között.)

Röhrig Géza több versét is felolvasta, és külön meglepetésként: elsőként egy újabbat, amit már a kötet összerendezése után írt. Kevesebb szó esett ugyan a beszélgetésben erről, de kiemelkedő szerepet kap a versek között a szegények és sorsukban megnyomorítottakkal megjelenő szolidaritás (péter, megfagyott egy hajléktalan, bátyámnak stb.).

Iványi Gáborral a hallgatóság számára is fontos eszmecsere hangzott el, a hit mibenlétéről, az ima szerepéről. Kiemelném, hogy nagyon hangsúlyos volt Iványi szinte felszólító módban elhangzó kijelentése: „beszélni kell!”. Röhrig mintegy emelve a kétszólamú helyeslését, hozzátette, „énekelni kell”, hogy egészségesek és épelméjűek lehessünk. Szerinte különben is nagyon fontos, hogy a legnagyobb borzalmat is normalitással éljük túl (amennyiben ez lehetséges), visszautalva, hogy Auschwitz előtt ez egyértelműbb lehetőség volt.

Fürth Éva

[nggallery id=671]

Fotó: Csoszó Gabriella