Hegedűs Gyöngyi versei

homlokba hulló nincs

megfigyelte már nasztaszja filippovna,

hogy van az ünnep előtt

egy időszak, mikor már hosszabbak

a nappalok, de mégsem

rövidebbek az éjszakák?

a horizont függő

kertjében alszunk halmokban.

gyűjtjük a mondatokat,

melyek nem megtévesztésért hazudnak,

csak hogy ne érezzük

magunkat annyira kifosztottnak.

(már a külföldön sérült is

bekerült a krédóba.)

dizájner napszemüveg

mögött golgota.

a fény homlokba hulló nincs.

salaktalan testem már látták szemei.

nem lesből, csak egyszerű magasból,

megindul, mint kiáltásra a hó.

„Köszönöm az ünnepre szóló ajándékokat. A verset különösen.
Mindig meghatódom, ha verset küldenek nekem olvasásra.
Amikor a Tiszatájat csináltam, a küldeményeket összegyűjtöttem hétvégére és csak azokat olvastam, versek voltak.”
(Ilia Mihály)

tízfalu, egytemplom

egy e-mailcímre mentem el,

amiről sosem jön válasz.

együtt mentem el őket, mert összetartoznak,

mint tízfalu, egytemplom.

az írástudatlan cigány asszony aláírása,

és az irodalomtudós vers fölötti meghatódása.

elmentem, hogy majd újra megnyithassam,

mint megválaszolatlan levelet.

az év egyetlen olyan hetében,

ami csütörtökön kezdődik.

a passiótörténet felolvasásával.

mintha lenne türelmi zónája a tisztaságnak,

akkor újra megnyitom.

nincs szövegromlás a három keresztben.

sem a figyelemben, mely egybeszabott, mint a köntös,

és mint a bőr, akkor is emlékszik egy egész élet elnyelt fényére,

s benne minden gyerekkori napégésre,

mikor már az idegsejtek csillag

hálójába nem akad gondolat.

ünnep van, nasztaszja filippovna!

nem csak kép

ernyőfénye

van a monitornak.