01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Léleküzletek
2016.03.12 - tiszatáj

FAUST A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZBAN

Valahogy a francia operát nagyon érdekli az Ördög, a Sátán, és a vele kötött üzletek. Geothe Faustjából Berlioz és Gounod is operát írt, és Offenbach Hoffmannjának is egyik központi problémája, hogy érdemes-e illetve milyen áron éri meg eladni lelkünket?

A Faust amúgy is az egyik legnépszerűbb operatéma. Talán nincs is másik alaptörténete a kultúrtörténetnek, amelynek ennyi feldolgozása született volna. Berlioz és Gounod mellett operát komponált belőle Boito (ő Mefistofele címmel) a XX. század elején pedig Busoni. Akárhogy is kanyarítsák azonban a librettisták a történetet és a komponisták a muzsikát, az alapfelállás ugyanaz a kemény üzlet: az öreg tudós eladja lelkét az ördögnek, cserébe pedig ifjúságot és szerelmet kér. A vállalkozás azonban csődöt mond: a kiszemelt majd el is csábított lányt otthagyja, nem talál mellette boldogságot. Sőt teherbe esik, megszüli, de meg is öli gyermekét, ezért börtönbe kerül. Faust Mefisztó segítségével visszatér hozzá, meg akarja szöktetni, ő azonban nem megy, fölismeri a Sátánt és nem hajlandó elfogadni a segítségét. Végül könyörgését meghallgatja az Isten és lelke az égbe jut.

A Magyar Állami Operaház tavaly bemutatott új Faustját kezdjük a végétől megfejteni! Margit apoteózisát erős képben, fenségesen állítja elénk. Utána a visszaöregedett Faustot látjuk ott, ahol a történet kezdődött, és végrehajtja jó 3,5 órával korábban tervezgetett öngyilkosságát. Mindez azonban nem nagy újdonság, sokszor láttuk már. Ha ezt komolyan veszi a rendező Michal Znaniecki, akkor viszont érthetetlen, miért gondolja, hogy annyi komolytalan blöffön keresztül eljuthatunk ide? Jó ötlet, hogy az öreg Faustot tolókocsiba ülteti. Az idős tudós magatehetetlensége nyomban evidens lesz. Utána viszont nevetséges, ha a városka férfilakosságának fele szintén tolókocsiban gurul színre. Hadirokkantból ez túl sok, a rendező saját leleményének hatását maga rombolja le.

Teljes a zűrzavar a történet helyszínét illetően is. A szöveg szerint Németországban volnánk. A katonák uniformisa francia sereget idéz, a III. felvonást viszont egy golf klubba, azaz Angliába erőlteti az előadás. Margit itt dolgozik, mint takarítónő. Így viszont nagyon zavaró, hogy a „drága hajlék”-ról, azaz a lány házáról énekelnek. Ha már megváltoztatják a helyszínt, miért nem változtatják hozzá a szöveget?

Marco Comin azok közé a karmesterek közé tartozik, aki valamit vagy sokkal gyorsabban, vagy sokkal lassabban vezényelnek, mint szokás. Csak azért, hogy másképp szóljon. Másra nem tudok gondolni, mert alternatív elképzelését zeneileg semmivel nem indokolta a dirigens. A nyitányt például kimódolt ájtatossággal szólaltatta meg. Ez a mesterkélt interpretáció nyomban szöges ellentétébe került a rendezés groteszk ötleteivel. A magyar énekesek fölkészülten követték őt ezen az ingoványos terepen, ukrán vendégünk viszont ragaszkodott a saját, megszokott tempóihoz, aminek gyakori szétcsúszás lett az eredménye. Az persze nem a rendezés bűne, hogy ez előadásnak nincs Mefisztója. Az ukrán Taras Shtonda egy süllyesztőből emelkedik színre, de nem a Pokolból érkezik, csak a sarki pakolóból. Viselkedésében, tartásában, és jelmezében semmi nagyúri, elegáns erőteljes nincs, olyan, mint egy kekeckedő kamionsofőr. Hangja volna, tartalmas basszbariton, a magassága nagyot szól, igaz, a mélysége alig. A személyiség súlya, ami kevés. László Boldizsárnak viszont kitűnően állnak a mai ruhák, és jól áll ez a lezser Faust, és a könnyed francia szólam is. Hangja teljesen kiegyenlített, fényes. Kár, hogy nevezetes kavatináját Comin húzza, mint a rétestésztát. A tenor győzi levegővel, ám az erősen fékezett tempó megöli a zene természetes lélegzését, a végére pedig az énekes kicsit belefárad, és a nevezetes magas C sápadtabbra sikerül. Holott az előző felvonásban, könnyed H-t tartott hosszan. Venekei Mariann képtelen volt arra, hogy egy hosszabb táncbetétet érdekesen megkoreografáljon. Az összes tánc sematikus, fantáziátlan, Jó ötlet viszont akárkinek is jutott eszébe, hogy a Walpurgis-éjben a pörgő-forgó inferik összeomlanak, amint Faust meg akarja ölelni őket.

A legnagyobb problémát Margit és Valentin alakja jelenti.

Valentint komikus figurának beállítani melléfogás, ugyanis semmi ilyen nincs a zenéjében. Uniformisa a rendíthetetlen ólomkatonára emlékeztet. Az ő áriáját karmesterünk viszont alaposan meghajtja, miáltal ima-jellege elvész, és Kelemen Zoltán sötét, súlyos baritonja sem képes teljes szépségében megmutatkozni. Az eredeti szöveg szerint Mefisztó a párbajban vidáman kettétöri Valentin pengéjét, ám visszahőköl a kard feléje tartott markolatától. Ha valaki mindezt nevetségesnek tartja, akkor minek rendez Faustot? Miért fél eltörni a kardot, és miért kell egy partvissal keresztet formálni, ha maga a markolat is keresztalakú? A történetnek mégiscsak az a veleje, hogy miképpen viszonyuljunk a gonoszhoz, érdemes-e ellene küzdeni, és milyen veszélyeket rejt, ha elfogadjuk a segítségét. Az pedig kapitális marhaság, hogy a 4. felvonásban a Mefisztó szerenádjától fölháborodott Valentin ingben-glóriában, fehér hosszúujjú trikóban, jégeralsóban, zokniban jelenik meg. Mérhetetlenül primitív az efféle utalás, hogy éjjel van, s a férfi ágyból kel ki. Ebben a nevetséges göncben hogyan lehet egy húgot megátkozni, majd egy hosszú, drámai haldoklási jelenetet előadni? Bármit is gondoljon valaki civilben erről az alakról, Valentin mégiscsak szembeszáll a gonosszal, és Gounod azt komponálta meg, hogy méltóságteljesen hal meg. Szerencsére ebben a jelenetben Comin megfeledkezett róla, hogy neki irányítania kell az előadást, békén hagyta Kelement aki nyomban zengő hangon, megindítóan énekelte magát a halálba.

Margitnak már Alföldi is porszívót adott a kezébe rokka helyett. Znaniecki egyenesen takarítónőt csinál belőle, később pedig hajléktalan lesz. Hasonló a helyzet vele, mint Valentinnel: ha elvesszük a figura méltóságát, érthetetlen, miért érdemli ki a megdicsőülést. A tavalyi bemutatón Rost Andrea énekelte a szerepet, s p bizony hangilag, figurálisan egészen más karakter, mint Létay Kiss Gabriella. Nem is beszélve arról a távolságról, ami Bretz Gábor és Taras Shtondát választja el egymástól. Lehet, hogy a rendezés tavaly, más szereplőkkel jobban működött, de a mostani gárdára nem nagyon illik. Pedig Létay szokott hajlékonyságával, odaadásával énekel. Nem mellesleg főszereplőink meglehetős tapasztalatokkal rendelkeznek ebben a  történetben. Létay pár éve Margit-Helena volt a Mefistofelében, Kelemen pályája elején elénekelte Boito operájának elvileg basszus címszerepét, pár éve Szegeden ugyancsak az intrikust alakította Berlioz változatában. Abban az előadásban László Boldizsár volt a címszereplő, akinek még kollégáinál is érdekesebb tapasztalat jutott, a másik, sötét oldal tapasztalata: tavaly Busoni művében Mefisztó lehetett.

A kisebb-nagyobb szereplők közül kitűnt Balga Gabriella (Siebel) erős jelenlétével. A kitűnő Németh Judit inkább színészileg dicsérhető, Márta asszony szólama mélyebben fekszik, mint ahol neki igazán jól szól a hangja.

A rendezés folyton arra kényszerít, hogy kívülről, nagyítóval vizsgáljuk a léleküzletág történetet, és megakadályozza, hogy átéljük azt. Megnéztük, kinagyítva nem tetszik. A karmester is mindig magát tolja közénk és a zene közé, az énekeseket pedig nem engedi legjobb formájukat futni.

Márok Tamás

 

[nggallery id=667]

Fotó: Pályi Zsófia, Rákossy Péter (opera.hu)


Címke: , , , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő