Seamus Heaney: Élőlánc

„Az ajtó nyitva volt, a ház sötét”

’The door was open and the house was dark’

David Hammond emlékére

Az ajtó nyitva volt, a ház sötét,

Ezért hát nevén szólítottam, noha tudtam,

A válasz ezúttal a csend lesz,

Csak álltam, hallgattam, ahogy egyre jobban

Nő, terjed, ki az utcára, visszafelé, le,

Ahol (most emlékszem), mikor ráfordultam,

Nem égett a lámpa ott se.

Először éreztem, idegen vagyok itt már,

Betolakodó, készen a menekülésre,

Bár tudja, veszély nem leselkedik rá,

Csak visszavonulás ez, nem ellenséges

Üresség, mint valami éjféli hangár

Egy gaz-benőtte reptéren, nyár múltán.

Ferencz Győző fordítása

Colum Cille Cecinit

I. Is scíth mo chrob ón scríbainn

Kezem írástól görcsöl.

Kúpos hegyű a penna.

Mélykék madárcsőr

Csúcsán bogár a tinta.

Bölcsesség patakzik

Munkám finom nyomán:

Zöldbőrű magyal tintája

Pereg a pergamenen.

Csorgós kis pennám könyvek

Sorát szántja folyvást,

Tudós tárakat tölt meg

Kezem görcse, az írás.

II. Is aire charaim Doire

Csak Derryt dicsérem,

Nyugodt, makulátlan.

Keringnek fehér angyalok

Minden zugban.

III. Fil súil nglais

Írországra egy szürke

Szempár visszanéz, de

Nem lát

Már ír asszonyt, se férfiút.

XI-XII. század

Mesterházi Mónika fordítása

Seamus Heaney (1939-2013) Nobel-díjas ír költő, író, esszéista. Negyedik magyar nyelvű verseskötete Élőlánc címmel márciusban jelenik meg új magyar nyelvű kötete a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában. Seamus Heaney utolsó verseskötete az ír Nobel-díjas költő 2006-os szélütése után íródott. Voltaképp érthetetlen, hogy öregségnek, betegségnek még a jele sem érződik sem a teremtőerőn, sem a megformálás mívességén. A témákon persze igen: a korábban is jelen lévő halál talán valamivel nagyobb, vagy inkább személyesebb hangsúlyt kap. És a visszajárás is: gyerekkorhoz, szülői házba, a fiatalság színhelyeire. Ám az Élőlánc egyáltalán nem gyászos kötet: ahogy a címe is mutatja, az egyén halandóságán túl az ember egzisztenciális szolidaritására, a generációk szívós stafétájára, az élet túlélésére fókuszál.

A kötet fordítói:

Ferencz Győző költő, irodalomtörténész, az ELTE Anglisztika Tanszékén egyetemi tanár, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke.

Gerevich András költő, műfordító, szerkesztő, tanár. Többek között Seamus Heaney, Frank O’Hara és Chares Bernstein verseinek fordítója.

Imreh András költő, műfordító, szerkesztő. Angolból, franciából és spanyolból fordít. Egyebek mellett Robert Frost és Jorge Luis Borges verseinek tolmácsolója.

Mesterházi Mónika költő, műfordító, esszéíró, angol nyelvből fordít regényeket és verseket fordít, Seamus Heaneyről hosszabb tanulmánya jelent meg.

Szilágyi Mihály angol, orosz és spanyol nyelvből fordít. Próza- és versfordításainak többsége az Európa Könyvkiadónál és a Nagyvilág folyóiratszámaiban jelent meg.