Szunnyadnak a zene sűrűjében

ÚJHOLD: WEÖRES-HOLD

Van egy elég egyszerű, de fontosnak tűnő kérdés a megzenésített versekkel kapcsolatban: kellenek-e egyáltalán? A költő megírta a művet, közreadta, kezdjünk vele valamit. De utóbbin azt is kellene érteni, hogy akkor is éneklik, amikor nincs értelme, amikor nem gondolnak semmit a műről, csak éppen elkezdenek mondjuk, gitározni mellé? Most szívem szerint jönnék az ellenpéldával, Sebő Ferenccel, de azt azért tudom, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Nem vagyok meggyőzve, hogy amit például a Madách Színházban művelnek József Attila verseivel, az ellen nem tiltakozott volna a költő.

Ami Weöres Sándort illeti, ő biztosan nem tiltakozna az Újhold legutóbbi lemeze kapcsán, talán annyit mondana a jellegzetes, vékonyka hangján, hogy lehetne ezt jobban is, kedves zenészek. Tényleg lehetne sokkal jobban is, bár az megnyugtató, hogy kislemezről van szó, három megzenésített Weöres-vers az egész, és az ember kénytelen abban bízni, később jobb lesz. Mert ez egyelőre nagyon bátortalan, itt van a költő, itt vannak a versei, és érezni, hogy valamit akarnak is kezdeni ezekkel, de mintha nem mernének belevágni. Amit valahol meg is értek, csak nem világos, mit is akarnak ezekkel a megzenésített versekkel mondani. Talán csak annyit, hogy tegyük még ismertebbé őket, noha nem hiszem, hogy van olyan ebben az országban, aki ne ismerné A paprikajancsi szerenádját.

Emelkedő színvonalról van szó, az első szám, a Hárman-négyen majdhogynem teljesen értelmetlennek hat, legalábbis a gyorsabb, akusztikus háttérhez nem illik a lassabb, melankolikusabb ének, és mintha a dobok sem a megfelelő helyen szólalnának meg. Pedig nem volna ez annyira rossz ötlet, hogy úgy mondjam, zúzósabb számokat kreálni, amik elsőre idegennek tűnnek Weörestől. Csak akkor ezt kellene érezni a hangok tekintetében is. Mennyivel jobb a Pastorale: szép szerelmes szonett, amiből most egy pergősebb vallomás lesz, csak a darabos ének miatt lehet panaszkodni. Meg amiatt, hogy ehhez a vershez inkább egy lassabb számot tudnék elképzelni, de hát ők tudják. Aztán mégiscsak örömmel fejezi be a lemezt az ember, A paprikajancsi szerenádja feldolgozása különös, a vers első felét úgy adják elő, hogy nincs benne semmi említésre méltó, ha nem férfiak énekelnének, akár össze is téveszthetném a Halász Judit-féle változattal. Majd nagyjából a szám közepénél belépnek a hangszerek, előtérbe kerül a gitár, a dob, a hangok titokzatosabbá válnak. Kellemes káosz a befejezés.

Annak viszont jobban örültem volna, ha a teljes lemez szerez kellemes meglepetést.

Újhold: Weöres-hold, 2015, a kislemez megtalálható a zenekar honlapján: http://www.ujholdzenekar.hu

Gera Márton