Az igazi nápolyi kuriózum

GIAMBATTISTA BASILE: PENTAMERON

A mesének nem a hang parancsol, hanem a fül.
(Italo Calvino: Láthatatlan városok)

Giambattista Basile nápolyi szerző tizenhetedik századi, nápolyi dialektusban megírt mesegyűjteménye 2014-ben jelent meg magyarul a Kalligram kiadó gondozásában, Király Kinga Júlia hozzáértő fordításában. Pentameron. A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása: a könyv, amely az első, európai tündérmeséket tartalmazza, nyelvi korlátja miatt csak évszázadokkal később indulhatott világhódító útjára.

A mesék meséje öt napot ölel fel egy, a korabeli nápolyi királyi udvarra emlékeztető helyszínen, ahol a mesélő kofánék minden nap tíz mesével szórakoztatják a jelenlévőket – Tadeo herceget és feleségét, a „tücsöklábú rabszolgalányt” [20. o.] – és az ötvenedik történet visszatér és lezárja a keretes szerkezetet. Minden nap egy eklogával végződik a herceg udvaroncainak előadásában. Ezek párbeszédes, esetenként monológszerű szövegek, ahol erős társadalomkritikát fogalmaz meg Basile.

A Pentameron közel áll mind az itáliai irodalom neves novellagyűjteményéhez, a Dekameronhoz, mind pedig a közel-keleti mesehagyományban lefektetett novellatradícióhoz, Az Ezeregyéjszaka meséihez. Utóbbihoz jobban hasonlít, vagyis adott egy mesés kerettörténet, amibe maguk a tündérmesék ágyazódnak. A történetmondás apropója a mese utáni vágy, amit egy gyerek világra hozatala tetőz be. Ugyanakkor dacára a könyv alcímének nem gyerekirodalmi kiadványról van szó. Egyfelől a fordító meglátása szerint Basile felnőtt közönséget képzelt olvasójának, hallgatójának – magát az alkirályi udvart. Másfelől az a műfaji, narratív, stilisztikai és nyelvi sokszínűség valamint ezek látszólagos széttartása, ami megjelenik a Pentameronban, kívül esik a gyerekeknek szánt irodalmi elképzelések körén. Ugyanakkor az antológia népszerűségének tudható be, hogy három történetéből Matteo Garrone adaptált filmet, ami a 2015-ös cannes-i filmfesztiválon debütált, Salma Hayek, Vincent Cassel és Toby Jones főszereplésével.

Basile azonban már nemcsak támogatja a morális, viselkedésbeli és szokásbeli változást, de a nápolyi spanyol udvar társadalmi életét is vitriolos kritikával illeti. A kor kulturális életében fontos szerepet játszottak a helyi hatalmasságok, az általuk felkarolt intelligencia, illetőleg, a spanyol Habsburgok által létrehozott és támogatott intézmények, valamint Nápolynak a tizenhetedik században Európában betöltött kereskedelmi szerepe. A kikötőben felbukkanó, eladásra szánt földi javak között a szellem termékei is megjelentek, így a helyi és az idegen kulturális elképzelések állandó kölcsönhatásba léphettek egymással. Nápoly társadalma már egy olyan helyként jelenik meg Basile korában, „ahol egymás nyakára hágva ott tolongott a kikötői csőcselék, a feltörekvő udvaronc, a spanyol alkirályok sleppje, továbbá kereskedők, zsoldosok, ügyvédek, doktorok, kurtizánok, tahók, rabszolgák és az elszegényedett nemesek színpompás forgataga” [9. o.]. A kultúrák hivatalos és privát érintkezése során és a barokk társadalom rétegei közötti állandó virtuskodás eredményeként létrejött egy olyan irodalmi kifinomultsággal és rétegekkel rendelkező nyelvi konstrukció, ami alkalmas volt arra, hogy megteremtse azt a regiszterében, narratív technikáiban, stilisztikai elgondolásaiban kora irodalmától eltérő és műfaji korlátokat áthágó irodalmi alkotást, mint a Pentameron.

Basile mondatai hosszúak, nagy struktúrákba rendeződnek, amik felülírják a prózanyelv szabályait és drámaiságot kölcsönöznek a szövegnek. A könyv nyelvezete vaskos, stilisztikai alakzatokban olyan gazdag, mint maga a kor, ahonnan a kortárs magyar irodalomba érkezik. A fordító munkáját dicséri, hogy egyetlen ismeretbeli különlegesség vagy jelentésréteg sem veszik el, erről egyrészt a minden mese utáni jegyzetek gondoskodnak, másrészt a tájnyelvi kifejezések, amik tovább hangsúlyozzák a mesebeli másság távolságát.

Basile Pentameron című munkája korának olyan irodalmi terméke, ami messze meghaladja az akkori elképzeléseket az irodalmi tündérmeséről. Szabadossága, témákkal való játéka, azok sokrétű bemutatása ellenére nyelvi korlátai miatt egészen a huszadik század harmadik negyedéig váratott magára újbóli felbukkanása. Magyar fordítása olyan irodalomtörténeti mérföldkő, ami körül megfordulhat az irodalom értelmezése, amennyiben az arra kíváncsi emberek kezébe kerül.

Fekete I. Alfonz

Giambattista Basile: Pentameron. A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása

Fordította: Király Kinga Júlia 

Kalligram Kiadó

504 oldal, 3990 Ft