Tiszatájonline | 2016. március 1.

Debreceni Balázs kisprózái

A Fehérek gyűlölni kezdték a Feketéket, akik kiéheztetett etióp csecsemők gyanánt kuporogtak az éjszakában és felzabálták a Fehéreket. A Barnák lerohanták a Vörösöket és sárga csillagot tetováltak minden „gyanúsnak tűnő” színre. Sárgaláz és Feketehalál tombolt. Csalfaság lengette szivárványszínű lobogóját és hamis próféták szónokoltak […]

A SZÍNEK HÁBORÚJA

Sok-sok évvel az első emberpár utolsó bűnbeesését követően, de még az utolsó emberpár első bűnbeesése előtt, a színek megunták ősi rabságukat és hangos patália közepette egymás torkának estek. Minden szín korlátlan hatalomra vágyott. A Fehérek gyűlölni kezdték a Feketéket, akik kiéheztetett etióp csecsemők gyanánt kuporogtak az éjszakában és felzabálták a Fehéreket. A Barnák lerohanták a Vörösöket és sárga csillagot tetováltak minden „gyanúsnak tűnő” színre. Sárgaláz és Feketehalál tombolt. Csalfaság lengette szivárványszínű lobogóját és hamis próféták szónokoltak. Csupán a sárga földig lerészegedett művészek menthették meg a bolygót… Ezért, hogy elkerüljük a küszöbön álló tragédiát, éjszaka beosontam a műterembe, és halkan, nem csapva nagy zajt, minden festéket bezabáltam a tubusokból, csupán a sárgákat nem; gondosan leszopogattam az ecseteket és lenyaltam Gauguin palettáját, ami különösképpen veszélyes volt, s amit ő maga sohasem tisztított meg. Miután meggyőződtem róla, hogy az utolsó csepp veszélyforrás is eltűnt a Sárga Házból, visszalopóztam lefeküdni. Gauguin úgy horkolt, akár egy disznó.

Három nap múlva tértem magamhoz az arlesi közkórházban. Gachet doktor mentette meg az életemet. Kissé még kótyagos állapotban voltam, Gauguin az ágy mellett ült, egy széken. Mért épp a sárgáknak kegyelmezett, Vincent?, kérdezte Gachet doktor. Nem voltam képes értelmes választ adni. – Pedig az a legfinomabb, felelte Gauguin…

OMBUSMANOK

Az ombusman egész nap lógatja az orrát, egész nap szomorkodik… Az ombusmanok több száz fős kolóniákban élnek, s rendkívül nagy tiszteletben tartják a halottak szellemeit. Orrukra, állukra és férfiasságukra különféle gyökökből, gyöngyökből, gyűrűkből és gyökerekből faragott birétumokat húznak, hogy férfiasságuk és társadalmi-helyzetük minél fennhéjázóbbnak tűnjék. Folyton-folyvást gyűlésekre járnak, mondhatni, egész nap üléseznek. Mindenféle beadványokat szerkesztenek, s népüknek múltját és jövőjét meg hányják-vetik, – de sohase hányavetik! Hierarchiát nem használnak, nincsenek vezetőik. Az üléseket rendszerint a legtekintélyesebb leopárdvadász irányítja; elnapolni azonban sohase szoktak semmit, – ez a fogalom teljesen ismeretlen a hazájukban. Egész nap kurkásznak, turkásznak, tetvészkednek. Asszonyaik felfakasztják a kelevényeket és a szőrszálhasogatás különféle jógi módozatait űzik. Némelyek csomót keresnek a kákán. Az emberi-jogokat maximális tiszteletben tartják. Van három hatalmas totemoszlopuk, amelyek egymáshoz a megszólalásig hasonlatosak, s amelyek magassága pontosan megegyezik a szélességükkel. Ezen tilalomfákat naponta háromszor megkerülik. A legjobb leopárdvadásszal néha közlik, hogy ő itt a Király, s köteles elvezetni az ombusmanokat a legközelebbi édesvízhez. A nagy tekintélyű férfiúnak ilyenkor többnyire leesik a birétuma. Az ősök szellemeit nagy tiszteletben tartják. Mumifikált tetemeik révén az ülések állandó résztvevői. Szavazati joggal nem rendelkeznek, ellenben választhatók. A szüntelen szaporodó évkönyvek tetemes tanulsága szerint, belőlük lesznek a legjobb bírák… – Múmia, Királlyá nem választható…