„[A]z áradás ütemére”

KORPA TAMÁS:
EGY HÍD TÉRFOGATÁRÓL 

A kötetben utazási emlékek és olvasmányélmények forrnak egybe. Külön érdekesség, hogy ha YouTube-on rákeresünk a szerző nevére, akkor a kötet verseiből készült felolvasásokat tekinthetünk meg, s ezek közül többet a vers által leírt városban vettek fel (például: a Balkon de Cluj című verset, továbbá a Trialógus korábbi munkacímű Dresden: 19:45 és In Dresdner Zoodarabjait). Olyan, mintha a szerző a Joyce Ulys­sesse nyomán elindult Bloomsday előtt tisztelegne, ahol végigjárják Dublinban a regény helyszíneit, vagy Térey Pau­lusa előtt, hiszen annak cselekményét is sokszor szinte térképszerű pontossággal lehet követni.

A dedikált versek közül az Orbán János Dénesnek írt Skótkockásban az említett költő stílusát imitálva hoz létre egy irodalmi szereplők által benépesített világot, ahol „délután este hatkor Funès majd nem ismer fel / lazacrózsaszín sálban” (15.) (Borges mellesleg Orbán János Dénes kutatási területe volt a doktori képzés alatt), s a Bulgakov Irodalmi Kávéház szintén megjelenik, melynek az előbb említett költő volt alapítója és tulajdonosa. A Bulgakov-párhuzamokat illetően még a Kovács András Ferencnek ajánlott (akitől szintén nem idegenek az intertextuális játékok) Napok I. című versben lévő cirill betűs név A Mester és Margarita Hontalan Ivanját takarja, továbbá az Egy híd térfogatában említésre kerül a Patriarsije Prudi, ahonnan a regény cselekménye indult. Továbbá a számok a sorok előtt például Kovács András Ferenc az És Christophorus énekelt című kötetében lévő Írónád-szúra és az „(Ezra Pound Velencében)” alcímű Lázbeszéd versekben is megjelenik.

A falban a szarvassá változott Aktaión mítosza jelenik meg, ahogy „egyik lábán / combjáig fut fel a rézszínű szarvasbőr” (36–37.), ami például Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című eposzára is utalhat, majd a Variációk szoborra című versben Pügmalión alakja bukkan fel, ahogy a szobrot nézi: „ha távolodom – úgy látom – / mégis elindulni készül. / a combjából kimeredő izomköteg / szinte rándul.”, de a Hubay Miklós Antipygmalionja által leírt jelenet (ahol az eredeti mítosszal szemben a nőből lesz szobor) is megismétlődik, ahogy a narrátor azt mondja: „itt áll, / mondom én, apró tömbként befedve ismét.” (52.). A gleccserből jött Szent történetében pedig a jézusi csodák és tettek, illetve szentek legendáiból vett elemek jelennek meg parodisztikusan, városi legendává torzulva.

Ha a nem szépirodalmi párhuzamokat nézzük, akkor a kötet címadó versében már az első sorban megjelenik a Heidegger Kérdés a technika nyomán című írásában említett fahíd és vízerőmű párhuzama: „a híd ami a völgybe épült erőmű felett ível” (41.). Heidegger hatása azonban nyelvileg is érezhető (ő mellesleg írt verset is) az azonos tövű szavakkal való etimologizáló nyelvi játékokkal. Ilyen például tőle a Mi a metafizika? című munkája A kérdés megválaszolása egységében a következő két mondat: „A semmítés [Nichtung] nem merül ki a megsemmisítésben és a tagadásban. Maga a Semmi semmít.” (ford. Vajda Mihály), illetve Az út a nyelvhezben: „akkor egy olyan sejtelem ébredhetne, hogy bennünk a nyelv folyvást megütközést kelt és hozzá való viszonyunk [Verhältnis] olyképp mutatkozik meg, mint az össze-tartozás [Ver-Hältnis].” (ford. Bacsó Béla).  Korpa Tamásnál A völgy erdőkerület IV. szakaszában „az útnak útonálló hajlamai vannak.” (32.), a Napok II. című versben „amforák és metaforák lebegnek” (26.) (kiemelések tőlem), a Skótkockásban pedig „az akárban a mintet   mintben a mentafilter” (14.) szerepel, ami az angol mint ‘menta’ jelentésű szóval játszik el. Nála sajnos ezek sokszor erőltetett nyelvi virtuozitássá válnak, ilyen a nyitó versben lévő „szkander fegyelem és figyelem között” (8.), a Come backben a „karnyújtásnyira a karhatalom.” (11.), a Napok II. című versben a „felöltöd felöltőjét”, vagy amikor a Portré egy északi juharral utolsó versszakában „bemozdul a kép, elindul a képezet.” (64.)

A Balkon de Cluj esetén szinte szemünk előtt épül fel a ház az alaprajztól az erkélyig, s ahogy Lessing mondta a Laokoónban Homéroszról, hogy mikor Juno kocsiját akarja nekünk megmutatni, akkor Hébé darabonként állítja össze az olvasó előtt. Majd a Trialógusban a barokk Drezda szemünk előtt válik földdel egyenlővé.

Korpa Tamás versbeszélője szeret elidőzni egy-egy szónál, szerkezetnél, mint a városnéző turista. Olyan, mint az ínyenc, a borkóstoló, aki zubogtatva ízlelgeti szájában a szavakat. Az ismétlésekkel újra s újra megakasztja a verseket, s a rondószerűen örvénylő szerkezetekkel folyamatosan úgy érzi az olvasó, mintha „visszapörögne minden” (15.), állandóan „megakad a perc a perc a homokóra torkán” (Ua.). A szerző szertelenül hömpölygő versnyelve Juhász Ferenc monumentális eposzait idézi, azonban a jelzők és képek barokkos halmozása helyenként szinte követhetetlenné teszi a kötetet, s az említett szöveghelyek többszöri olvasással sem válnak világosabbá, hiába a Friedrich Schlegel által említett „rágódó-kérődző olvasó”.

A Tomasz mondja című vers utolsó egységében a versbeszélő is reflektál erre a jelenségre: „a sorvég, / ami tömegnövelőt szed és produkál.” (58.). A Skótkockásban például a következő szakaszt „mellesleg máskülönben fanyűvőnőt szelídít / fanyűvő apró férfi   apró fanyűvő istent” (14.) nem könnyű értelmezni. A „mellesleg máskülönben” jól beleillik a nibelungizált alexandrin ritmusába, de csak töltelékként szolgáló elem, a további fanyűvős rész pedig ugyanúgy nem szolgál lényeges mondanivalóval, a vers nehezen értelmezhetőségét pedig még a központozás elhagyása is erősíti.

A kötet versnyelvére jellemző, hogy meglehetősen sok idegen szót és túl választékos kifejezéseket használ, amelyek sokszor már a megértést nehezítik. Erre és az előbb említettekre példa a Come back V. egységében: „napokon át / hallom lépni – az érkezést megelőző / renitens szagban. kockahasú puttók, koedukált / ingatlanok között lép, lépeget a koraérett gyermek. / küllemét remélve. stílusosan, mert némán.” (12.). Emlékszem, hogy még kezdő egyetemistaként Térey zseniális Paulusához egyes fejezeteknél elő kellett vennem a Bakos Ferenc-féle Idegen szavak és kifejezések szótárát és a Magyar értelmező kéziszótárat, és most, több év után, Korpa Tamás köteténél is többször fel kellett ütnöm. Igaz, Térey némi öniróniával meg is jegyzi már a Paulus első fejezetének 43. strófájában: „Nyelvemet, mely szegény magában, / Dúsítja a nyelvterület, / Számos jövevény hevület / – Tán túlsággal –, bár hajdanában / Forgattam szótárt, mely tanít: / A nagy Akadémiait.”

A Napok I. címmel jelölt versében Korpa Tamás Ivan Nyikolajevics nevét cirill betűvel írta (lásd 22.), aminek semmi szerepe sincs a vers szempontjából. Joszif Brodszkij a Húsz szonett Stuart Máriához című ciklusának XV. darabjában az orosz szövegben az angol you szót fonetikusan, a cirill ju betűvel írja, vagy például a nemrég elhunyt orosz Lev Loszev Фуко (Fukó/Foucault) című versében hol cirill, hol latin betűvel írja Foucault nevét. Ugyanakkor Korpa Tamás sok helyen az angol szavakat magyaros ejtéssel írja: pendrájv, dizájn, bébiszitterek, görl (igaz, már Heltai Jenőnek is van egy Beszélgetés a görllel című elbeszélése), s a Napok I. című versben egy szövegen belül is ingadozik a helyesírás, ugyanis a 10. pontban még „steakvöröst” említ (22.), míg a végén, a 34. pontban „bifsztekvörös korallzátony” van (23.).

A képek terén eléggé vegyes a felhozatal, ugyanis sokszor egymást váltják a zseniális és az elkoptatott, túlírt képek, az ötletes nyelvi lelemények és az erőltetett szójátékok, szinte az egész kötetre jellemző ez a színvonalbeli hullámvasút. A Töredékben például a csillaggal elkülönített második egységben azt olvashatjuk, hogy: „mindez, ami vagyunk, aznap, reszket, / visszamenőleg a halig, aki voltunk a méh akváriumában. / a bűn emléke, amin túl vagyunk, tócsaként gyűrűzik.” (68.), ami hossza ellenére is nagyon jó kép. Azonban nem sokkal előtte, az előző szakaszban a következő kép fogadott minket: „Slavia fogékony, fogással teli, / mint egy koherens férfistrand, melynek távolabbról / választott sziluettjében csillog a motozás halványlila / hője.” (Ua.), aminek nem igazán van értelme, viszont utána „finom vokállal kárpitozva két test / közelít” (Ua.), ami szintén jó kép a versben kibontakozó szerelmi együttlét leírásához (bár közvetlenül a férfistrand említése után kicsit félreérthetővé válik).

A nyelvi játékok terén az ötletes megoldásokra lehet példákként hozni a Come back II. egységéből: „a télikertben gyanús vegetáció. júdásfa, golgotavirág, / passiógyümölcs.” (10.), az Átkelésből pedig: „foszló, fehér szakállat / növeszt a hídvirág, boglyas hajjal a hídcseléd; / s a hídszent toporgó kezében kerek hídpecsét.” (72.). Azonban a Lelakatolt szobák című versben az „isznak, / a Medve Bőrére bárban” (50.), majd a „szűzforró csend, internátusnyugalom.” (Ua.) képekkel találkozunk, amik menthetetlen sorok.

A kötet képei közül a természetet antropomorfizáló, biologizáló képek sikerültek legjobban, s köztük több zseniális akad. Ilyen a A völgy erdőkerület I. szakaszában „a völgy / bordái közé fúrt szénbányák” (30.) és „a folyó megmozdítja könyökét” (Ua.), A Mein Mund cseppkőoszlop néma marad cím, A falban első szakaszában a fal „nem tágul, s nem rándul össze, / mint a szívizom. (36.), szemben a lélegezve összehúzódó Mein Munddal. A Viszonylagos, de részletes II. szakaszában: „az útőrháznál, az erdő satujában; / ahol gyomrot növeszt a dögkút” (45.), az Ülni kötelezőben „Egy markoló beakasztja elszuvasodott / agancsát […], megfeszül / izmos bal lapockája, elrugaszkodik.” (55.), s „vajon ősszel az Ilmenaut satuba fogó erdőben a markolók / is elejtik szarvukat?” (Ua.). Ugyanakkor ez fordítva is működik, ahogy az emberi testet írja le mechanikus szerkezetként, ahogy például a Lelakatolt szobákban „a talpak fékpofái összezárnak” (50.), vagy a Variációk szoborra című szövegben „alvás közben elvékonyul a szemhéj. s azt / látom, közeledik a befeszített függönyök / mögül az utcafront.” (52.) (vö. Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára Regösének képével: „Szemem pillás függönye fent.”).

Az építészet és költészet kapcsolatához ismét lehetne idézni Térey nevét (s rá hivatkozik is a szerző a Trialógus második szakaszában), hisz Térey a Paulust szinte mérnöki pontossággal tervezte meg (ahogy a függelékben közölt ábrák is mutatják), s nem mellékes, hogy a mű központi szereplőjének, a hacker Paulusnak, az építész Kemenszky lesz a társa. Korpa Tamásnál szintén előfordulnak építészeti metaforák, építészeti kifejezések: A völgy erdőkerület III. szakaszában „a lapszoknyákon átütő kanálisok” (32.), vagy a Vademecumban „a két szemöldökcsík önfeledten / összezár, célszerű apszis a homlokon.” (78.). A verses regények lábjegyzeteit idézik a szerző néhány versében (A fal; Egy híd térfogatáról; Variációk szoborra) található csillaggal vagy számmal jelölt betoldások, amik a narráció elágazását jelentik, s több lehetséges olvasási sorrendet hoznak létre Pavić szótárregényéhez hasonlóan.

A kötet kompozíciójából egyedül a Tandorit idéző Hermész és a kettőspont és az Egy serdülőről című versek lógnak ki: egyrészt a többi vershez képest meglehetősen rövidek, másrészt pedig a versnyelvük is más, főleg az utóbbi esetén használt Janus Pannonius epigrammáit vagy Csokonai alkalmi verseit idéző hang, így számkivetettként magukra maradnak a kötetben.

Korpa Tamás kötete nem valami könnyed olvasmány. A túlírt, zavarosan hömpölygő képeket, mondatokat sokszor nehéz követni, a kötet erősségét inkább a leíró jellegű versek jelentik, amelyek közül A Mein Mund cseppkőoszlop néma marad, A fal, a Variációk szoborra és az Ülni kötelező emelkedik ki. Sajnos a kötet mindent a szövegek féktelen burjánzására tesz fel, s az erényei és ötletes megoldásai pedig elvesznek a karneváli zűrzavarban. A kötet szigorúbb szerkesztéssel és válogatással, az áradó folyónak gátat szabva, talán jobb kötet lehetett volna.

Puskás Dániel

(Megjelent a Tiszatáj 2015/9. számában) 

Fiatal Írók Szövetsége

Budapest, 2013

1600 Ft