Verses interjú Szabó T. Annával

Szabó T Anna József Attila-díjas költő, író, műfordító, a magyar kortárs irodalom egyik legjelentősebb szerzője, 1987-ben kamaszlányként családjával együtt települt át Kolozsvárról Magyarországra. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1997-ben magyar–angol szakos tanári és előadói diplomát szerzett, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban rendszeresen közöl verseket, esszéket, rövidprózát. Író, műfordító,tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Lator László tanítványa, az MTV Lyukasóra című irodalmi műsorának egyik állandó tagja. Hét felnőtt és hét gyerekkötete jelent meg, többségük a Magvető kiadásában.

Két magányos ember egymásra találásáról szól a Senki madara, Szabó T. Anna Kyoko 2015-ben megjelent első kisregénye, amelyhez Rofusz Kinga készített a szöveget tökéletesen kiegészítő illusztrációkat. Előkészületben van a novelláskötete is.

Anna honlapja is exkluzív: szabotanna.com

1. „Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez.” (A. Christie) Tényleg?

Az érzékenység csak önfegyelemmel

viselhető el. Attól lesz erős

 öröm, harag, fájdalom, szerelem,

ha visszafogják, ha megzabolázzák –

aztán, ha kitör, a Tejútig rúgtat,

új utakat tör, rombol és teremt.

Máskülönben csak szentimentalizmus.

Nem katartikus sírás: picsogás csak.

Mohón engedni minden kísértésnek,

a gyengeségnek megadni magunkat,

belesüppedni az alávetettség

boldogságába, elnyúlni a sárban.

Mindegy, hogy nő vagy férfi: hazudik,

aki magát, színleg önként, eladja

az érzelmi-testi kényelemért,

és érzékenységével takarózik,

és úgy tesz, mint aki mindent megért,

holott nem gyenge: leginkább csak gyáva.

2. „Asszonyok fülükkel, férfiak szemükkel szeretnek.” (Oscar Wilde) Mi erről a véleményed?

– Mit hízelegsz? A bugyim érdekel?

Ne kerülgesd; te maradj egyenes.

Ne rólam beszélj, és ne is magadról

– vagy ne azonnal –, azt beszéld el inkább,

hogy mi az, ami mozgat, húz és éltet.

Ami miatt a testet elfelejted.

– Te meg, tudod mit? Ne fesd ki magad.

Látni akarom a meztelen arcod.

A szőrös lábad, a szőrös öled,

látni akarlak reggel, fésületlen,

látni, ahogyan sírsz és ordítasz,

ahogy rólam megfeledkezve alszol.

            Akkor ismerjük egymást igazán,

            ha nincs szem és fül, nincs ajak, arc, ruha,

            nincs hiúság és tőr és lép és álca,

            csak csontig csupasz kitárulkozás.

3. „El se lehet képzelni, mi mindenre vetemednek a férfiak, ha elragadja őket a képzelet tüze.” (de Sade) És a nők? Mit gondolsz erről?

Láttál boszorkányt? Tudod, mit eszik?

Csecsemőt zabál, a szent szűz szívét

kitépi, eszi azon véresen,

és férfiből kiszopja a velőt.

Az ereje, akár a viharé,

heves, halálos, ölelése tőr,

a nyelvéről édes méreg csepeg.

A boszorkányok álma csupa test,

magukba forgatnak, övék leszel,

ha fantáziálsz róluk, el is fogtak,

és képzeletük mohó, féktelen,

millió módon semmisítenek meg

és szülnek újjá, hogy szenvedj tovább,

mert amíg test vagy, addig vagy övék.

És a tündérekről nem is beszéltünk,

és az istennőkről – ugye, tudod.

Nos, a földi nő, aki éjjelenként

tündér, istennő, boszorkány lehet,

mindent tud, amit ők. Ha nem hiszed –

de inkább higgy, és ne imádd: imádkozz.

4. „Amikor szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is; amikor nem szeretnek bennünket, semmit sem bocsátanak meg nekünk, még erényeinket sem.” (Balzac) Lehet hogy ez így van?

(Kész, el kell menned, mondod.) El kell mennem.

(Én ezt tovább nem, mondod.) Ne tovább.

(Meghalsz, ha itt maradsz.) Én meghalok, ha.

(Halj meg inkább. De ne –)

(kivágni, nem is, kitépni tőből,

mint fát a vihar, eltörölni nyomát,

földrengés túrja szét a földet, véres

péppé zúzzódjon, űrré,  nyoma se –)

Hogy mi van? Semmi van. És hidd el, így jó.

Nem állni készen jóra-rosszra folyton,

a semmit legalább sajátnak tudni.

Egyedül enyém ez a csend. Ne kérdezz.

5. „A mai férfiak csak annyira szeretik a mai nőket, hogy ne fájjon nekik igazán a szerelem.” (Maupassant) Szerinted ez igaz?

Mai nő meg mai férfi,

mai majomszerelem,

mai férjnek, mai nejnek

nem áll jól a szeme sem.

Fellibben a látszat fátyla,

villant egyet mű-Maya?

Ugrik is a mai férfi –

legyen ez az ő baja.

Mai versben mai frázis,

holnapiban holnapi

(Régen: „Távozzon el máris!”

Ma: „Hát elmész te a pi…”)

A szerelem pajkos isten,

nem izgatják éceszek.

Igazságot ki tesz itten?

Biztos, hogy nem én leszek.

Egyet tudok: aki szeret,

nem néz mát, se holnapot.

Lóg csak, mint majom a szeren –

elkábul, oszt jónapot.

 Janáky Marianna