04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Czóbel Béla – egy újragondolt életmű
2016.02.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
BARKI GERGELLYEL

Czóbel Béla a XX. századi magyar művészet egyik meghatározó, nemzetközi hírű festője. Független művész, szabad gondolkodó, a párizsi Salonok kiállítója, Gertrude Stein, Picasso, Matisse, Modigliani barátja. 1940-től Szentendrén élt és alkotott, és noha a Duna menti várost tekintette igazi otthonának, mindig is megmaradt annak a szabad européernek, akivé Párizsban vált. 2016. február 5-étől látható a felújított Czóbel Múzeumban az Újragondolt Czóbel című állandó kiállítás. Az esemény kapcsán a kiállítás kurátorával, Barki Gergellyel beszélgettünk.

– Czóbel Béla volt az első magyar művész, aki már életében múzeumot kapott.  Ez arra utal, hogy különleges hely illette meg a 20. század művészettörténetében.

Czóbel Béla karrierje egészen különleges, hiszen mondhatjuk, hogy rögtön a pályája elején elfogadta őt a kánon. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már pályakezdőként a francia fauve-okkal állított ki. Már ekkor sokan gondolták itthon, hogy ő lehet a magyar modernizmus egyik nagy megújítója, ezért fiatalsága ellenére is példaképként tekintettek rá. A férfi, aki a legprogresszívebb francia festőkkel együtt állít ki.

Gertrude Stein önéletrajzi regényében írta le, hogy 1907-ben a Függetlenek Szalonján, a Salon des Indépendants-on, kiállították Matisse híres Kék aktját, és vele szemben volt egy nagyon hasonló akt, egy bizonyos Czóbel Bélától, kinek műve vadabb volt a “vad” mesterénél. A fiatal magyar festő eljárt Gertrude Stein híres szombatesti összejöveteleire, a rue de Fleurus 27 alá, ahol az akkori modern szellemi elit krémje gyűlt össze, itt ismerkedett meg Pablo Picassoóval és Henri Matisse-szal is. E társaságba való belépése rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen Gertrude és a bátyja, Leo Stein voltak a nemzetközi avantgárd kánon elsőszámú alakítói a század elején, ők fedezték fel a kor legfontosabb művészeit.

Hosszú időt töltött külföldön, élt Párizsban, Bergenben, Berlinben, találkozott a kor legnagyobb művészeivel – kik hatottak rá ezekben az években?

Azt mondhatjuk, hogy igazán markánsan senki. Tudatosan nem hagyta, hogy hassanak rá. Czóbel ugyanis egy szabadszellemű, független gondolkodó volt, egy igazi européer, aki becsülte és tisztelte a környezetét, de sosem akart betagozódni egyetlen irányzat alá sem. Inkább azt mondhatnánk, hogy a szellemi környezet hatott rá, de nem a festészetére, inkább a mentalitására. Festészetében persze pályája elején érezhető Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József hatása, de már ekkor sem volt epigon.

Párizsban belecsöppent a pezsgő művészvilágba, megismerkedett  Van Gogh, Gauguin, Cézanne nagy hatású művészeti örökségével  és baráti-kollegiális kapcsolatot alakított ki a kor meghatározó művészeivel; Picassóval, Matisse-szal illetve Modiglianival. Mégsem vált soha utánzóvá vagy követővé. Olyannyira ragaszkodott a függetlenségéhez, hogy amikor Picasso felajánlotta neki, hogy dolgozzon az ő műtermében, visszautasította – mondván, hogy Picasso túl erős egyéniség. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy akkoriban, amikor Czóbel már otthonosan mozgott a párizsi művészközegben, egy fiatal tehetség, bizonyos Modigliani, csodálva tekintett rá és el is ismerte, hogy nagy hatással voltak rá Czóbel erőteljes, leegyszerűsített formái.

 Milyen koncepció mentén jött létre az Újragondolt Czóbel kiállítás?

Az eddigi állandó tárlat kizárólag a múzeum törzsanyagára koncentrált. A mostani kiállítással azt szeretnénk elérni, hogy ne az „állandóságon” legyen a hangsúly. Évi rendszerességgel fogunk valamit változtatni az anyagon, mégpedig úgy, hogy az egyes szekciókba mindig beillesztünk magán- és közgyűjteményekből érkező festményeket is. Már a mostani kiállításon is lesz hat-hét ilyen mű, nemcsak Magyarországról, hanem Franciaországból is. Különleges darab lesz például az a rajz, amely a Julian Akadémiáról érkezik. A műnek rendkívül érdekes a története – egészen véletlenül bukkantam rá néhány éve, amikor egy dokumentumfilm forgatása során találkoztam az Akadémia igazgatójával. Az irodájában fogadott, ahol megláttam a falnak támasztva néhány rajzot – köztük Czóbel Béla díjnyertes rajzát.

Hogyan határozhatnánk meg Czóbel Béla szerepét Szentendre művészeti életében?

Szentendre egyfajta kohója volt a 20. századi magyar művészetnek; egy olyan különleges hely, ahol rengeteg különböző tanultságú, orientáltságú művész találkozott és alakított ki egy nagyon érdekes eklektikus, ugyanakkor markáns sarokpontokkal rendelkező, jellemzően szentendrei művészetet. Czóbel Béla szerepe Szentendrén nagyon fontos volt, hiszen személyében egy nemzetközileg elismert, világjárt művész érkezett ide a városba, egy olyan alkotó, aki jelen volt az avantgárd születésénél. Ez rengeteg muníciót és szellemi tőkét adott a negyvenes évektől (amikortól Czóbel letelepedett Szentendrén) azoknak a művészeknek, akik mesterükként és példaképükként tekintettek rá.

Mi ennek a megújult Czóbel-kiállításnak a szerepe a mostani művészvilágban?

Ennek a kiállításnak az a legfontosabb aktualitása, hogy felhívja szélesebb közönség és a szakmánkban dolgozók figyelmét arra, hogy egy életmű bármennyire is lezártnak és kanonizáltnak tűnik, nem tekinthető véglegesnek. Egy életmű kutatása képlékeny dolog. Czóbel Béla esetében is folyamatosan derül fény az életművel kapcsolatos újabb adatokra, valamint újabb kutatási eredmények látnak napvilágot. E kiállítás részben arra ösztönöz, hogy akár nézőként, vagy akár szakemberként merjünk diskurálni, vitát indítani egy művészi életműről és merjük új kontextusba helyezni, másképp beszélni róla, mint korábban.

Mi ez az új kontextus Czóbel esetében?

Czóbel Béla életműve 1976-ben zárult le a halálával. Őt az akkori kultúrpolitika egy olyan narratívába illesztette be, amelynek sok pontja megállja a helyét, sok pontján azonban megkérdőjelezhető, hiszen az elmúlt évtizedekben sok Czóbel-kép felbukkanása árnyalta az életművet. Nekünk, művészettörténészeknek, kutatóknak, kurátoroknak az a feladatunk, hogy felfejtsük azokat a szálakat, felfedjük azokat a kontextusokat, hatásokat, amelyek sokszínűbben, rétegzettebben mutatják be a művész munkásságát.

Csímár Kamilla

­

Forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum

 

Kapcsolódó anyagunk:

Újra látogatható a Czóbel Múzeum >>>

Címke: , , , , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő