Verses interjú Gulisio Tímeával

Gulisio Tímea, fiatal prózaíró (1989. Marcali), a költészet és festészet területén is sikereket ér el az utóbbi években. Szociális szervezői szakon végzett, jelenleg a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának képi ábrázolás szakos hallgatója. Tagja a József Attila Körnek, a Fiatal Írók Szövetségének, a Magyar Írói Szerzői Jogvédő Egyesületnek és a Katapult Kortárs Alkotóknak. 2014-től a Dokk.hu Irodalmi Kikötő szerkesztője. Folyamatosan publikál magyar és külföldi, nyomtatott és online folyóiratokban: az Élet és Irodalomban, a Helikonban, a Bárkában, a Vörös Postakocsiban, az Ezredvégben, a Spanyolnáthában, a Lettre Drótban, az Új Forrásban, az Ambrooziában, az Apokrifben, az Irodalomismeretben, a Napútban, a Librarius Kortárs Kult Magazinban, az Irodalmi Centrifugában. A Napút Kiadó két vers és egy kötetpályázatán, továbbá a Queer Kiadó pályázatán szerepelt a nyertesek között.

Eddigi kötetei: Nekromantika (vers és rövidpróza, 2014), Baszorkányok (regény, 2014), Peremvilág címmel (2015) Onagy Zoltánnal közös interjúkötete („beszélgetőkönyv”) jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. A könyv közvetlen közelről, szenvtelen őszinteséggel tárja elénk a homoszexuális világ életét. A Dísznőpásztor és az Élettársi iszony című verseskötetei szerkesztés alatt állnak.

Hangja merész és pimasz, nyers, ugyanakkor klasszikus elemekből építkező. Többnyire prózái és szabadversei ismertek, de ezek sem „mentesek” klasszikus formáktól, képektől, melyeket ötvöz a mai kor társadalmi problémáival. Tímea központi témája a test, a szexualitás, a tabuk világa, mondanivalója kemény, egyenes, de ironikus-humoros is. Írásai hátterében szinte mindig ott húzódik a szexuális identitás problémája, amellyel a szeretethiány és a szeretet keresésének végleteit is bejárja. Újabb műveit a naturalizmus mellett a szürrealista ábrázolásmód is jellemzi.

„Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez.” (Agatha Christie) Tényleg?

Csalá(r)d

A végén egyedül maradok az esőben
Mindenki siet haza
A családjához vagy az üres lakásba
Én egyikbe se férek be 

Előtted játszom a macsót
És sírok ha elmész 

Még mindig azért szégyellem magam
Aki vagyok
Nem azért mert nem az lettem
Akinek lennem kellene

„Asszonyok fülükkel, férfiak szemükkel szeretnek.” (Oscar Wilde) Mi erről a véleményed?

ero(t)ica

már neved kezdőbetűje is kéjes
nem voltam különb a férfiaknál szexgépnek néztelek
pedig sokat sírtál és sírtam rajtad
műanya voltál de nem drótanya én majom
tejet hiába vártam melledből csak szívtam szívtam 

mégis te vagy nekem a hajnalok és éjszakák városa
kívülről tudom a térképet és eltévedek
nem a dzsámi pécs közepe hanem szemérmetlenséged
a török nem ilyen vad mint én volt török pasid
átizzadt takarónk ránk borul mint ápoló köd a hősi halottakra 

a reggelek pedig egyszerre letargikusak és vigasztalók
a csoda  megtörtént nincs mire várni
megvolt és nem kár hogy megvolt szó nélkül
beállt a hétköznapok sorába
mint a kávéfőzések gyomorforgató életfenntartó rutinja 

túl sokat kaptam belőled nagy dózisban pedig előre
figyelmeztettél hogy rád unok ha bármikor megkaphatlak
nem értettem miért ragaszkodsz még királykék fürdőköpenyedhez
suvickoltuk egymást és mocskosak maradtunk
felfaltalak és éhes vagyok

„El se lehet képzelni, mi mindenre vetemednek a férfiak, ha elragadja őket a képzelet tüze.” (de Sade) És a nők? Mit gondolsz erről?

sexshot

a nagyimhoz mindig fordulhatok
ha szükségem van rá
egy szexboltban vettem kilencezer kilencszázért
nem élethű de legalább betölthető az űr
levegővel 

esténként előveszem a szekrényből
megvacsorázunk bár a szája nem evésre lett kitalálva
és vigyázni kell a gyertyafénnyel nehogy kidurrantsa
összemaszatolom spagettivel fürdővizünk piros
a művér ideje asszem sose jár le
az igazi nem érdekel senkit 

az élet nem divat csak a baj van vele
drága és körülményes fenntartani
túl felelős túlontúl nyálas
mikor kezdi megérni a költségeit akkorra elromlik
és nem lehet másikra cserélni 

a felfújható nagyiban nem csalódok mindig egyforma
mégse unalmas ez a darab gumi kész filozófia
eszembe juttatja spielberg mesterséges értelmét
hogy mitől ember az ember meddig tárgy a tárgy
mi van ha a szexbábu élvezni fájni kezd

„Amikor szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is; amikor nem szeretnek bennünket, semmit sem bocsátanak meg nekünk, még erényeinket sem.” (Honoré de Balzac) Lehet hogy ez így van?

natÚR

akasztott emberként csüngök minden szavadon
egyik hazugságodat fedi a másik
én meg hallgatok hogy elhiggyelek
mígnem a büszke valaki aki voltál arrébb tol
közénk fekszik
de letörlöm a lepedővel
mint egy félresikerült rúzsfoltot
már csak sminktelen arcodon tudok elaludni

„A mai férfiak csak annyira szeretik a mai nőket, hogy ne fájjon nekik igazán a szerelem.” (Guy de Maupassant) Szerinted ez igaz?

PasSzív

Tegnap egy ronda ma egy szép nőnél voltam
És egyiknél se éreztem semmit
Ezért nem is ellenkeztem
Még az ölelés ellen se
Csak számoltam a csigolyák roppanásait
A be nem tartott ígéreteket
A meg nem ivott pertukat
A perceket addig mikor már nem érnek rám
Addig kéne valami aberráltat elkövetni
Bármit ami nem közömbös
De mit mikor az ágyhoz kötözést úgy unom
Mint a lightos együttalvást
És úgyse fáj semmi
Jobban mint szeretve lenni

Janáky Marianna