Tiszatájonline | 2016. január 7.

Verses interjú Turi Tímeával

Turi Tímea 1984-ben Makón született. Költő, író, irodalomtörténész, kritikus, 2012-től a Magvető Kiadó szerkesztője. Kisgyermekkorától ír verseket, kamaszkorától prózát. Én is csodáltam a kis Timi tehetségét. Makón a kislány hosszú vastag, copfba font lófarka és édesanyja, a gimnáziumi tanárnő, Gonda Júlia alakja felejthetetlen […]

Turi Tímea 1984-ben Makón született. Költő, író, irodalomtörténész, kritikus, 2012-től a Magvető Kiadó szerkesztője. Kisgyermekkorától ír verseket, kamaszkorától prózát. Én is csodáltam a kis Timi tehetségét. Makón a kislány hosszú vastag, copfba font lófarka és édesanyja, a gimnáziumi tanárnő, Gonda Júlia alakja felejthetetlen. Timi korán bekapcsolódott a makói, majd a szegedi és az országos irodalmi életbe és újságírásba. Antológiák és szépirodalmi folyóiratok (többek között: Bárka, Ex Symposion, Élet és Irodalom, Forrás, Holmi, Irodalmi Jelen, Jelenkor, Kalligram, Litera, Műút, Parnasszus, Szőrös Kő, Tiszatáj, Új Forrás) közlik verseit, novelláit, kritikáit. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kommunikáció és magyar szakon diplomázott. 2008/09-es tanévtől az Irodalomtudományi Doktori Iskola Modern Magyar Irodalom alprogramjának PhD-hallgatója.

Négy kötete jelent meg: A …gyereknek lenni… 1997ben, a Kiskamaszkönyv 2000ben. Felnőttként a Kalligram Kiadó adta ki 2012-ben a Jönnek az összes férfiak verseskötetét, majd 2014-ben a Magvető KiadóA dolgok, amikről nem beszélünk könyvét. „Feltűnően sok az emlékezetes sor, mondat, amelyeket fejben tartani, cipelni és leginkább megvitatni kell. Ez a költészet hitelesen képes beszélni olyan érzelmi szituációkról, amikről már kamaszkorunkban is gondoltunk valamit, csak nem volt kellő tapasztalatunk és önreflexiónk rákérdezni, átlátni.”, laudálja Fehér Renátó Timi kötetét. „Turi Tímea verseiben gyakran a nem-beszédet, a beszédes hallgatást bírja szóra. Ott kezd el beszélni, ahol mások elhallgatnak, és ott teremt csendet, amit hajlamosak lennénk túlbeszélni. Finom, érzékeny líra ez, amely tisztában van saját törékeny mivoltával és az önirónia páncéljával is felvértezett. Távolságot tart, hogy a közelbe férkőzzön, lett légyen szó nőkről és férfiakról, apákról és anyákról, merthogy ebben a lírában duális tengelyek vannak, a középpont pedig talán a mindnyájunkban továbbélő gyermek, aki ha igazi gyerekkel találkozik, maga is új nyelvet keres. Turi ezeket a nyelvjátékokat analitikus szellemességgel párosítja össze. Így lesznek az apró megfigyelések, létezésmorzsák, napadagok közös és közvetlen történetté.”, olvasható második kötetének fülszövegében.

Nagyon örülök, hogy a költő, akit kislány kora óta ismerek, válaszolt versben a kérdéseimre.

„Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez.” (A. Christie) Tényleg?

A férfiak igenis különbözők.

Mindig elvesznek a részletekben,

és képtelenek általánosítani.

Minden nő egyforma, mondják a férfiak,

akiknek érzelem nélkül sohasem áll föl.

Hisztiznek és alakoskodnak,

eltitkolják azt, hogy milyenek,

csak egymás között – együtt is pisilnek! –

mernek néha őszinték lenni.

Új képet remélnek a tükörtől,

és meglepődnek az elkerülhetetlenen.

Csak arra várnak, hogy egy nő majd

másmilyennek lássa őket végül.

Addig mindent mindennel összecserélnek.

(A másik oldal)

„Asszonyok fülükkel, férfiak szemükkel szeretnek.” (Oscar Wilde) Mi erről a véleményed?

A nő csupa lyuk, de nem úgy, ahogy vélik.

A nő hiány: a magassarkú cipők vonaláé,

a szőré a lábon és a hajlatokban, ez tesz nővé

a világ szemében. Szép férfiak! Szépségük

valódibb: nem igényel gondozást. Ezért, hogy

nővé a távoli férfiak tesznek. Szégyen, hogy

így beszélek. Hogy a nő viszony, a férfi változás.

(A világ szeme)

„El se lehet képzelni, mi mindenre vetemednek a férfiak, ha elragadja őket a képzelet tüze.” (de Sade) És a nők? Mit gondolsz erről?

Unok a szerelmük tárgya lenni.

Olyan kevés elég a férfiaknak.

Csak annyi kell, hogy azt higgyék, figyelik őket,

és vér tolul a rejtett szegletekbe.

Nem én kellek nekik, nekem nem ők.

Mégis általuk vagyok, és rajtam kívül

nincsen senkijük. Szép férfiak,

múzsák, ti mind, röhögjetek ki,

ámuldozzatok, és fogjátok be

a hazug szátokat.

(Hazudós múzsa)

 

„Amikor szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is; amikor nem szeretnek bennünket, semmit sem bocsátanak meg nekünk, még erényeinket sem.” (Balzac) Lehet hogy ez így van?

Ha találkoznánk még, nem várnám

a testét. El sem mondanám, ami nincs már,

úgyis tudta. Pár könnyű szót mégis

váltanék, mint a boldog ismerősök. És szép

lennék, felnőtt és kívánatos. Nem olyan,

mint akkor. Hogy ne szégyellje többé a múltamat.

(Könnyű szó)

„A mai férfiak csak annyira szeretik a mai nőket, hogy ne fájjon nekik igazán a szerelem.” (Maupassant) Szerinted ez igaz?

A pont, ahonnantól már másra büszkék.

Nem a többi férfinak dicsekszenek,

legfeljebb egy nőnek.

Nem arról, ami volt, hanem

mindarról, ami elmaradt.

A hódítás és az önmegtartóztatás

egyként kedves emlék.

Egy fél életen át büszke lenni arra, hogy nem dugta meg!

Arra, hogy éppen így akarta!

(A férfiak apró kis titkai)

 Janáky Marianna