Steven Fowler: Válogatás Az antiszemitizmus esetei című kötetből

nem minden kereskedő tengerész

egy-egy kikötő

valahol összegezve vagy leszámítva

rejtett kocsmák vagyok

követve őket a farvizükön

a vízből holmikat vontatva a fémre

magvaikban úszom

üresség, sperma érinti az ujjam hegyét

a déli bárkával hánykolódom

befelé veszem az utam vissza

összetévesztve egy nőt egy férfivel

ez alex hibája andriában

#29

filozófiának élő város

újfajta küzdelmeknek, szépségversenyeknek

a bárokban semmibe vett megfulladt halaknak

mélytengeri hajóorvosok eladók a hálók miatt

a zavargások, ahol tom elvesztette a könyvét

nyaralás egy dalhoz és egy molotov-koktélhoz

vagyis kiverni a kötekedő lányokból a csavarkulcs fájdalmát

akik kurvára bedühödnek, ha azt mondják nekik,

hogy adniuk kell! ruhádban csiklandó

tengeri sün, tegnap, a legféltettebb

ügyed, a rézfúvósok, akik kottáit

belevéstem csontjaimba

vagy húsomba, tejet adhatsz, neked van

némán adnak, és olyan ez, mint a titkolt

próbatétel, kedvetlen kedvenc kulcsokat kap

bárcsak én is folyton működhetnék

ollóval elvágnálak az örökségtől, mint apádat

#30

nyomorvilág uralja a kontinenst, egyesülj

metz-ben, hullban, Thesszalonikiben, párosodj

bérlőkkel, kik zárcserét ígérnek

egy légből készült átlagos segg fürdéskor

két művész fémbordákat tör

oly sikeresek, nem beszélnek

valódi emberrel évek óta, és elfelejtették

mennyire ostoba mindenki, bámulatos tisztelgés

az özvegyek előtt, meleg, aligha fontos

gyereke a gyerekkornak, a lakosság

tényleg fogyatkozik, mert

szögei néznek szembe ><

#33

ajkak a naphoz, szemek a sáron

itt akarunk pihenni

most az álom unalmas és oly magányos

a bátyád csókjai, lányod első

könnyei – fehér sétány

a kőobeliszk földje – ez a miénk!

adtál valamit, hogy adj!

a lelket forrald a köztéren

tarts réteden esőerdőt

belső lángbogarat, agyagedény lesz

a holnap földjén, árnyék a holnap fián

(amiről beszélek –

Görögország és Izrael, legjobb barátok)

a gyengéd nők lezárják ajkaidat

az ő… szemére, fémlövedékek, újból

déli dal – egy mártír egy csendes erdőhöz

bölcsőként tartva téged, nehogy kiess, felsegítettek

Liverpoolban, rád köptek Staffordban

lám a bölcs decemberek

#34

lám az igazi szüzek

kávé színű lányok az iskolákban, ahol szerelmet

találtál – életed derekán, szégyen

édes Hanna, ne bocsáss meg

a balgaság árama tölti fel a világot

még nem vagy szabad, még nem állsz készen

Ócsai Éva fordításai

(Megjelent a Tiszatáj 2015/6. számában)