02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Fekete Vince: Kizökkent idő
2015.12.28 - tiszatáj

 

SZÁRNYVONAL

Amikor még mindent sikerült csodálatosnak

találnunk. Még minden volt, és minden még

feneketlen odaadás. Ránk vetült naponta a

fény. És nemcsak a réseken át. Aztán, mint a

puzzle-játék részei, amikor végül kirakódnak,

úgy állt össze, egyetlen nagy egésszé a világ.

És az, ami ebben a történetben az én időm, az

én terem volt. Szárnyvonal: az voltam neked.

 

A fő vonalaktól, csomópontoktól távol. Világ

végén aprócska vicinális, fapados vonat. Olcsó

jegy, minimális komfort, de mégis jó. El lehet

jutni vele, igaz, csak zötykölődve, és ha nem

siet az ember, oda, ahová különben egynegyed

idő alatt stoppal, autóval, taxival. De olvasni lehet

közben, nézelődni, ahogy tízpercenként megáll,

s nekilódul a mezőnek, a hegyek alatt, félkaréjban.

 

A kalauz leszáll, előrebaktat, vizet iszik, majd a

a vonat elején felugrik újra a lépcsőre. Nyirkos,

petróleummal felmosott padló színe van az égnek

és a földnek. Csak a menetidő, az állomások

órái jelzik, hogy reggel, vagy éppen este van.

Nagy kopár várótermek, várakozások a szutykos

mozaikkockákon. Zizegő sürgönydrótok, rajtuk

csillogó zúzmara a hír. Az alsó lépcsőn a növekvő

sebesség, ahogy egybemossa a talpfaközöket.

 

Minden állomáson föltápászkodik és álmosan a

lépcsőhöz botorkál egy-egy utas, aztán leszáll.

Elöl újra nekirugaszkodik a mozdony, rándul és

elindul. Mint a hulló falevelek, zizzennek a szavak.

Utasoké. Arcuk fáradt, szomorú, egymáshoz hasonló.

Elnyúlt testük mintha lebegne, s nem érzékelné a

vonatzötyögést. Amikor fékez, a léptük meg-meginog,

ahogy a folyosón igyekeznek az ajtó felé.

 

Léghuzat örvénylik az utolsó kocsi mögött.

A szél a szemembe borzolja a hajam.

 

 

ÜVEGPARÁZS

SZ. L. és K. E.

Fergetegek, frissítő viharok, tűzvészek,

perzselő lángnyelvek költöznek a nem

otthonok, a titkos találkahelyek kopottas,

szúette, ízléstelen bútorai közé, betörnek

a még tán a régi időkből, az ántivilágól

itt maradt, itt rekedt fürdőszobákba, be

a kicsempézett mellékhelyiségekbe,

felperzselik az egyen-függönyöket, a

 

hotelszobák védjegyeit viselő törülközőket,

az ágyakat, foteleket, a szőnyegeket, melyek

jótékony felhőt vonnak köréjük, jólesően

takarják, dugdossák a „világ szeme” elől,

és a fák és a ködök függönyei is, az éjszaka

leereszkedő leplei is cinkosaik lesznek,

segítőik, mert elrejtik, elfedik őket, s mint

egy-egy jótékony paraván mögé, odalophatják,

 

odacsenhetik féktelen, titkos és konvenciókat

felrúgó viszonyukat, ahová a házasságuk

vészkijáratain át menekülnek, egy napra,

két napra, rövid időre frissítő levegőt, új

érzelmet csempésznek a recsegő-ropogó

eresztékek közé, aztán megint visszamennek

az életeikbe, és megint ugyanúgy megy

tovább, gördül, cammog minden, és ők, mint

 

a szélső hámra kötött lovak, szabadságra,

száguldásra születettek, újra és újra el- és

kiszabadulnak, elszakítanak minden köteléket,

felrúgnak minden szabályt, kidobálnak minden

súlyt a léghajó kosarából és egymás felé suhannak,

szállnak, röpülnek egy-egy mindent felperzselő,

felégető és felfrissítő találkozásra, szerelemre.

 

 

ANNA KARENINA

A szemét látta, az arcán az összeránduló izmokat, a testében

Villámként végigfutó hullámokat érzékelte, a térd remegését,

A hangokat, a sóhajokat, a visszafojtott kiáltásokat, a sejtelmes

Fényt megcsillanni a pupilláján, a félelmetesnek tűnő, ösztönös

 

Elszántságot a tekintetében, a szétfolyt bőr, a bomlott haj, a mellek,

A kapkodó lélegzet ugrálását, a parancsokat, hogy most fordítsa

Meg, hogy most gyorsabban, most teljes erejéből, a stimuláló

Mondatokat, sóhajokat, a szaggatott szavakat, a mondatok szökellő

 

Lejtését, miközben ficánkol alatta, miközben felülről, lassan

Emelkedő, majd eszeveszett tombolássá fokozódó ritmusban

Magáévá teszi, az arcát látta, a szemét, a haja kuszaságát, ahogy

 

Időnként, a kéj csúcsain újra és újra kontrollálhatatlanul, valami

Titokzatosan rejtélyes és delejes összevisszaságban megsemmisül –

Mielőtt az utolsó vad iramban, Vele együtt, ő is összeomlik.

 

 

AHOL HIÁBA

Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak

Egy-egy levél között lesznek nagyobb és

Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek,

Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan,

Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések,

Aztán a távolsággal együtt, a több óra

Eltéréssel együtt összezavarodik minden,

Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka,

S mikor érhették volna utol egymást az éterben…

 

A napok jönnek-mennek, elszaladnak

Aztán a hetek, hónapok is, az elején még

Oly nagyon várt találkák, az oly nagy

Körültekintést, egyeztetést kívánó ilyen-

Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak

A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók

Között hol ezért, hol azért, aztán már az

Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni,

Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a

Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová…

 

Hosszú hónapok múlva tudja csak meg, hogy

Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejében,

A világ egy másik, végtelenen túli felében

Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen

Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét

Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban,

S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon

Jelentősen a most már külön életében, csak egy-

Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza

Esemesből, aprócska, finom jelzésből csupán…

 

(Megjelent a Tiszatáj 2015/6. számában)


Címke: , ,
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő