Tiszatájonline | 2015. december 7.

Próza tus

SZVOREN EDINA: AZ ORSZÁG LEGJOBB HÓHÉRA
Szvoren Edina jól ismert könyörtelen prózája, új kötetében is sorra adja a tusokat az olvasójának. Újra és újra olyan helyzeteket teremt, amelyben elveszünk, szívünket facsarja, majd bent felejtjük magunkat a próza világában akár órákra. A nemrég az Európai Unió Irodalmi Díjával kitüntetett írónővel harmadik, Az ország legjobb hóhéra című kötete és a díj kapcsán a Rózsavölgyi Szalon emeletén a kötet szerkesztője, Turi Tímea beszélgetett […]

SZVOREN EDINA: AZ ORSZÁG LEGJOBB HÓHÉRA

Szvoren Edina jól ismert könyörtelen prózája, új kötetében is sorra adja a tusokat az olvasójának. Újra és újra olyan helyzeteket teremt, amelyben elveszünk, szívünket facsarja, majd bent felejtjük magunkat a próza világában akár órákra.

A nemrég az Európai Unió Irodalmi Díjával kitüntetett írónővel harmadik, Az ország legjobb hóhéra című kötete és a díj kapcsán a Rózsavölgyi Szalon emeletén a kötet szerkesztője, Turi Tímea beszélgetett. Ismét novelláskötetet foghatunk a kezünkbe, ahogy Szvoren Edina monda, talán regény azért nem született még, mert a termékeny fázisokban egymástól jól elkülönülő írások keletkeznek. A kötetek szerkesztésénél is mindig fél, hogy az egyes novellák, ahogy egymás mellé kerülnek, ne adjanak ki egy összefüggő epikus szálat. Sőt a hasonló motívumokat is távolítja egymástól, amennyire csak megengedi az adott kötet. A regény rovására a novellák mellett szól a műfaj sajátosságából adódó rövidségük és sűrítettségük.

Miután elkészül egy-egy írás,csak egy rövid fázis van, amíg a már nem rossz és a még nem rossz közötti keskeny térben létezik. Edina rendkívül kritikus a saját novelláival, természetesen akad azért olyan is, amelyikre jó szívvel gondol – Nem sok. – tette hozzá gyorsan. A 20-as éveiben éppen ezzel küzdött folyamatosan: a szövegek minőségét annyira nem tudta elviselni, hogy így nem tudta megírni az adott történetet.

Az új kötet szervesen illeszkedik a Palatinus Kiadónál világot látott előzőek, a Pertu  és a most kitüntetett Nincs, és ne is legyen című művek sorába. Turi Tímea a humort emelte ki, ami ennél a kötetnél sokkal markánsabban jelenik meg, bár Szvoren Edina saját bevallása szerint az előző kötetekben is fellelhető volt valamiféle fanyarság, amit lehet humornak is nevezni. Az írások megrövidülése, sűrítettsége miatt érződik sokkal inkább ezeken az műveken  ez az ’összetevő’.

A kötetek figurái között is vannak hasonlóságok. Szokás mondani, hogy Edina prózájában gyerekek szájába kerülnek olyan mondatok, amiket a felnőttektől várnánk. Ez fordítva is igaz, a felnőttek viselkednek sokszor úgy, ahogy azt a gyermekektől szoktuk meg. Mindennek a formája pedig monologikus. E/1-ben szólalnak meg a szereplők, a „nyers dialógusoktól, egyoldalú megszólalásoktól” irtózik a szerző. Számára van ezekben valami hazugság, legalábbis nem ez az ő nyelve, nem tudja hitelesen ábrázolni, de ha valami jól meg van írva, akkor rezonál rá.

Az ország legjobb hóhéra kötetben elszórva megtalálhatjuk a Schumann-t idéző Kinderszenen ciklus darabjait. Ezen novellák között nincs szoros összefüggés, a Schumann mű azért fontos ebből a szempontból, mivel a sötétebb hangjai is idillikusak. Az eredetileg a Műútnak íródott ciklus darabjai abúzusok köré épülnek. Rövid, felvillanásszerű jelenetek körül bomlik ki egy-egy novella. Turi Tímea ezzel kapcsolatban felvetette, hogy ezekben az írásokban a gyermekek nagyon sokszor olyan helyzetekben vannak, amelyek nem gyermeknek valók. Szvoren Edina ezt kiegészítve helyeselt és egyben mondott ellent, hiszen mi más az iskola, mint a „terror lehetséges helye”. Nagyon szépen illusztrálja mindezt a könnyeket kifacsaróan erős copf  képe, melyet Edina hozott példának.

Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e felnőni ezeknek a gyerekeknek, nincs egyértelmű válasz. Visszakanyarodva a beszélgetés elejéhez, ismét feljött a regény, hogyha tudná, – bár sejtései vannak  – akkor a hosszabb prózai formát választotta volna. A szereplők funkcionálnak a maguk furcsaságával együtt a mindennapi életben. A fura tulajdonságok felnagyítódnak, miközben a traumát gyógyul, integrálódik az életükbe.

Az alakok Edinától távoli életkorban jelennek meg, vagy tőle merőben más foglalkozásúak, így könnyebb egy-egy személyes élményt is beletennie. Ahogy a novelláknál sem szereti az összefüggést, a személyes élmények is szétdarabolva kerülnek az írásokba.

A beszélgetés végén a frissen megkapott Európai Unió Irodalmi Díjával kapcsolatban a fordítás adta lehetőségekről esett szó. Arról, hogy mennyi új és izgalmas értelmezési lehetőségeket vethetnek fel a novellák más és más kulturális környezetben. Ez még a jövő zenéje, a fordítások készülőben vannak. Annyi bizonyos, hogy külföldön inkább a társadalmi kérdéseket jobban boncolgató novellákat várják Magyarországtól. Igaz, ezek a novellák is társadalmiak, abból a szempontból, hogy a szereplők mikrokörnyezetét mutatják be, az pedig, hogy miként él valaki, minden esetben árulkodik az őt körülvevő világról.

Vagdalt Krisztina

szvoren-cimterv-24-2Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2015

192 oldal, 2990 Ft