10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Álmodnak-e a forradalmárok posztmodern bárányokkal?
2015.12.05 - tiszatáj

CYBERPUNK 101 – MŰVÉSZET ÉS SZUBKULTÚRA

A cyberpunk nem halt meg (cyberpunk is not dead) – hangzott el a tételmondat Sós Dóra előadásának kezdetén, melyet a Pesti Bölcsész Akadémia (PBA) előadássorozatának keretében rendeztek meg a Fugában. Hogy a fenti kijelentés mennyire igaz, azt kiválóan bizonyította, hogy a Fuga előadóterme szinte teljesen tömve volt, és láthatóan nem csak a műfaj tudományos háttere iránt érdeklődőkkel. Ez pedig nem csupán annak köszönhető, hogy az ELTE Bölcsészettudományi Karának PhD-hallgatóiból szerveződő PBA a nyitott egyetem szellemében egyre sikeresebben népszerűsíti előadásait a szélesebb közvélemény felé, hanem egyértelműen annak is, hogy a cyberpunk úgy is elevenen él a köztudatban, hogy a fogalmat talán sokan nem is ismerik.

Éppen ezért Sós Dóra nem volt könnyű helyzetben. Úgy kellett prezentálnia ugyanis a kutatási témáját, hogy az megmaradjon a tudományos igények keretei között, mégis „fogyasztható” legyen a nagyközönség számára is. Ráadásul a másfél órás előadás során egy gyűjtőfogalom (a cyberpunk) különböző műfaji megjelenési formáit (az irodalomtól a videojátékokig) kellett összevetnie, fenntartva a megfelelő kohéziót. A fiatal irodalmár mindazonáltal végig igen jól manőverezett a téma prezentálásakor, és még azokat a kérdéseket is ügyesen vetette fel, amelyek lehetővé teszik napjainkban a kérdés tudományos továbbgondolását.

Ezen a ponton talán érdemes megállni egy pillanatra, és – tekintve, hogy egy népszerűsítő előadásról volt szó – röviden szót ejteni arról, hogy mi is az a cyberpunk. A teljesség igénye nélkül egy olyan műfajról van szó, amely különböző művészeti eszközökkel, egy disztópiába ágyazott jövőképen keresztül veti fel a technológiai ember ambivalenciájának problémáját. Vagyis azt, hogy mi van akkor, ha a technológia végül mégsem egy boldogabb, egyenlőbb, szabadabb, játékosabb és békésebb világot hoz el, hanem ennek éppen az ellenkezőjét. Mi van akkor, ha egy ilyen futurisztikus világban az urbanizáció és a technológiai fejlődés csupán még erőteljesebb elidegenedést, egyenlőtlenséget, kommercializálódást hoz magával, miközben az emberi identitás (a műfaj egyik fő toposza a mesterséges intelligencia) fragmentálódik és válságba kerül.

Elnézést kell kérnünk azoktól, akik olvasták William Gibson szövegeit, látták a Szárnyas fejvadászt vagy netán rajongói a Ghost in the Shellnek. Ők ugyanis nagy valószínűséggel tisztában vannak az alapokkal, és jól tudják, hogy a műfaj az 1980-as és 90-es években élte a virágkorát, és erősen szembement a 20. század utópikus jövőképeivel. A világ itt már hideg és könyörtelen, az emberi identitások és kapcsolatok szinte teljesen kiüresedtek, a „hősök” pedig már csak a társadalmak pereméről jöhetnek. Mindeközben a nagyvállalatok és a kibernetikus hálózatok az élet minden szegmensét uralják, az emberek pedig egyre nehezebben különíthetők el a mesterséges intelligenciával bíró robotoktól.

Egy, pusztán a népszerűsítést szolgáló, beszámoló lassan a végéhez is érhetne, azonban érdemes megragadni néhány olyan pontot a cyberpunkkal kapcsolatban, melyet az előadó az idő hiányának és a fent említett keretek következtében nem fejthetett ki kellőképpen. Világosan kiderült ugyanis, hogy a cyberpunk egy sajátos társadalomkritika, de ennek tágabb kontextusa homályban maradt. Ezt a környezetet átgondolva talán nem teljesen inadekvát megközelítés az, hogy a műfaj egyfajta különös kritikai potenciál felvillantása a posztmodernen belül. Stílszerűen szólva egy olyan vállalkozás, amely „meghekkelheti” a posztmodernt. A cyberpunk és a posztmodern általában ugyanis igen erőteljesen dolgozik a 20. század korábbi szakaszainak témáival és technikáival. A 80-as években felpörgő cyberpunk előzményei között olyan klasszikusokat találhatunk, mint például Fritz Lang 1927-es Metropolisa vagy az 1965-ös Alphaville Godard-tól. A filmek terén egyébként szép kontrasztot képez, és kiválóan rámutat a téma összetettségére, hogy szintén 1927-ben jelenik meg Walter Ruttmann világhírű Berlin-filmje (Kassák ír róla kritikát a Nyugatban), amely a nagyváros izgalmas pezsgésére helyezi a hangsúlyt, szemben a Metropolis elnyomó osztálytársadalmával. Ráadásul a város mint az identitás átalakulásának terepe a modernitás egyik legfontosabb művészeti és teoretikus témája (szoros összefüggésben a technológiai átalakulással) Baudelaire-től Simmelen át Benjaminig.

A posztmodern kritikai vizsgálata (Fredric Jamesontól David Harveyig és Julian Stallabrassig) arra világít rá, hogy miként megy végbe a posztmodernben a késéi kapitalizmus egyfajta „kulturalizálódása.” Vagyis az a folyamat, amikor a művészet és a tág értelemben vett kultúra termelőerővé alakításával a kapitalizmus egy olyan hálózatban működik, amelynek egyik legfontosabb sajátossága a megfelelő gazdasági és társadalmi identitás produkciójához és reprodukciójához szükséges szimbólumok, narratívák és jelek előállítása. Éppen ezért lehetséges az, hogy a kapitalizmus a posztmodern szakaszában oly hatékonyan képes magába illeszteni és felhasználni a korábban szubverzív vagy forradalmi kulturális (és nem mellékesen politikai) energiákat és irányzatokat.

Ez teljes mértékben igaz a cyberpunk esetében is: a Mátrix-trilógia kasszasiker volt, a legismertebb könyvek bestsellerek, a legjobb képregényeket a legnagyobb kiadók adják ki, a videojátékok piaca pedig hatalmas, ráadásul Sós Dóra külön jelezte is, hogy napjainkban a műfaj itt virágzik igazán. Ez pedig természetesen kiváló üzleti lehetőség arra, hogy a lázadás és a rendszeren kívüliség látszata és illúziója megfelelő reklámot jelentsen a szektor termékeinek. A kapitalizmus szempontjából itt nincs érdemi különbség az idealizált középosztálybeli család képével eladott a mosópor és a menő, napszemüveges, lázadó számítógépzseni képével értékesített mozijegy, könyv vagy videojáték között.

Miben áll tehát a posztmodern fent vázolt körülményeinek „meghekkelése”? Elsősorban abban, hogy míg például a forradalmi avantgárd művészeti eljárásai és technikái láthatóan problémamentesen alkalmazhatók a politikai háttér és célok nélkül, addig a cyberpunk esetében ez azért kevésbé lehetséges, mert a társadalomkritika nélkül a műfaj minden más aspektusa is kiüresedik. Következésképpen a cyberpunk rendelkezik azzal a potenciállal, hogy egy olyan számítógépes vírus mintájára működjön, amely behatol a rendszerbe, annak szerves részéve válik, majd lassan és fokozatosan bomlasztja azt. Természetesen az eddigi tapasztalatok alapján kétségkívül elképzelhető, hogy ez a potenciál puszta divatként, és ilyen értelemben a fent vázolt módon termelőerőként működjön, ugyanakkor azonban ez a műfaji esszenciából eredő lehetőség adott. Ilyen értelemben a cyberpunk a rendszerhez tökéletesen alkalmazkodva hívhatja fel folyamatosan a figyelmet magának a rendszernek a fundamentális ellentmondásaira, és az ezekből fakadó végkimenetelek vízióira.

Sós Dóra előadása éppen azért volt izgalmas és üdítő, mert láthatóan nyitva hagyta a kaput a téma szuberzív jellemvonásainak és aspektusainak vizsgálatához, miközben mindezt oly módon tette meg, hogy ez a széleskörű nyilvánosság számára is befogadható legyen. Amennyiben pedig a cyberpunk valóban nem halott, akkor talán még az is elképzelhető, hogy olyan fogalmak felé is megnyílik az út, mint a forradalmi videojátékozás.

Bartha Ádám

12140608_521200741373394_4574616957602308954_nSós Dóra (Pesti Bölcsész Akadémia)

Cyberpunk 101 – Művészet és szubkultúra

Fuga, 2015. november 26.

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)