01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Nádler István kiállításáról
2015.11.09 - tiszatáj

 

 

 

DEÁK CSILLAG
ÉS
KÖLÜS LAJOS

 

Nádler István Dimenziók című kiállítása   

2015.10.16. – 2015.11.14.

Várfok Galéria

1012 Budapest, Várfok u. 11.

A kiállítás a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös program.

 

Deák Csillag: Az írás útja

NÁDLER István_ Idea-Valóság No.1 (2015 - 85x110cm - akril, vászon)Mintha a Távol-keleten lennék, a falakon gyors ütemű, rapszodikus lüktetésű vonalrendszerek, vonalritmusok, bennük a művész temperamentuma, amely jelzi, milyen közvetlenséggel fogja fel a formákat, mint képértékeket. A sötét és világos vonalak, sávok, spirálok éreztetik a fokozatokat, a finom átmeneteket. A most bemutatott alkotásokban megjelenő formákat a művész egyszerű sémákba foglalja, merész gondolatai ívelnek a vásznon, bennük az ösztönszerű érzések lüktetnek, mintha egyetlen vonással festené meg művét. Hangulatfestés? Gesztusművészet? A múló élet pillanatait és összegzését látom. Az intuíció a megfoghatatlanság régiójába viszi az alkotót, de a nézőt is. Nádler István (1938) szemlélete a távol-keleti festészetben is gyökeredzik (a japán fametszetek és a kínai tusfestmények ismerete nélkül Van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec és a francia posztimpresszionizmus más, jelentős képviselői nem tudták volna megteremteni azt az új festészeti látásmódot, amely a modern szemlélet alapjává vált (http://www.kogart.hu/kiallitasok-helyszinenkent/kogart_haz).

A Várfok Galéria az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Nádler István egyéni tárlata az ünnepi programsorozatot nyitja meg. A Dimenziók című kiállítás a művész legfrissebb munkáit mutatja be. Legújabb képein a spirál formaképző hatását figyelhetjük meg, azonban felfokozott lendülete a tereket dimenziókká tágítja, melyek geometrikus alakzatok és erővonalak formájában keresztezik és érintik egymást. Dinamizmus és elemi erő hatja át a műveket, bonyolult struktúrák, energiáktól harsogó, a fekete térnek nekifeszülő, élénk színek ragadják magukkal a látogatót. Érezzük, hogy a művészet mindenekfölött ritmus, illetőleg mozgás. Nem vész el a részletekben, száraz ecsettel is dolgozik, vagy olykor felkapja az ecsetet, sávonként kifehéredik a vászon. Sémákat alkot, felfogható képleteket.

Formaalkotása kontemplatív (szemlélődő, elmélkedő, elmélyedő) jellegű, a mozgás a képek legbensőbb lényege, abszolút érték, miként az élet is. Tévednénk, ha itt csak gesztusfestészetet látnánk. A beidegzettség, a gyors és biztos kéz, a szigorú logika révén az utolsó vonásokig gondosan kiszámítottaknak tűnnek a formák. Nádler mégis érzésből alkot, elvont ritmusokat és a formák nagy bőségét szuggeráló vonalas képleteket (Felvinczi Takács Zoltán: Kínai és japáni képek, Nyugat, 1914/11) teremt, velük a végtelenség felé nyit utat. Keresem az eredetet, az őst, ami átzeng ezeken a kalligrafikus festményeken. A múlt üzenete, öröksége. Láthatóan és láthatatlanul. Tudatosan és tudattalanul. A ritmikus vonalképleten átsejlenek a régi formák (bronzedények, kerámiák ornamensei)

A spirális, csigaszerű, ívelt, csavarodó formák a művészi felindulást rejtik magukban. Nádler összegez és megújít. Vertikális formákat hoz létre, alkalmazza az aranymetszés szabályát, piros, ritmikusan határoló vonalakat, négyzeteket és dekoratív színeket használ. Nem ismeri a mozdulatlanságot, nem ismer sehol sem állandó természetű határokat. A tárlat műveit egy folytonos mozgásban, alakulásban levő erő hatja át. Egyetlen vonással kifejezni a legbonyolultabb szerkezetet is.

Kezdetben volt az Idea. Piros és fekete téglalap, félig nyitott ajtó. A bal oldali téglalap vöröse tűzfal, de látjuk a jobb oldalon a kavargást, nem tabula rasa, a gondolat már formálódik. A következő képen Idea-Valóság No. 1., helyet cserélt a vörös és fekete tér, mintha agyunkban cserélődne fel a jobb és bal félteke. Minden másként lesz, mint ahogy elgondoltuk. Berobban a vörös térbe a sötét gomolygás, a térből is kilökődik, a valóság felülírja az ideát. Az Idea-Valóság No..3. képen színben visszatér az első képen látott rendszer, a piros szín nem törlődik, megőrződik. A fekete szín nem a halál színe, a dinamikáé, a mozgásé, a kettős spirál is megjelenik bennük, mintha egy DNS valamelyik szekvenciáját, részletét látnánk, az öröklődést hordozó génkapcsolódást. Géntérkép, a gesztus feltérképezése, elemeinek elemzése, vizsgálata, miből is áll. Ahogy Hollán Sándor vizsgálja a fa ágait, leveleit. Nádler is gyűjt, formáz, kísérletezik. Egy görbülő, elhajló fehér spirálba beleszúr, bele hasít egy ékforma. (No. 2.) Ceruzahegy? A forma itt is a görbület, a kunkoriság, a talajtornász lebbenő szalagja.

Nádler István valahol nomád is, aki hozzászokott ahhoz, hogy nincs körötte semmi, ami fogva tartsa. Hidat teremt nyugat és kelet művészete között. Mostani művei a tér felé fordulnak. Szabadon fokozza a tónusokat, érzéseinek parancsát követi, mintha belső törekvése nem engedné meg, hogy a hasonmás képét ábrázolja. A választott, a létrehozott formák szerialitását hozza létre. „ A fehér és a fekete szín játékából kihozni egy képet, amely csak közelítési kísérlet lehet a le nem írt és ki nem mondott lényeg felé vezető úton; ez a kísérletünk nekünk, különböző „szemek”-nek, akik régóta keressük a lényeg felé vezető úton a találkozást.” Bhikkhu Satori Bhante: A sintoizmus (A világ nagy vallásai sorozat) (Gondolat, 1990:8. o.)

Bölcseletet és költészetet is látni ezeken a festményeken, ha nem is szöveges formában, hanem a művek szelleme által. Nincs szilárd nyugvópont a világban. Archimédesz is tudta ezt, nem véletlenül mondta, adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot … Mintha mindnyájan erre az archimédeszi pontra várnánk. A kiegyensúlyozott jelenre és a nyugodt, biztonságos jövőre.

 

Kölüs Lajos: Tüdőtágulás

NÁDLER István_ Dimenziók 5. (2015 - 80x140cm - vegyes technika, vászon)…csontvázát mindenütt ki lehetett venni a bőre alatt, de kiváltképp mellkasban, ahol a bordák egy sor körívet rajzoltak ki. J. M.G. Le Clézió A láz című könyvének első soraiban olvasható az idézet. Nádler tovább megy. Nála már nincs emberi test, és maradványnak sem nevezném az általa megalkotott formákat. Igaz, ha valaki egy afrikai szavannára téved, előbb-utóbb belebotlik egy-egy elhullott vagy zsákmányállat, ritkábban ragadozó állat kifehéredett csontvázába, gerincébe. Szél kavarog a csontok között. Se hús, se háj, se ín. Nádlernél már csak a forma marad, amely különös módon lélegzik, levegőt vesz, mintha tüdő tágulna, mozogna. Nincs száj, orr, amelyen keresztül levegő áramolhatna. Mégis áramlik, többnyire fölfele, sőt lefele is. Be- és kilégzés. Szellemalak sincs. A fák fölött csak röpköd egy veréb, / száll benne egy apró csontváz fehéren, / fel-felbukkan a tollak sűrűjében, / és figyelem a szikrázó zenét, / – írja Markó Béla Analógia című versében (Várad, 2010/7). Röppen, figyel, kutat, és megpihen a néző tekintete, van mit látnia, négy térben sorakozik húsz mű. Hengerformák, bordázatok, tekergő vonalak, spirálok, síkok, négyzetek, színtelenek és színesek. Kiosztott, felosztott térben, mintha számítana, melyik formának milyen térrész jut, mit birtokolhat az adott dimenzióban. Papíron kettő, látványban három. 2009-ben a Feketebács képeken már felbukkan a bordázat, néhol a rács, spirál is, későbbi időben a bordázat, a csavarás, a dugóhúzó járat, a csavarintás.

Nádler dimenziói keresztutak, kereszteződések, szembenállások, nincs kitüntetett hely, bárhol lehetünk, valamivel szemben állunk, valamitől el vagyunk, vagy el leszünk zárva. Kizárjuk magunkat valahonnan, bezárjuk önmagunkat valahová, olykor egyszerre és egyidőben. A tér és idő paradoxonját hozza létre Nádler a kétdimenziós képekben, út a semmibe, út a jövőbe, a múltba lépést mint jelenbe tartozást élhetjük át. Dimenzióban. Kimérten és kiszámítottan. Már-már falanszterszerű a horizont, a látásmód. Védvonalak és védőrácsok. Börtön? Önmagunk börtöne? A Dimenzió5. a kedvenc képem. Két kapuszárny, nyílik, vagy már nyitva van, nem tudom. Lehetnek üveglapok is, ablakok. Egy-egy kék négyzet a kép bal és jobb oldalán. Alagutak? Maga az ég kékje világol? Miközben úgy látszik, a tér nyitott, egészen másról van szó? És egy kis idő után felsejlenek a spirálok, a gerincvonalak a háttérben. És itt is látható a függőleges spirál, de oldalt döntve is, keresztezik egymást. A formagazdagság a többértelműséget engedi és alapozza meg.

Most új elemként a pop-artos motívum lep meg, a fekete-fehér négyzet, a rácsvonalak, mint záró, oldó felületek, a harsogó színek. A fölfele törő hengerek, a vertikális mozgás és dinamika. Akár magfúzió is lehetne. Érezni a belső feszültséget, a robbanás előtti pillanatot, hamarosan megváltozik az erőtér. A képeket vastüdőként is szemlélhetem, mesterséges légzésre szorul a forma? Ez már a vég, vagy éppen most szabadult meg a test a vasabroncstól, és az első szabad lélegzet erejét, frissességét, ritmusát láthatom? Kilépünk az erkélyre, a ház melletti erdőbe, egy fasorba, zöld rétre, és tüdőnk nemcsak éles, hűs levegővel telik meg, hanem a világgal. Eggyé válunk a természettel, akár egy városi parkban is megtörténhet a csoda.

A No. 1. képen három függőleges, fölfele haladó spirált is látunk egymás mellett, fehér téglalappal elfedve, befedve, határolva, kimetszve. A háttér vízszintesen is forog, mozog. Ez abszurd, Nádler számára mégsem akadály, megoldotta a függőleges-vízszintes mozgást, forgást, a mozit. A művész filmet néz és forgat, egyszerre. A fekete színnel alkotott képek közül a No. 3, 4., 9. kép különössége, hogy benne vagyunk a spirálban, a gerincben, mintha gerincfestést (mielográfia) végeznénk. A gerincvelő közvetíti az üzeneteket az agy és a test többi része között. A gerincvelőt védik a körülötte elhelyezkedő csontok és szalagok. Mégis megsérülhet a gerincvelő. Nyilvánvaló, hogy Nádler nem emberi gerincet vizsgál, absztrakt módon sem, őt a forma belső dinamizmusa, kapcsolata, összeillesztése, elválása, elszakítása, elvágása, megszüntetése, felfedezése, felfedése, valahová való futása érdekli. Most fölfele mennek a vonalak, a görbék. Az agyhoz, az égbe. Ennyiben mondhatjuk, hogy motívumok alapján transzcendens képeket is látunk. A fekete képeken a képválasztó piros vonala akár egy kézfejtől felfele futó vörös vonal, a tetanusz betegség jele is. Határvonal. Sötét és fehér terület elhatárolása. A jó és rossz megkülönböztetése? Festék folyik a gerinccsatornán. A térszűkítő folyamat itt nem bevérzés, daganat, elmozdult csigolya, porckorong sérv, csontos szűkület, hanem a formatartás és formamegőrzés szubsztanciája, a mozgás lehetősége, szabadsága, a végtelenbe tartás pillanata. Az elváltozások nem látszanának a natív (festés nélküli) röntgenfelvételen. Nádler kísérlete a felfedés, a rálátás, a követés. A festék így lesz nála kontrasztanyag. Röntgen nélkül lát, átvilágít.

A rugózó formákat, spirálokat összenyomhatjuk-e? Az emberi gerincen jellegzetes (sagittalis) görbületek vannak. Ezek a görbületek (az emberré válás következményei) a gerincet egy függőlegesen jól rugózó képződménnyé teszik, ami az ember álló helyzetben történő járása közben biztosítja az agyat tartalmazó koponya rugalmas alátámasztását. Nem látunk koponyát. Csak egy koponya gesztusait.


Címke: , , , , , ,
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő