Tiszatájonline | 2015. október 28.

Verses interjú Nagypál Istvánnal

Nagypál István költő, író, műfordító, szerkesztő. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója volt. 2010-től kezdődően publikál rendszeresen országos lapokban. Verseit, prózáit azóta többek között az Élet és Irodalom, az Alföld, a Bárka, a Prae, a Hitel, a Várad, a Kortárs, a Tiszatáj, a Műhely közölte […]

Nagypál István (Budapest, 1987) költő, író, műfordító, szerkesztő, a legfiatalabb szerző, aki válaszolt a kérdéseimre. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója volt. 2010-től kezdődően publikál rendszeresen országos lapokban. Verseit, prózáit azóta többek között az Élet és Irodalom, az Alföld, a Bárka, a Prae, a Hitel, a Várad, a Kortárs, a Tiszatáj, a Műhely közölte. 2009 óta tagja a József Attila Körnek, illetve a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesületnek, alapító tagja az Új Hormon Csoportnak. Jelölték Gerécz Attila díjra. 2011 decembere óta Lengyelországban él, a Nobel-díjas lengyel Wisława Szymborska, a Nobel-díjas Doris Lessing, a Nobel-díjas Harold Pinter, a Nobel-díjas Seamus Heaney és az amerikai Meghan O’Rourke és Grzegorz Kwiatkowski verseit fordítja magyarra. Első önálló kötete a JAK-füzetek sorában jelent meg, A fiúkról címmel, amelyhez több könyvtrailer is készült, a Jövőnéző Fesztiválon (az első magyarországi könyvtrailer fesztivál keretein belül). 2014 júniusától a Kortárs Online KO VERSes/KO Szép rovat szerkesztője.Ebben az évben jelent meg második kötete Rózsaszín daloskönyv (Parnasszus- Kurázsi) címmel, melyről Csehy Zoltán író, irodalomtörténész a következőket írta: „Nagypál István daloskönyve nem azért »rózsaszín«, mert kipirult a szerelemtől. Egyszerre tragikus és mélyen életigenlő könyv, mely a hagyomány »szópiszkaival« szennyezett létezésben keresi az esendő intimitást. És nem csak önmaga számára: a másik lény számára is, aki elválaszthatatlan attól, aki róla beszél, miközben ő az, aki tulajdonképpen a költő helyett beszél, aki befejezi a mondatait. A belső, a lélek is összetett lesz: szétválaszthatatlan és kimondhatatlan érzelmek kincseskamrája vagy éppenséggel régebbi, romlott vagy még hasznosítható ételekkel teli hűtő. A szívben bármikor kitörhet az ellenőrizhetetlen tavasz, de a szív fölött bármikor megjelenhet a rózsaszín háromszög is. És ez tragikusan »természetes«. Ebben a daloskönyvben nincs szerelmi ideológia, mert mihelyt egy érzésfoszlány vagy sejtés a vers tárgyává válik, szét is szálazódik, s olyan váratlan lebontó struktúrák nyílnak meg, amelyekkel számolni se mertünk. A változás akkor a legtragikusabb, amikor a statikusság biztonságában vesszük észre. Ez pedig nem mindennapi képesség. Nagypál Istvánnak ehhez (is) van szeme.”

„A nő élelem az isteneknek, amelyet az ördögök főztek.” Shakespeare. Te hogy gondolod?

gyereket szeretnék tőlük. most éppen 

egytől. jól esne. még ha fájna is. de kell 

a gyerek. mondja valaki, hogy apa, de 

ezért vannak ők itt. a család: árnyékok. 

„Megkoszorúzva női karoktól vallok.” Kosztolányi Dezső. És Te? Kiké azok a női karok?

szemtelenül nézlek miközben újra

és újra a kezemet fogod már mindenki

elhallgatott de te ott állsz és sírsz

mintha minden fa fekete színű lenne

„Nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét.” Radnóti Miklós. Hányszor és kik iránt éreztél hasonlót?

hagyja el szádat némi szitokszó, nyaljad 

meg ajkadat, haraggal váljon el minden, 

ami az olvasót a virágágyásra ülteti és te 

szórakoztatod csipke-vert szoknyáddal, 

fel-le húzogasd, hadd lássák a nap-imát

„Bejárhatom a semmiség ködén / termékeny tested lankás tájait.” József Attila. Szerinted a semmiség köde a nő vagy a férfi számára semmibb?

olyan voltál, olyan voltam, akár

a hó. mégis meleg. a foltozott lyuk.

száraz a bőröd. a repedéseidbe

csókolok. lihegés, zihálás, kilégzés

 

„Lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.” Pilinszky János. Éreztél már ilyet?

rajtam fehér öltöny és mosolygok

most elhalkulsz már csöndben állsz

soha nem lehetek már vízesés

 Janáky Marianna