04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Felszabadító hiány, defektes tárgykultúra
2015.10.26 - tiszatáj

SZIJJ FERENC A JAK RETRÓBAN

A JAK Retró (a József Attila Kör régi JAK füzetek újraolvasását indítványozó beszélgetéssorozata)  vendége ezúttal Szijj Ferenc (költő, író, műfordító) volt, akivel Krusovszky Dénes és Nemes Z. Márió beszélgetett október 19-én az Örkény István Könyvesboltban A lassú élet titka és A futás napja című kötetek kapcsán, de hellyel-közzel a teljes életmű ilyen-olyan vonatkozásban tárgyalásra került. 

Borsik Miklósnak, a sorozat ötletgazdájának rövid felkonferálása után Krusovszky mindjárt a hatástörténeti távlat, és ezzel összefüggésben a generációs szakadékból adódó visszaolvasási kényszer problematikájára tereli a szót. A nyolcvanas évek szülöttjeként A nagy salakmező és a Kéregtorony című verseskötetek jutottak el hozzá elsőként, így óhatatlanul is ezekből olvasta vissza a korábbi műveket, keresve bennük a megfelelő viszonyítási pontokat és mindazt, ami e sajátságos beszédmód és poétikai magatartás szempontjából megalapozó lehet. Krusovszky érdekesnek találja, hogy A lassú élet titka , mintha mindvégig ott lenne az életmű fókuszában, amihez a későbbi anyagok mintegy visszanyúlnak, mintha ezt sugallná, hogy a költő első válogatás kötetének címe is ebből a kötetből való. A nyelvezet és a versvilág pedig meglepő homogenitást mutat, teszi hozzá, ami az első kötetes szerzők esetében szerinte meglehetősen ritka. Szijj ezt némileg másképp látja, noha elismeri, hogy ki lehet benne mutatni dolgokat, melyek a későbbi munkákban is folytatódnak, ugyanakkor korántsem érhető tetten benne az a fajta tudatos koncepció, ami A nagy salakmezőben, ahol a versek már kezdettől fogva egy sorozat darabjaiként iródtak meg. A nereidák délutánjába, mint címbe pedig nem kell semmi különöset belegondolni, egyszerűen csak tetszett neki.

Krusovszky elárulja, hogy kezdetben meglehetősen szokatlanul csengett számára ez a líra,  nem ehhez volt az irodalomórákon hozzászokva, és a kortárs költészet szokványos erőterében is idegenül hatott, de ugyanakkor nagyon izgalmasnak is találta, hogy ennyire szembemegy a hagyományos poétikai kánonnal. Szijj úgy véli, tény, hogy kilógott akkoriban, de ez semmiképpen sem volt a részéről programszerű, és a diktatúra addigra már annyira fellazult, hogy nem volt semmifajta renitenskedő éle ennek a másfajta esztétikának. Ezután az első kötet fülszövegére terelődik a szó, mely Krusovszky szerint egyfelől meglepő éleslátásról tesz tanúbizonyságot az eljövendő Szijj-lírát illetően, úgy mint a „nem feltétlenül vidám humor”, másfelől óriási mellélövés is, amikor olyan szerzőkkel hozza összefüggésbe, mint Bertók László, Petri, Parti-Nagy.

A szerző saját bevallása szerint tiszteli ezeket az alkotókat, de ő sem vél velük túl sok párhuzamot felfedezni.

Nemes Z. Márió feldobja, hogy ezek ezek a kereskedelmi forgalomból szinte teljességgel beszerezhetetlen korai kötetek a mára már kultikus jelentőségnek örvendő szerzők tollából átitatódtak valamiféle romantikával, és a fiatal írói-baráti körben valóságos quest-jelleget öltött, hogy ezeket a fétissé váló könyveket levadásszák. A többség általában beérte a közkönyvtárakból való fénymásolással, de akadtak olyanok is, akik a lopástól sem riadtak vissza, majd táskájából előhúz egy Bajtai András tulajdonát képező fénymásolatot A lassú élet titkából, amit a közönség részéről élénk derültség fogad.

 

JAK2

Szijj Ferenc, Krusovszky Dénes, Nemes Z. Márió

 

Nemes Z. számára A hurok belseje című prózakötet jelenti  az elsődleges viszonyítási pontot, amiről 2005-ben az Újforrás számára írt is egy recenziót, (A zaklatottság retorikája) ebben kristályosodott ki számára leghatározottabban az az ismeretelméleti, ill. filozófiai alapállás, melyben mintegy sűrítve jelenik meg az az esztétikai negativitás, illetve negatív élettapasztalat, ami általában jellemző a Szijj-féle poétikára, és így A futás napjárais. Kifejezetten üdítően hatott számára, hogy a posztmodern széppróza akkoriban uralkodó irányzatával szemben, melyet – utalva Balassa Péter 1980-ban írott esszéjére – a mondatszépítészet, az esztétikai jólformáltság és a jó hangzás (eufónia) határozott meg, a Szijj-féle nyelvhasználat meglehetősen fésületlennek hat, és előszeretettel épít a nyelv banalitására, noha a valóságban legalább annyira megdolgozott, (vagy félredolgozott), és eközben óriási metafizikai súlyokat is mozgósít. Nagyon tetszik neki továbbá az a  kultúrától és civilizációtól megszabadított világ, és az a fajta tudatosan beszűkített perspektíva, melyben mintha egy világtalan beszélő próbálna mozdulni egy mozdulatlan, tehetetlen, romtárgyak és hibásan működő gépek és eszközök által uralt hiánygazdaságban, szemben az akkori posztmodern agyonkontextualizált, kulturális referenciák tömegével terhelt jelrendszerével, és általában az irodalmi életünkre  jellemző muzeális alapállással.

Volt akkor egy jellegzetes prózapoétikai fordulat a kortárs fiatal szépirodalomban, melyet többnyire áthatott az üresség tapasztalata, jegyzi meg egybehangzóan Nemes Z. és Krusovszky, megemlítve Darvasi László, Garaczi László és Németh Gábor korai prózáit, ami  kísérletezőbb szemléletűnek is mutatkozott az akkori lírához képest, ma meg mintha fordítva lenne.

Krusovszky szerint a beszűkült perspektíva nem minden szempontból helytálló a Szijj-féle lírára vonatkoztatva, noha tény, hogy az első olvasások során neki is hasonlóan klausztrofób érzete támadt, ugyanakkor minél mélyebbre ásta magát a szövegekbe, annál inkább úgy érezte, hogy azok egyre többet engednek be.

A szerző szerint ennek oka talán abban keresendő, hogy a prózában jobban meg van kötve a szerző keze, van egy alaphelyzet a maga kényszereivel, és ezen kényszerek mentén kell végigvinni a történetet, még a versekben jobban el lehet engedni a képzeletet.

A redukált világ kapcsán jegyzi meg, hogy ez részben személyesen átélt tapasztalatból is adódik, ugyanis amikor a rendszerváltás előtt otthagyta a könyvtárosi állását, arra alapozva, hogy majd megélhet íróként, jövedelem nélkül tengődött Angyalföld egy lepusztult részén, meglehetősen kilátástalannak nevezhető távlatok között.

A futás napjával szerinte nem érdemes rokonságot keresni, egyszeri kísérlet volt a részéről, aminek nincsen folytatása, A hurok belseje pedig eredetileg az ÉS tárcarovatának íródott, most pedig éppen egy hosszabb regényen dolgozik, amire a részéről korábban még nem volt példa.

Arra a kérdésre, hogy milyennek látta az irodalmi életet akkoriban, mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a rendszerváltás eufóriájában a többség – beleértve magát is – úgy gondolta, hogy a diktatúra megszűnése után, majd minden az irodalomról fog szólni,

ehhez képest elindult a hajsza az üzleti vállalkozásként funkcionáló kiadók után, a közösségek szétrobbantak, és az egész valahogy jóvátehetetlenül bekoszolódott. A Nappali Ház című folyóirat, melynek szerkesztőségi tagja volt, ugyan sokáig teljesítette szellemi-kulturális küldetését,mindenekelőtt azzal, hogy külföldön divatos, ám hazánkban elhallgatott szerzőket hozott be a köztudatba, de az egész szerinte elégg művi volt, és közösségformáló erőként sem tudott hatékony lenni.

 Zerza Béla Zoltán


Címke: , , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő