06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

És hát van a Gryllus Vilmos is…
2015.10.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
A KALÁKA KONCERTJE UTÁN

A Kaláka együttes Agorában tartott gyerekkoncertje után Váraljai Emma, 3. osztályos „ságváris” beszélgetett Gryllus Vilmossal. Az Égből pottyant mesékre az idősebbek is emlékeznek, a Pelikán, Ragyog a mindenség, Hajnali rigók című gyereklemezek pedig biztosan minden családi utazáskor századszor is bekerülnek a cd-lejátszóba. Már akkor is zenéltek, amikor mi gyerekek voltunk, most pedig unokáik generációja hallgatja ugyanakkora lelkesedéssel zenéjüket. Mit kérdez egy kisgyerek, ha kedvenceivel találkozhat? Gryllus Vilmos szeretetteljesen és nagy mesélő kedvvel válaszolt Emma kérdéseire.

Mit jelent az, hogy Kaláka?

– Ez egy erdélyi kifejezés, és közösen, nem pénzért, hanem egymás megsegítésére végzett munkát jelent. Kaláka munka folyt például a fonóban, a fosztóban, vagy termény betakarításkor. De hallhattad már a szót téglapakoláskor, amikor a kőművesek egymás kezébe adják a téglát, és megy a kalákázás, közben pedig épül a ház. Közösen dolgoznak, de fontos, hogy nem pénzért, hanem önként, ingyen, a viszonosság alapján. Az ilyen kaláka munkát mindig nagy vigasság követte. Románul ezért a lakomát, mulatságot hívják kalákának.

Hogyan állt össze a zenekar?

– Ez régi történet, hiszen az együttes már negyvenhat éves. Amikor nagyon fiatalok voltunk, nem annyira, mint te, hanem tizennyolc éves gimnazisták, elhatároztuk, hogy együtt fogunk zenélni, mégpedig nekünk tetsző muzsikát. Akkor már azt is kitaláltuk, hogy verseket fogunk megzenésíteni. Zenei iskolába jártunk a testvéremmel, Vilmossal, és Mikó Istvánnal, aki mára híres színész lett. Én abban az időben csellista voltam, és nem tudtam még gitározni. Mindegyikünk tudott valamilyen hangszeren zenélni, így hát összeállt a csapat. Be is mutatkoztunk olyan klubokban, ahova le lehetett menni csak úgy muzsikálni picit. Mindenkinek nagyon tetszett a zenénk. Meghívott minket a televízió, a rádió, koncerteket rendeltek tőlünk, mi pedig egyre több dalt írtunk. Voltak változások időnként a zenekar összetételében, én például tizenöt évig nem játszottam, csak gyerekeknek. Most visszajöttem, és játszom gyerekeknek is, meg felnőtteknek is. Így röpült el gyorsan negyvenhat évünk.

Mennyi időt töltenek gyakorlással?

– Nagyon változó. Fiatal korunkban sokkal többet gyakoroltunk, mert akkor még mindenféle hangszeren tanultunk. Most már nem sok időt töltünk gyakorlással, hanem főleg a feladatokra koncentrálunk. Ha van valamilyen koncert, akkor előtte begyakoroljuk a repertoárt. Amikor pedig új dalokat írunk, vagy lemezfelvételre készülünk, minden nap hosszú órákat töltünk azzal, hogy ezeket a dalokat csiszolgassuk.

Én tudok furulyázni, és most fuvolán tanulok. Önök hányféle hangszeren játszanak?

-A legelső hangszerem a cselló volt, aztán megtanultam gitározni, majd pedig csarangózni. A csarangó kis, magas hangú húros hangszer, pörgetve kell rajta játszani. Egy általunk szeretett dél-amerikai zenekar mutatta be nekünk, nagyon megtetszett, és elhatároztam, hogy megtanulok rajta játszani. Vettem is egyet magamnak, azóta nagy örömmel komponáljuk bele dalainkba. Játszom több más pengetős hangszeren is, a különlegesebbek közé tartozik a csarangó mellett a koboz. A gitárosunknak, Gábornak van mandolinja, ukuleléje és Dél-Amerikai dobja is. Balázs csak nagybőgőzni tud, de azt nagyon ügyesen. Daninak van a legtöbb hangszere: van mindenféle méretű furulyája, és játszik klarinéton, citerán, tárogatón, melodikán, xilofonon, meg mindenféle apró dolgon, amibe bele lehet fújni.

– Volt-e zenész a családban?

– Igen. A nagyapám csellista volt. Amikor ötéves lettem, megtanított csellózni engem is. Annyira megszerettem, hogy egy darabig csellistának készültem, ám ahhoz többet kellett volna gyakorolnom, engem pedig sok minden más is érdekelt. Amikor vége lett a gimnáziumnak, egyetemre mentem és diplomát szereztem az építészmérnöki karon, ennek ellenére mégis zenész maradtam. Édesanyám is zenélt, három évet elvégzett a Zeneművészeti Főiskolán, mint zongorista. De akkoriban nehéz idők jártak, kitört a második világháború, és Budapest ostroma miatt hosszú ideig nem tudott gyakorolni. Végül a háború után úgy döntött, hogy már nem kezdi újra a zongorázást, hanem elmegy vegyésznek.

– Vannak-e gyerekeik, és mekkorák?

– Mindannyiunknak vannak gyerekei. Nekem négy van, a legidősebb harmincéves, a következő 28, 26, és a legkisebb, Alma 14. Vele írtam a biciklizős lemezt. A testvéremnek két gyereke van: az egyikük, Gryllus Dorka színésznő, másikuk, Samu pedig zeneszerző. Mindkettőjüknek születtek gyerekei, Vilmosnak tehát már unokái is vannak. Gábornak négy gyereke és két unokája, Balázsnak két gyereke van.

– Melyik a kedvenc állata?

– Nagyon szeretem a madarakat, erről volt is szó a koncerten, és csináltunk egy egész madaras könyvet, aminek én írtam a szövegét. Szeretek más állatokat is, például a tücsköt, mert a tücsök latin neve Gryllus. Van mindenféle fajta: Gryllus Domesticus, Gryllus Campestris, és hát van a Gryllus Vilmos is.

– Szegeden melyik helyeket szeretik a legjobban?

– Már amikor megalakult a zenekar, rögtön az első időkben sokat muzsikáltunk Szegeden. Volt egy egyetemi pinceklub, amelynek vezetője nagyon szerette a zenénket, és sűrűn, szinte havonta meghívott minket. Azóta is járunk rendszeresen ide: szoktunk gyerekműsorokat adni, de van, hogy csak ketten koncertezünk a testvéremmel. Tegnap itt aludtunk, itt vacsoráztunk, nagyot sétáltunk. Szegedben azt szeretem leginkább, hogy itt folyik a Tisza. Szoktam rajta evezni is, de ma csak lesétáltam hozzá, köszöntem neki, és elmondtam, hogy örülök a találkozásnak.

 Váraljai Emma

OKF_logo2


Címke: , , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)