Tiszatájonline | 2015. szeptember 18.

A polihisztor gróf emlékiratai

BÁNFFY-KIÁLLÍTÁS, REÖK PALOTA
A 2015 júliusában megnyílt Bánffy-kiállítás szinte maradéktalanul informatívan mutatta be losonci gróf kulturális tevékenységét a szegedi REÖK Palotába látogatók számára. Bánffy Miklóst (1873–1950) nem alaptalanul emlegetik polihisztorként, az Erdélyből származó írót grafikusként, politikusként, jelmez-és díszlettervezőként, valamint színházi rendezőként is jegyzik […]

BÁNFFY-KIÁLLÍTÁS, REÖK PALOTA, SZEGED

A 2015 júliusában megnyílt Bánffy-kiállítás szinte maradéktalanul informatívan mutatta be losonci gróf kulturális tevékenységét a szegedi REÖK Palotába látogatók számára. Bánffy Miklóst (1873–1950) nem alaptalanul emlegetik polihisztorként, az Erdélyből származó írót grafikusként, politikusként, jelmez-és díszlettervezőként, valamint színházi rendezőként is jegyzik. A kiállítást kifejezetten a Szegedi Szabadtéri Játékok idejére időzítették, de azok számára is látványos tárlatnak bizonyulhatott, aki nem kifejezetten a színházi program miatt tekintette meg.

Bánffy élettörténete egyébként sem mindennapi, ám különösen kulturális törekvései tartották lázban a korabeli közönséget. A tárlat viszonylag kronologikusan követi végig pályáját, ám ami még fontosabb különválasztja a történelmi dokumentumokat és a látványosabb alkotásokat. Amint belépünk rögtön elkezdhetjük bogarászni a losonci Bánffy-családfát melyhez társul egy rövid de tömör összefoglaló Bánffy 1912-től, diákéveitől kezdve 1949-ig, amikor az új kommunista vezetés szemében vörös posztóvá vált. Színházi éveinek taglalásából kihagyhatatlan a politikai aspektus, mivel a Bethlen-kormányban külügyminiszterségről való lemondása után a Képzőművészeti Tanács elnöke lett, de a kiállítás nem kifejezetten erre fókuszál. Egészen fiatalkora óta foglalkoztatta a színház, épp ezért a kolozsvári színház kulisszái közt is dolgozott és már akkor írt egy-két darabot szárnypróbálgatásként. Drámáit később Kisbán Miklós néven publikálta. A kiállításon többek közt a Szöktetés a szerájból, A Nagyúr, valamint Papagena (Varázsfuvola) és Oberon (Szentivánéji álom) jelmezterveit is láthattuk. Az egyik legszembetűnőbb installáció a díszlettervek kinagyított mása, melyen percekig lehet bogarászni az apró részleteket, mértani adatokat.

A rajzokat általában a letisztultság ugyanakkor az erős karakterizálás jellemzi, egyértelmű, hogy szilárd konvenciók mentén határozott elképzeléssel alkotta meg a darabok főhőseinek küllemét. Például Papagena jelmeze nem kifejezetten úttörő, nem sokban különbözik a Carl Friedrich Thiele-féle elképzeléstől. Itthon viszont kvázi meghonosította, mivel nem túl sokan ismerték ezeket a rajzokat, elképzeléseket a kifejező jelmeztervezést, mint művészeti stílust. Papagena esetében például ez annyit tesz, hogy a félig ember, félig madár szerep nem csak és kizárólag a bohóságot és túldíszítettséget kell hogy előhívja az asszociációk szintjén, hanem a megfelelő érzékkel komponált szimbólumot, amely inkább a Varázsfuvola misztikus világát képviseli. Hovatovább Az ember tragédiájához készült szkeccsek olyan úttörőnek bizonyultak, hogy talán csak az 1950-es és 60-as években kezdtek felfedezni teljesen új irányokat a Tragédia-díszlettervezésben. Számos jelmez rekonstruálva is lett az eredeti tervek alapján, nem meglepő hát, ha ilyen ruhakölteményekhez monumentális és természetesen költséges színpadi apparátus dukált (erre remek példa a hatalmas méretben prezentált A kékszakállú herceg vára díszletterv).

Az interaktív-terem installációi kifejezetten az 1934-es Tragédia-feldolgozás korabeli hangulatát hivatott rekonstruálni. A teremben pergő dokumentumfilm játékfilmes betétekkel Bánffy életútját, ezen belül is művészi intencióit taglalja, a falakat pedig az 1934-es magyar és a szintén harmincas évekbeli osztrák (Burgtheater) plakátok, cikkek és fotográfiák  kollázsa illetve néhány eredeti színlap példánya borítja. Számos dokumentum közül a legszembetűnőbbek a jegyzetfüzetek illetve az általa és róla készült könyvek a gyűjteményben. Az Egy erdélyi gróf emlékiratai például minden bizonnyal szerves része volt a kiállítás életrajzi vonatkozású darabjaihoz írt szövegezéseknek, képaláírásoknak, valamint a tervrajzok értelmezésének is.

Az utolsó teremben a losonci Bánffy-család személyes kordokumentumai láthatóak, ám itt például meglepően kevés a szövegszerű tájékoztató, inkább a családi festmények gyűjteményének pár darabja dominál: Eigner Ignáctól Bánffy György, Csont Károlytól Bánffy Györgyné Palm Jozefa árnyképe, Vay Miklós szobra Bánffy Irmáról, valamint Glatter Gyula egészalakos portréja Bánffy Miklósról. Ezek mellett láthatóak még az 1910-es és 20-as évekbeli fotográfiák az erdélyi birtokról, a kolozsvári Bánffy-palotáról és magáról a Bánffy házaspárról is pár személyes hangvételű fotóportré.

Ami még nagyon érdekes, az az előtérben installált kiállítás Nicolette-Jelen Bánffy, Bánffy Miklós unokájának műveiből. Nicolette Jelen  New York-ban él és dolgozik, munkáiban leginkább a természeti elemek dominálnak úgy mint a fák, a tollpihe mindezek az üveg és a tükör térbeliségével kombinálva. A tükrök, amelyek ezekben a művekben megtalálhatóak többfunkciósak, mivel némely műalkotás látványát is duplázzák (például a Winter Tree vagy a Deep Trees esetében), de például a hatalmas tükörre applikált nyárfa mondhatni már háromfunkciós: először önmagában véve, másodszor az árnyképkép, amelyet a megfelelő megvilágítás mellett láthatunk, harmadszor pedig mintegy reflexióként a befogadó önmagát is megláthatja a műalkotás elemeként.

Hangulatos harmóniát teremt ez a kortárs Jelen-terem a múlt művészeti értékei között, és nemcsak azért, mert így remek alkalom nyílik összehasonlítani a két stílust, hanem mert a maga nemében Bánffy művészeti elképzelései is egy új irányt képviseltek, ú matériákat vont be a színpadi díszlettervezésbe, Nicolette Jelen pedig ugyan a színháztól függetlenül, de szintén revidálja nézőpontunkat olyan hétköznapi anyagokról, mint az üveg vagy a tükör.

A Bánffy életúton belül specifikus, ugyanakkor a színházi témát átfogó, tartalmas kiállítást Szegeden szeptember közepéig volt megtekinthető a REÖK Palotában.

Tóth Emese