06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Ütős anyag
2015.10.03 - tiszatáj

TOTTH BENEDEK HOLTVERSENYCÍMŰ REGÉNYÉRŐL

Egy bevállalós író dögös könyve Totth Benedek Holtverseny című regénye. Dögös, mert olyan energiával és sebességgel zúz végig a történet a kötet kétszázegynéhány oldalán, akár egy Ramones vagy Motörheadszám, de abban az értelemben is, hogy bővelkedik dögökben-holttetemekben, melyek között akad shotgunnal kettélőtt macska, cserbenhagyásos gázolás áldozatául esett öregember, akinek véletlenül még az arcát is szétszúzzák az aszfalton, miközben megpróbálják lehúzni az úttestről, valamint derítőben oszladozó kamasztetem is, amelynek bordái közül patkány ugrik fejest a lébe. És bevállalós író könyve, ugyanis Totth Benedek számos lehetséges kritikusi pofonba állt bele azzal, hogy debütálő kötetét éppen arról és úgy írta meg, amiről és ahogyan megírta.

Kezdjük ott, hogy Totth könyvét szokás fiatal felnőtteknek szóló irodalomként kategorizálni. S annak ellenére, hogy az ide sorolt művek tőlünk nyugatabbra elvitathatatlanul a mainstream részei (gondoljunk például a dán Janne Teller novellásköteteinek világsikerére), minálunk még csak mostanság találja meg a helyét az effajta literatúra a „nagybetűs Irodalom” térképén, mint komolyan veendő, célzott szakmai figyelemre is érdemes kategória. Erre a területre manőverezni a debütáló kötettel kétesélyes vállalkozás. Szerencsés esetben biztosítja a fokozott kritikusi figyelmet, de annak is kiteheti a szerzőt, hogy divathullám-lovasként könyveljék el. Ráadásul a Holtverseny legalább annyira horror is, mint young adult regény, és a műfajt filmben és irodalomban is hagyományosan hajlamos az értéktelenség szinonimájaként tekinteni a hazai köztudat (ami felettébb abszurd abban az országban, amely Lugosi Béla és Peter Lorre személyében a klasszikus horrormozik legnagyobb alakjai közül kettőt is adott a filmvilágnak egykoron).

És kockázatos annak a közegnek a megválasztása is, amelyben a Totth-regény játszódik. A Holtverseny ugyanis a Facebook-generáció regénye, azé a nemzedéké, amely már beleszületett a realisztikus élményt nyújtó játékkonzolok, a közösségi oldalak és az okostelefonok világába. S bár Totth főszereplői között csonka családból származó, hátrányos helyzetű kamaszok, valamint luxuskörülmények között élő, ám szüleik által hasonlóképpen figyelmre sem méltatott fiatalok is akadnak, mégis összeköti őket az osztálykülönbségeken átnyúló közös értékrend. A Holtverseny szereplőinek ugyanis folyamatosan tesztoszterontól, adrenalintól, valamint kannabisz származékoktól és szintetikus szerektől pezseg a vére. A szex számukra csak numera, számokban kifejezhető teljesítmény. Mindenki kamatyol mindenkivel, és a mennyiség nem csap át minőségbe. Az ugyanis nem számít, csupán az orgazmus mint módosult tudatállapot elérése a lényeg. A fél szobafalnyi képernyőre kötött játékkonzol, a sporttárs lányok orális szolgáltatásai, valamint a fatertől elkötött sportverda mind csak eszközök ugyanannak a célnak az eléréséhez: a felfokozott adrenalinszint állandósításához. Ahhoz, hogy száguldjanak a pillanatok, mint a nyitófejezetben az éjszakai országúton a luxusjárgány. A legcsekélyebb lassulás is a dögunalommal volna egyenlő.

Ez egy igen-igen kemény, kemény világ, és az olvasók többsége számára ismeretlen. Totth Benedek szerencsére meg sem próbálkozik szociografikus ábrázolásával, hanem túlzásokkal mutatja be, amelyek szépen egyensúlyoznak a karikatúrává válás határvonalának innenső oldalán: „Kacsáék ormótlan nagy, háromszintes házban laknak, fenn a domb tetején, egy természetvédelmi terület mellett. Valami menő pesti építész tervezte, de szerintem frankón úgy néz ki, mint egy összecsuklott birodalmi lépegető. Ki kellett vágni pár hektár őstuját, hogy kényelmesen elférjen, meg hogy ne zavarják a fák a 360 fokos örökpanorámát. A helyi természetjáró egyesület pattogott kicsit, de Kacsa faterja elintézte, hogy bevonják az engedélyüket, úgyhogy elég hamar elült a balhé. A garázs akkora, mint egy repülőgéphangár, az első emeleti napozóterasz meg, mint egy teniszpálya. A kertben huszonötös, négypályás medence. Az alsó szinten konditerem, egy másik medence, jakuzzi, szauna, infraszauna, sókabin, fagyszauna meg négy turbószolárium.” Minden eltúlzott, minden felfokozott ebben a világban, mintha maga az olvasó is valami szer hatása alatt tapasztalná meg – és Totth Benedek könyve éppen emiatt működik.

Valamint a narrátor beszédmódja miatt. A másfél oldalankénti bazdmegolás és faszozás itt ugyanis nem csupán hamar elapadó humorforrás a kisigényűek számára, hanem fontos összetevője az elbeszélői nyelvnek, amelyet a lényegre törő, rövid, tárgyilagos, egyszerű mondatokból építkező megfogalmazás, másrészt pedig a karikaturisztikus túlzások, a színes, asszociatív gondolkodás és a popkultúrából merítő referenciák kettőssége jellemez. A nők küllemének ábrázolására a pornóoldalak odaillő kategóriamegjelölései szolgálnak (Kacsa anyjának nevét soha sem tudjuk meg, csak mint „a MILF” szerepel), s ahogyan Kacsáék házát a Csillagok háborúja birodalmi lépegetőihez hasonlítja, úgy nyúl az elbeszélő rendre egy-egy bizarr, mégis odaillő filmes utaláshoz ahelyett, hogy akár egyetlen bővebb bekezdésnyi leírással is megakasztaná a regény száguldását. Ahol mégis megteszi, ott pedig lakberendezési áruházak termékismertetőiből idéz.

Ami mozog, az ebben a könyvben zúz, tép vagy repeszt, aminek pedig bármiféle hatása lehet, az üt vagy odacsap, és még egyéb, négybetűs tövű igekötős igéket is említhetnénk. „Nem érdekel ez a felhajtás, az adrenalin a lényeg” – vallja a főhős a regény egy pontján, még a dobogón állva, de már levéve az éppen elnyert érmet, s mintha Totth Benedek épp ennek a mondatnak a jegyében írta volna meg első regényét. A folyamatos pörgés-tépés-rohanás közepette ugyanis mesterien adagolt mikroepizódok révén gyülemlenek fel a versenyúszó kamaszok közötti feszültségek, s vezetnek szinte észrevétlenül ahhoz a konfliktushoz, amely csakis gyilkossággal végződhet. S ahogyan bemutatja, amint az elbeszélőben fokozatosan tudatosul Zolika eltűnése, és eluralkodik rajta az igazság kiderítésének kétségbeesésbe hajló vágya, abban Totth Benedek a feszültség megteremtésének és fenntartásának oly kimagasló képességéről tesz bizonyságot, amelyre talán csak a negyvenes évek film noir-jainak legjobb rendezői voltak képesek. Az ülepítő gödörhöz megkomponált történetkulmináció naturalizmusa garantálja az olvasói hányingert, ám a szerző nem elégszik meg ennyivel, hanem az első fejezetben emlegetett, ám hús-vér valójában addig soha fel nem bukkanó vaddisznót is színre lépteti egy merész húzással, jelezvén, hogy a régi idők horrorjai elmaradhatatlan comic relief-jének is képes kitermelni a Totth Benedek-féle badass változatát. A regényzárlat pedig elegáns egyszerűséggel bízza az olvasói értelmezésére annak eldöntését, vajon az elbeszélő-főhős megtalálta-e a kiutat a Holtverseny nihilista világából, vagy egyszerűen csak végképp elment az esze.

Mindent összevetve Totth Benedek első regénye úgy jó, ahogy van. Karikatúraszerű túlzásai, felfokozott irama, a mesterien adagolt feszültség, valamint nem utolsósorban a letisztultság és a gazdag asszociációk kettősségével jellemezhető elbeszélői nyelv olyan eszköztárrá állnak össze, amely ebben a könyvben hibátlanul és elsöprő hatékonysággal működik. Ez persze azzal is jár, hogy ugyanennek az arzenálnak az újbóli bevetése egy másik regényben alkalmasint önismétlésként hatna. Mindez újabb ok arra, hogy a recenzens még kíváncsibban várja, milyen elegyet vegyészkedik majd össze Totth Benedek legközelebb prózalaboratóriumában. A Holtverseny alapján úgy sejthetjük, az is kemény, ütős anyag lesz.

Haklik Norbert

 

totth-benedek-holtversenyTotth Benedek: Holtverseny

Magvető Kiadó

Budapest, 2014,

248 oldal

2990 Ft

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)