06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Verses interjú Turczi Istvánnal
2015.08.17 - tiszatáj

A verses interjú a nőkről ötlete több költő ismerősömnek is tetszett. Elsőként a József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező, irodalomtudós, műsorvezető Turczi István válaszolt. Az ELTE BTK magyar-angol-finnugor szakán tanult, ahol bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Dolgozott a Művelődési Minisztérium irodalmi és művészettájékoztatási munkatársaként, a Kilátó című világirodalmi rádiómagazin szerkesztő-műsorvezetőjeként, majd 1993–1995 között a Parnasszus című televíziós költészeti vetélkedő műsorvezetője lett, és 1995-ben megalapította az azonos című költészeti folyóiratot és könyvkiadót, melynek mai napig alapító főszerkesztője. 1997-től a Bartók Rádió Muzsikáló reggel című programjának állandó külsős műsorvezetője, egy évig a Playboy magyar kiadásának főszerkesztője. Az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publikál, napjaink irodalmi életének talán egyik legjelentősebb és legsokszínűbb alkotója, verseskötetei, regényei, drámái, rádiójátékai folyamatosan jelennek meg. A Parnasszus folyóirat főszerkesztőjeként feladatának tartja a magyar költészet szolgálatát, az ifjú tehetségek felkutatását és a már befutott szerzők segítését, publikációs lehetőséghez juttatását egyaránt. Alkotói tevékenysége mellett napjaink egyik legaktívabb irodalomszervezője, tagja a Magyar Írószövetségnek, a szervezet Költői Szakosztályának főtitkára, tagja továbbá a Szépírók Társaságának és a MÚOSZ-nak. Költészetéről Kabdebó Lóránt irodalomtörténész professzor írt kismonográfiát Rögeszmerend – Turczi István művének tragikus derűje címmel. A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjasa, tavaly pedig megkapta a Prima Primissima díjat.

 

„A nő élelem az isteneknek, amelyet az ördögök főztek.” Shakespeare. Te hogy gondolod?

 

Már fél napja ülünk az ágyon,

egymás mellett, mint az orrlyukak.

Ilyen az, amikor két ember

emlékroncsok közt túlélők után kutat.

 

S ha alátemet a tények omladéka,

akkor sem jobb módszert tanul.

Egyik a másikra vár, kába ürességben,

szigorúan bizalmatlanul.

 

Az idő most nem játszik; jelenné

avult páros koreográfia szerint,

gondosan szétszabdalt megmaradásban

azonosulnak különbségeink.

 

Az okker-nap mégis őfelé fordul.

Lassú fény csöndjét szívja szája.

Kimondatlan, belső szavak

hullnak teste panaszfalára.

 

Végre elmozdul. Ahogy arcom fölé áll,

saját tükrét nézi: a vágy földi mása.

Terpesztett lába nem tűr ellentmondást.

Alulról szép igazán a felfogása.

 

„Hatnékom van”, szól, aztán elharapja

a következőnek szánt mondatot.

Polip-kézzel nyúl nadrágom felé.

Gombolkozom, tehát vagyok.

 

„Megkoszorúzva női karoktól vallok.” Kosztolányi Dezső. És Te? Kiké azok a női karok?

 

Megint egyedül. Könyvek közt

a bevetetlen ágyon; ágaskodó erény.

Legalább megtudom, mi az e végtelennek

tűnő nincsben, ami mégis az enyém.

 

Lesbia, Cynthia, Delia, veletek kezdődött

a nyugodt, csendes vér elektrizálása.

A bécsi Tiefengrab utcában azután

Zsuzsánna, szép német leán meghágása.

 

Ahogy percről percre nő a kínálati piac,

támadásba lendül ösztön és akarat.

Eljött a pótcselekvés dicsőséges napja:

„Várd meg, Lúcia, míg jól kibaszom magamat.”

 

Sólymocskák, peckecskék, löcskendik,

cégéres vétkekben járatos puncogók,

húgyivók és ebseggűek, szöttyentők

és szekundánsok, lusztig önkéntes véradók,

 

gyertek, csókparázson izzók, tűzhányó-ölűek,

rám eddig sem csak Miléva s Pergola hatott.

Robbantsátok fel a percet, gyertek!

Adyval megáldom a legdúsabb pillanatot.

 

Rámcsukódik az utolsó könyv is. Elég.

Kivárni, kiverni, ez itt a kérdés.

Megint egyedül, vetetlen ágyon, és úgy

veszíteni, hogy mégse győzz: kegyetlen érzés.

 

„Nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét.” Radnóti Miklós. Hányszor és kik iránt éreztél hasonlót?

 

Egyérintõt játszik a tekintet.

A pillanat közös erõterében májusi

napfény kalandozik. Ahogy ott áll, kihívón,

mozdulatlanul, egy gipszangyal. Ahogy megmozdul:

                                               elektromos áramütés.

Sokat ígérõ a száj széles áramlásvonala. A nyak-

szirtet verdesõ vörös haj-korbács. A szándék

tiszta üvegén átvilágító hellénarc.

Szemében szabadalmazott gyönyör.

 

Ezt a nõt nagyon.

 

Mint egy kontinens, lassan megindul.

Ring a csípõ, feszes és eltökélt, túl megannyi

terheléspróbán, szezonális viszontagságokon. Tériszonyom

kedves tájéka szûk farmerszoknyába zárva.

Régóta várom ezt a percet, ezt a nõt

                                               nagyon.

Hegy- és vízrajzát most 1:1-ben tanulmányozhatom,

megismerhetem bejáratlan útjait, a végcélt, a csatlakozást,

és a csalatkozást is persze. Megrögzött realista vagyok,

s mint ilyen, hiszek a gyakorló gének

                                               mindenhatóságában.

Hiszek az egy test-egy vétek igézetében,

a ritmikus megsemmisülésben. Nincsenek elérhetetlen

vágyaim, biztos terepre vezérelnek ösztöneim.

Végre hurkolódik a két tekintet. Inger és elleninger.

Testek közelgõ hullámverése. A pillanat közös

erõterében fehéren izzó lényeg.

 

Ezt a nõt nagyon,

nagyon.

 

„Bejárhatom a semmiség ködén / termékeny tested lankás tájait.” József Attila. Szerinted a semmiség köde a nő vagy a férfi számára semmibb?

 

A nõ, ki a múltamban él, kész hisztorika.

                        Reszket, ha látom, befelé fordul az ágyon

                                               — napközben széttört tükrének mesél.

A romlás bimbaja himbál dekoltázsa alatt,

                        a fél várost zárta szívébe, s miközben rajtam

                                               mulat, masszívan nõtt a glória-szaporulat.

                                                           Így lettünk egyszerre együtt és külön,

                                               mint harapásnyomok az elhalt fültövön,

                                                           megjelölve szépen, félig sem egészen,

                        ami végtére is, nem tragédia.

 

                                                                                                                                                         (Én, a férfi —)

 

Amikor elõször kenõdött szét múzsám rúzsa,

                        és körmöm nyomán kivirágzott a húsa,

                                               és nem éreztem ellen-késztetést

                                                           felfüggeszteni egy újabb bevetést,

                                               és nem indultunk hosszú, belsõ útra,

                                                           semmi gimnasztika, Káma Szútra,

én, a férfi (ezt idézõjel nélkül kéretik leírni)

                                               tudtam: most már késõ, hiába kér

                                                           szabadságot, szerelmet.

Eljött az idõ. Meg kell kezdeni a fegyelmet.

 

„Lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.” Pilinszky János. Éreztél már ilyet?

 

annyi szép dolog jár a fejemben és annyi

butaság  élni halni remélni szeretni nagy

és még nagyobb szavak  könyörtelenek mint

a gyermekágyi láz  szívemet üresség szorítja

hatezer atmoszférás magány  mibe fogódzhatnék

bennem sincs semmi mihez kezdhetnék kilakoltatva

önmagamból  hajléktalanul  mire számíthatok

ifjúságom rovátkái szétroncsolódtak nyakamon

nem érzem már a tavasz vetkõztetõ ujjait

s lám erõmbõl még büntetésre sem tellett

szememre álomtalan felhõ telepszik  szobámban

köröskörül konokul zakatoló szürke csend

fölöttem csak a szégyen freskói díszlenek

élni halni remélni szeretni  emlékeim

hamujában hempergetett szavak  mindenért

amit valaha együtt tettünk egyedül fizetek

 

Janáky Marianna


Címke: , , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)