Tállyai léleklyukak

Európa földrajzi középpontja, itt keresztelték Kossuth Lajost, most éppen egyszerre zajlik itt alkotótábor és látogat ide Izrael magyarországi nagykövete. Van wifi, és erős a történelmi térerő is, Tállya mégis a Tokaj-Hegyaljai borvidék egyik mostohagyereke. A községben mintha több lenne az üresen álló és/vagy eladásra szánt romos ház, mint a templomokat, kúriákat, a zempléni dűlőket, erdőket, és legfőképp borospincéket látogató vendég. Pedig könnyen bele lehet szeretni a tállyai tájba […]

Európa földrajzi középpontja, itt keresztelték Kossuth Lajost, most éppen egyszerre zajlik itt alkotótábor és látogat ide Izrael magyarországi nagykövete. Van wifi, és erős a történelmi térerő is, Tállya mégis a Tokaj-Hegyaljai borvidék egyik mostohagyereke. A községben mintha több lenne az üresen álló és/vagy eladásra szánt romos ház, mint a templomokat, kúriákat, a zempléni dűlőket, erdőket, és legfőképp borospincéket látogató vendég. Pedig könnyen bele lehet szeretni a tállyai tájba.

A kilencvenes években még működött itt egy művésztelep, ennek tulajdonképpeni reinkarnációja az, amiben most mi is részt veszünk. Költők, írók, újságírók, fotósok, akik alkotással fizetnek a vendéglátásért. Az alkotótábort a Tállyáért Egyesület és az Oroszlános Borvendéglő közösen szervezi. Amikor Haraszti Ágnes engem is meghívott, nem kellett túl sokat gondolkodnom. Legfeljebb azon, hogy melyik turnusban menjek. Július közepe nyert: barátokkal összebeszélve együtt utazunk Budapestről a szerencsi vasútállomás érintésével Tállyára. Osztálykirándulás? Nyaralás? Alkotói szabadság? A falu és környéke gyönyörű, ha sok pénzem lenne, a Balaton mellett talán itt vennék a legszívesebben nyaralót, mert ha valahol, itt biztosan fel lehet töltődni. Találkozunk például egy New York-i magyar-lengyel családdal, akik itt vásároltak egy négyszáz éves parasztházat, ahova magától értetődő kedvességgel be is invitálnak bennünket, csak azért, mert hegedűn játszó kislányuk produkcióját elismerő tapssal jutalmazzuk.

tallya-12

Akármerre lépünk, pincék fölött járunk. Megtudjuk, hogy Tállya az ország legalápincézettebb települése, mindenhol léleklyukakat, vagyis szellőzőnyílásokat látunk, és persze borosüvegeket. Az illúzióval, hogy egy alkotótáborban elsősorban alkotni lehet, évekkel ezelőtt leszámoltam. Mert ha barátokkal táborozol, örültök egymásnak és folyamatosan együtt csináltok dolgokat, mert hát ezért volnátok barátok, ha meg idegenekkel utazol, automatikusan elkezdesz ismerkedni. Az eredmény tehát ugyanaz: előveszed a laptopot, megpróbálsz írni valamit, és három percen belül odaül melléd valaki, feltéve a kérdést, hogy zavar-e. Ha viszont sikerül lelkifurdalás nélkül félretenni a napi feladatokat, később válaszolni az emailekre, később elküldeni egy önéletrajzot, később befejezni egy elkezdett kritikát, később begépelni egy félbehagyott interjút, akkor lehetetlen nem élvezni a tállyai pihenőnapokat. És azért legyünk igazságosak: igen, alkotni is lehet, ha az ember képes időt lopni a programok között.

tallya-11

A helyi kocsmák tesztelésébe már a becsekkolás után és az első közös ebéd előtt belekezdünk, de a törzsvendégek is tesztelnek bennünket, mialatt a diósgyőri csapat himnusza és két Kárpátia-dal között Kis Grófó slágere bömböl a zenegépből. Ha barátok nem is leszünk, a haverkodás elindul: kik vagyunk, honnan jöttünk, mi a kedvenc nótánk. A későbbiekben bebizonyosodik, hogy mi könnyebben tudunk ráhangolódni Kis Grófóra, mint ők a Kispál-klasszikusokra. A „mi és ők” dichotómia viszont felszámolódik, amikor a lányokat az asztal tetején táncoltatja meg a helyi veterán alfahím. Ez volna hát az első este érzelmi csúcspontja, amit aztán nehéz is túlszárnyalni, addig azonban már túl vagyunk egy amatőr stand-up comedy előadással egybekötött borkóstolón. Másfél órán keresztül álldogálunk az Európa Centruma, vagyis Pali bácsi pincéjének boroshordói mellett – szerencse, hogy szikrázó napsütés helyett frissítő eső fogad minket a felszínre érve, mert a másfél óra alatt sokszor telnek meg és ürülnek ki a poharaink. Finom borokkal amúgy is bőven ellát bennünket vendéglátónk, az Oroszlános Borvendéglő.

tallya-5

Egyébként kocsmástól, borospincéstől és éttermestől jellemző az egész falura valamiféle csiszolatlanság, amatőr báj és rutintalan, de kedves és őszinte vendégszeretet, amellyel a fent említett izraeli diplomata félnapos látogatását túlbiztosító terrorelhárítók frusztrált profizmusa képez erős kontrasztot. Még mi sem találkozhatunk vele, viszont sétálunk a faluban, felmászunk az egyik templom tornyába, kapunk kölcsön néhány biciklit, sőt egy kisbuszt is, hogy kettő és négy keréken is bejárhassuk a környéket, tekerhessünk fel és gurulhassunk lefelé, kirándulhassunk erdőben és nézhessünk naplementét a dombtetőről, és úszhassunk egyet a szomszéd falu határában található Bortóban. Mert más névre nem is lehetne keresztelni egy tavat egy borvidéken, még úgy sem, hogy bor helyett víz van benne. Ez a néhány nap túlélőtúra is a számunkra: ki-ki a maga tériszonyát, víziszonyát és rovarfóbiáját küzdi le, vagy éppen nem küzdi le, de legalább megpróbálja. Ahogy az alkotást is: fotók százával születnek, néhány vers is íródik, de többen hoznak régi szöveget, hogy legyen mit felolvasni esténkét szalonnasütés után a tábortűznél. Amikor a tűz kialszik, csak a templom tornya világít be az udvarra.

Szarka Károly

[nggallery id=584]