Tiszatájonline | 2015. július 20.

Sok mindent el akartam kerülni

INTERJÚ UJJ MÉSZÁROS KÁROLLYAL
A Palicsi Nemzetközi Fesztivál állandó programjaként Siflis Zoltán, rendező válogatásában mutatja be a legújabb magyar filmtermést. Az idei szelekcióban kapott helyet Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című alkotása is, amiben természetfeletti jelenségekből nincs hiány, de a film univerzuma is egy abszurd alternatív világ, szatirikus magyar retróval ötvözve […]

INTERJÚ
UJJ MÉSZÁROS KÁROLLYAL,
A LIZA, A RÓKATÜNDÉR C. FILM
RENDEZŐJÉVEL

„A filmünk mese, bár felnőtteknek szól, így bármi megtörténhet benne”

A Palicsi Nemzetközi Fesztivál állandó programjaként Siflis Zoltán, rendező válogatásában mutatja be a legújabb magyar filmtermést. Az idei szelekcióban kapott helyet Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című alkotása is, amiben természetfeletti jelenségekből nincs hiány, de a film univerzuma is egy abszurd alternatív világ, szatirikus magyar retróval ötvözve. A helyszín Csudapest, hősnőnk kedvenc helye a Mekk Burger, amiről – ha csak másodjára is – eszünkbe juthat a Big Kahuna Burger is Tarantino munkáiból. A film stílusáról is ő ugorhat be. E mozi legalább annyira japánfetisiszta, mint a KILL BILL, zsánerfilmként pedig posztmodern mű, azaz gyermekdeden játékos és stilizált, ironikus és önreflexív. Az alkotók – élen a mozifilmesként debütáló Ujj Mészáros Károly rendezővel – vállalják, hogy munkájuk nem magasművészet: a hősnő imádja a popzenét, ponyvát olvas, moziba nem jár (Amélie-vel ellentétben), és nehéz nem kiszólásként értelmezni, amikor a rókatündérekről olvasva kijelenti, hogy „ez egy mese”.

– A Liza, a rókatündér a magyar filmgyártásban teljes mértékben újszerű és eredeti alkotásnak tudható be, ugyanakkor a világ mozgóképes terméséből jól ismert megoldásokkal is dolgozik. Voltak filmes előképei, amikor hozzáfogott a forgatáshoz?

Sok mindent el akartam kerülni inkább. Tudatosan arra törekedtem például, hogy NE legyen ez a film egy Amélie utánérzés, ezért színeiben, kompozícióban, kameramozgásban, színészi játékban, a történet szövésében kifejezetten az volt a célom, hogy NE használjam Jeunet eszközeit. Ha közelebbről megnézi valaki, akkor nem is használtam. Mégis – talán a kicsit hasonlóan naív főhősnő miatt – sokan hasonlítják az Amélie-hez, szóval ez bonyolult kérdés. Wes Andersonhoz is hasonlítják, ez pech, mivel a filmet előbb leforgattuk (2012 nyarán) minthogy a Holdfény királyságot vagy a Grand Budapest Hotelt láthattam volna. Ha nem tart ilyen sokáig az utómunka, akkor Wes Andersont hasonlítanák hozzánk. Ez persze most nagyképűen hangzik, pedig csak a hosszú utómunka (2,5 év) miatt nem akkor lett kész a film, amikor kész lehetett volna.

Egy friss külföldi kritikában azt írták, hogy a Liza olyan mintha David Lynch írta és Jeunet  rendezte volna a filmet, egy másik kritikában pedig azt, hogy olyan mintha Guillermo del Toro írta és Wes Anderson rendezte volna. Nos pedig a film olyan, mintha mi írtuk volna Hegedűs Bálinttal és én rendeztem volna.

A legnagyobb hatást egyébként Aki Karuismaki gyakorolta a filmre, vagy Gothár Péter, esetleg Mike Leigh, vagy ne adj ég, a mindenki számára ismeretlen amerikai Noam Murro reklámrendező, esetleg a Traktor nevű svéd reklámfilm készítő formáció, esetleg a dán Thomas Anders Jensen, de ezt sem tudhatjuk biztosan.

Liza1

– A film hosszú időn keresztül készült, ami ha jól tudom, mintegy 8 évet ölel fel. Ez minek tudható be, illetve idő közben mennyiben változott rendezői koncepciója az eredeti elképzeléséhez képest?

A film elkészítéséig rögös és hosszú út vezetett. Az elkészítésére fordított nyolc évből 7,5 évet húztunk le Major István producerrel és vállalatával a Filmteammel, aki a filmet gyártotta, és a forgatás előtt komoly áldozatokat vállalt, hogy létrejöjjön a film. Ez idő alatt az egész magyar filmfinanszírozás (is) átalakult, nyilván ez is hozzájárult a film elkészülésének viszonylagos hosszához – végül a Filmalap támogatta a filmet 3 lépésben 320 millió forinttal. A lényeg, hogy kész lett, ennek a ténynek és a nem várt kritikai és közönségsikernek pedig nagyon-nagyon örülünk.

Az alapvető koncepció 2008 óta megvan, alapjaiban nagyjából változatlanul maradt, bár a hetvenes évek 2010 után gyűrűzött be a történetbe.

– Honnan a japán vonal, a kezdetektől jelen volt, vagy ez is később bukkant fel?

Nagyon hamar eljapánososdott a forgatókönyv. Régóta foglalkoztat japán, így számomra elég természetes dolog volt, hogy mindez így alakult. Tény, hogy a végső változatban eléggé eluralkodott, bár a finn behatás is egyre nagyobb lett, amiről kevesebb szó esik.

– Ön a nagyon pontos, hiányokat szinte alig ismerő, sűrítő technikával rendelkező képi-vizuális reklámkultúra felől érkezik. Ez a tapasztalat mennyiben határozza meg a Liza erőteljesen egységes képi világát?

Egy reklám megalkotásakor az ember létrehoz egy pici univerzumot, ami önmagában működőképes és önálló stílusa van – ha minden jól megy.

Eddig durván, mintegy 200 reklámot rendeztem, ami nyilván ad valamennyi rutint abban, hogy mi működik, és mi nem, akár vizuálisan, vágásban vagy zenében.

Vagy abban, hogy olyan szuper munkatársakra bukkanjak, akikkel a Lizában alkalmunk volt együtt dolgozni – és ez a legfontosabb.

Liza2

– Miért volt szükség arra, hogy a magyarországi valóságot, mintegy retrospektív, utopisztikus módon megváltoztassa, és a ’60-as ’70-es évek realisztikus budepesti valóságából egy idillien abszurd, álomvilágszerű Csudapest váljék? Mennyiben strukturálja ez a történet kibontakozását?

A filmünk mese, bár felnőtteknek szól, így bármi megtörténhet benne. És ha megtörténhet, akkor meg is történik. A hetvenes évek azért jó dolog, mert az apró társadalomkritikus elemek a múltba vetülnek, így kevésbé bántóak, avagy direktek. Kis kerülőúton jutnak el a nézőhöz. Ez is a játék része. Ugyanakkor erős bennem a nosztalgia ezután a nagyon furcsa kor után, ahol a legnagyobb szerepet kapta a barna és a narancssárga szín, a tárgyak még úgy készültek, hogy minél tovább tartsanak. Ez ma már szinte meghatóan naiv gondolat – olyan naiv, mint Liza maga.

– Mennyiben volt fontos a film zenéjének megkomponálása, ami a végeredményt tekintve a film elengedhetetlenül szerves részévé avanzsál? Ha jól tudom ebben (is) nagyon szigorú volt és konkrét elképzelései voltak.

A zene nagyon fontos, hiszen az egyik karakter slágerénekes. Másrészt a zene is fontos eszköze annak, hogy a film egy sosemvolt hetvenes évekbe repítse a nézőt.

Érdekes játék, hangulatépítő elem. Csudajó munkatársaim, játszópajtásaim ebben Tövisházi Ambrus és Csengery Dani voltak. Az ő tehetségük nélkül a konkrét elképzeléseim konkrét elképzelések maradtak volna csupán.

– A film 16+-os karikát kapott. Nem tartja ezt túlzásnak, vagy nem sajnálja, hogy hivatalosan a fiatalabb korosztály nem láthatja a filmet?

Nem zavar, sőt ez üzenetértékű – a film címe ellenére sem gyerekeknek szól. Majd megnézik később úgyis, ha belenőnek.

– A filmet külföldön is jól fogadja a kritika és a közönség, legutóbb például az újvidéki Cinema City filmfesztivál Cineuropa díját nyerte el. Mit jelentenek Önnek ezek a díjak, illetve mit a magyarországi filmgyártásnak?

A díjaknak és a külföldi pozitív kritikáknak azért örülök, mert nagyobb valószínűsége, hogy esetleg lehetőséget kapok még egy játékfilm elkészítésére.

Mert ezt igazából csinálni a legjobb.

Sirbik Attila