04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

„Semmi nem adott nekem többet életemben, mint a szeretet”
2015.07.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZIRTES EDINA MÓKUSSAL

Szirtes Edina Mókussal önálló szerzői estje kapcsán beszélgettünk visszatekintésről, küzdelmekről, szeretet-misszióról és versekről.

A Vajdahunyadvári Nyári Fesztiválon nagyszabású szerzői esttel veszel részt, amelynek az Így szerettem volna élni címet adtad. Nem korai még a létösszegzés?

Vannak bizonyos időszakok, amikor újraértékeljük az életünket, kicsit visszanézünk, elgondolkodunk. Mindenki megélt már ilyet, kezdve attól, hogy kinőtte az óvodát, elvégezte ezt vagy azt az iskolát. Számomra most jött el egy nagyobb szakaszváltás és az elmerengés ideje. Ez az idézet egyébként Szép Ernő egyik, számomra nagyon kedves verséből való. Minden sorával egyetértek, nem is akarok hozzátenni és megmagyarázni benne semmit. Ha valamit még kiemelhetnék belőle, amit magamra nézve nagyon igaznak érzek, ez a rész lenne: „Mindenkinek szívét érezni”. Már rájöttem, hogy minden más felesleges. A világot úgysem érthetjük meg, de ha szeretünk és megérezzük a másik szívét, legalább arra a pillanatra boldogok lehetünk. Nem tudjuk megmagyarázni, csak értjük és érezzük. Szóval, ez az, ami az egész életemre – visszanézve és előretekintve is – érvényes és minden pillanatában aktuális. Arra vágyom, hogy ennek a szellemében és érzésében teljen ezután is.

Mit látsz, amikor visszatekintesz az eddig életedre, a pályád alakulására? Sokat kellett küzdened?

Amikor kicsi voltam, meg voltam róla győződve, hogy forradalmár leszek – persze a szó jó értelmében, nem keresztes háborúk, hanem dalok által. A dalok sokszor az életünket jelenthetik akkor, amikor semmivel nem tudjuk elmagyarázni, amit érzünk, meggyógyul a lelkünk, gazdagabbak leszünk tőlük. Én hiszek abban, hogy így jobbá lehet tenni az embereket. Ugyanakkor azt sem szabad hagyni, hogy a sok küzdelembe belefáradjon a lélek.

Mivel harcoltál a legtöbbet?

Itt van például ez a sztárság-kérdés. Ki ne szeretne világsztár lenni? És nem feltétlenül öncélú magamutogatás miatt, hanem hogy minél többekhez eljusson az az őszinte érzés, amit magával visz és át akar adni. Mindenki nagyon híres akar lenni, mindenhol és mindig ott lenni, de ezeken túl is vannak dolgok, sőt nem is akármilyenek. Nekem is időbe telt, amíg ezeket megtaláltam és elfogadtam. Kaptam helyette mást és megláttam benne a csodát – csupán annyi történt, hogy más lett a díszlet, de a kezdeti cél megmaradt. Mindig kitartottam amellett, amit már óvodásként akartam, és ma már azt is tudom, hogy nem feltétlenül csak azt lehet sikerként elkönyvelni, ha tömegeket mentünk meg, hanem az is, ha egy-egy ember szívéhez el tudunk jutni. Egy kicsi helyen, ahova mondjuk százötven ember fér be, minden egyes hangnak külön jelentősége, súlya lesz, a közönség nem sikítva tombol, hanem úgy figyel rám, hogy minden egyes rezdülésüket érzem. És én azt mondom, hogy egyetlen nagyszínpados estéért sem cserélném el őket.

Ezek szerint a kezdeti forradalmár-hevületed egyfajta szeretet-misszióvá szelídült az évek során?

Semmi nem adott nekem többet életemben, mint a szeretet – én csak azt próbálom meg visszaadni, amit kaptam. A tudatos része onnan jön, hogy azt veszem észre: egyre kevesebben és kevesebb helyen beszélnek erről. Holott az, hogy ember vagyok, a másikat is emberként fogadom és tisztelem, a legalapvetőbb és legegyszerűbb dolog a világon. Lehet engem bolondnak vagy megszállottnak nézni, de emellett kitartok. És tudom jól, hogy ha nem is sokan, de vannak még rajtam kívül szerető bolondok; az ő szószólójuk próbálok lenni, beszélni helyettük a magam nyelvén, eszközeimmel, a zenével. Át kell vinnünk a szerelmet, a hitet, a szeretetet, ki kell deríteni magunkat egymás számára.

Ezek az impulzusok koncertek alkalmával, a közönségen keresztül érnek?

Igen, olyan helyeken, ahol kézzelfogható a csönd és mindenkivel egyesével, szemtől szemben találkozhatok. Én nagyon őszintén létezem a színpadon, tulajdonképpen nem is előadó vagyok olyankor, hanem egy ember, aki zenél. A tapasztalatok pedig pozitívak, azt mutatják, hogy az őszinteség még a színpadról is minden zavaron, feszengésen jégtörőként zúz át.

 

Szirtes Edina Mókus_1

 

Ez az őszinteség nem tesz sebezhetővé?

Minden, amit felveszünk, egy idő után nagyon terhes lehet, már csak ezért is célravezetőbb őszintének lenni és saját magunkat adni. Azt mondom, inkább faragjuk úgy magunkat, hogy őszintén, emberként legyünk érdekesek. Persze vannak olyan helyzetek, amikor jó lenne felvenni egy jól begyakorolt előadói attitűdöt, bármilyen negatív hatásra-élményre vállat vonni és azt mondani: semmi baj, profi vagyok, menjünk tovább, mintha mi sem történt volna. Azt is meg kell tanulni, hogy nem szabad a szívünkre venni egy esetleg rosszul sikerült koncertet, pláne nem annyira, hogy a játékunkra is rámenjen. Egyik mesterem, Szecsődy Ferenc azt szokta mondani: a profi arról ismerszik meg, hogy ha valamire azt mondja, ez most nem sikerült jól, az is hoz egy megbízható minimumszintet, a közönség számára egy élvezhető produktum lesz.

Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy van az a pillanat, amikor te, maga a megtestesült dinamizmus és pozitív energia, magad alatt vagy.

Na, akkor elárulom: akár percenként is tudom produkálni a padlóra esést és az önfeledt fellegekben járást. Én ezzel a kettősséggel élem az életem, és egyébként ez éppen a végtelen sebezhetőségemből ered. És bár képes vagyok sokszor, rengetegszer összetörni, de összeszedem magam és hiszek a folytatásban. Bírni kell és soha nem feladni, ha úgy alakul, akkor ötszázszor felállni.

A sebezhetőségről jut eszembe: nagyon sokat játszom mostanában gyerekeknek és egyre többet tűnődöm azon, hogy mi lehet az az illékony anyag, ami felnőve eltűnik az emberekből, ami gyerekkorukban boldoggá és igazzá tette őket? Miért van az, hogy sokan tele vannak hittel és szeretettel, de mégis látod a szemükben, hogy szomorúak, megtörtek? Vérteznünk kell magunkat, hogy ne törjünk össze, ami bárkivel és bármikor megtörténhet. Igenis muszáj tennünk azért, hogy megmaradjunk, nem szabad kiengedni a szívünkből azt a többletet, amitől vissza tudunk jönni. A nyitottság, a kíváncsiság soha nem szunnyadhat bennünk, a bizalmat soha nem szabad bezárni, mert a legváratlanabb helyekről kaphatunk olyan fényt szemekből, amiktől gyógyulunk, vérteződünk.

Számos versfeldolgozásod van, a munkásságodban hangsúlyos helyen szerepelnek a megzenésített szövegek. Hiszel abban, hogy egy-egy vers is ilyen váratlan módon találhat meg?

Igen, teljesen véletlenszerűen. És milyen gyönyörű az, amikor nem megy ki a fejünkből! Van, ami annyira megfog és nem ereszt, hogy azonnal elkezdek vele dolgozni és zenét írni rá – ilyen például egy francia kortárs vers, amelyet Lackfi János fordított, Végállomás a címe, július 20-án hallhatja is majd a közönség. Olyan, mint egy mese. Ha megragad valami, napokig csak írok, mint egy megszállott, ki sem megy a fejemből, csak abban bírok gondolkozni.

Mesélj még kicsit arról, hogyan állt össze a nagykoncert repertoárja!

A tematikát úgy gondoltam ki, hogy az íve szerint egy álmodozósabb, szelídebb hangzásból jussunk el egy egészen merész, folkos lüktetésbe. Az első „félidőben” francia kortárs verseket adunk elő. Alapvetően egy impresszionista világot próbáltam meg vonósnégyesre írni, ami nem volt kis feladat, hiszen már a zeneakadémián is megtanultuk, hogy ott lehet a zeneszerzőket lemérni… Ebből a különleges világból indulunk el, majd kibővülünk perkával és gitárral, Födő Sanyival és Hámori Mátéval. Azután társul hozzánk Lukács Miki cimbalmon. Lesz egy érdekes kísérlet is: egy novellát fogok elénekelni, a zenésztársaim pedig improvizálnak a kezükben lévő szövegre. A második részben a magyar verseké a főszerep, többek között József Attilától, Weöres Sándortól, Radnótitól és a már emlegetett Szép Ernőtől válogattam, a végén pedig egy kis világzenei, balkáni, vérbőbb ízelítővel zárunk – ezt nem hagyhattam ki.

A koncert helyszíne, a vajdahunyadvári szabadtéri színpad is eleve különleges, szerinted ez milyen atmoszférát teremt körétek?

Gyönyörű lesz! Tavaly már játszottam ott, amikor Zsédának hangszereltem egy akusztikus műsort. Szabadtér, de mégis egy kis belső világ, maga a történelmi idő leképeződése. Olyan, mintha egy többszáz éves kis ékszerdobozban találnánk magukat. Erről eszembe is jutott egy párhuzam: érdekes, hogy mi, zenészek is ezt csináljuk, megőrzünk és továbbvisszük a magunk hús-vér valójában a múltat. Ha én egy József Attila-verset éneklek, az nem valamiféle önös érdek miatt van, hanem azért, mert meg szeretném őrizni azt a csodát, amit ő itt hagyott nekünk.

Dömötör Nikolett

Forrás: www.vajdahunyad.hu

 

2015. július 2 – augusztus 3. között rendezik az eddig is már több ezer látogatót vonzó, 24 éves Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivált. Az öt héten át tartó esemény hétfői és csütörtöki koncertjein többek között, olyan művészek és zenekarok lépnek fel, mint Tompos Kátya, a Budapest Klezmer Band, a Szent István Szimfonikus Zenekar, a MÁV Szimfonikus Zenekar, Orosz Zoltán és Horváth Kornél, a Magyar Virtuózók Kamarazenekar, Szirtes Edina Mókus, a Mendelssohn Kamarazenekar és a 100 tagú cigányzenekar.

A zenei fesztivál részletes programja a www.vajdahunyad.hu oldalon olvasható.


Címke: , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő