02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A Várfok Galéria csoportos tárlatáról
2015.07.11 - tiszatáj

 

 

 

DEÁK CSILLAG
ÉS
KÖLÜS LAJOS

 

Kiállító művészek:
AATOTH franyo, BENCZÚR Emese, CZIGÁNY Ákos, CSURKA Eszter, feLUGOSSY László, GÉMES Péter (†), Françoise GILOT, HOLLÓS Ádám, IMRE Mariann, JOVANOVICS Tamás, JUHÁSZ Dóra, KERESZTES Dóra, KESERÜ Károly, KONCZ András, KONOK Tamás, KORNISS Péter, LÉVAY Jenő, MULASICS László (†), NÁDLER István, OLESCHER Tamás, RADÁK Eszter, RÁCMOLNÁR Sándor, ROZSDA Endre (†), SZIRTES János, UJHÁZI Péter, VÁRADY Róbert, VARGA Éva, VÁRNAGY Ildikó.

 

Ornamens-értelmezések a jelenkori képzőművészetben 1990–2015
2015. 06. 19 – 2015. 07. 18.
Várfok Galéria
1012 Budapest, Várfok u. 11.

 

Deák Csillag: Kódolt ornamensek 

KORNISS Péter_ Apa és gyermeke a cifra-szobában (2011 - ed.3+AP - 110x73cm - lambda print)A Várfok Galéria 25 éves jubileumi programsorozata az Ornamens-értelmezések a jelenkori képzőművészetben 1990-2015 című csoportos tárlattal folytatódik. A Várfok Galériában és a Várfok Project Roomban kiállított alkotások egyéni interpretációk sorát kínálják az ornamens jelenkori megközelítéséhez.

A képzőművészet ma mintha új alapokat keresne: amellett, hogy született egy új dekoratív festészet, rehabilitálja az ornamentikák egykori alkotóit, új jelentéssel telíti az archaikus és törzsi, népművészeti és vallásos, keleti – nyugati és egyéni jeleket, ornamenseket, rendszereket, új (például fény)technikák révén is; a (geometrikus, stilizált vagy naturális) motívum – beleértve a betű- vagy írás- illetve a technikából fakadó jelet is – elemi kiindulóponttá: kép-, jelentés- és formaalkotó erővé válik, s mozgásba jön. A sokféleségben tisztázódik a jelentősége: az ornamens megtestesülés, jelenlét és mássá alakulás, működés, ugyanakkor a jelen végtelenítője. – állítja Keserü Katalin, a kiállítás kurátora.

A közel harminc alkotó a legkülönbözőbb technikák, művészi attitűdök és műfajok felől közelít az ornamenshez, és keresi a választ arra, húzható-e egyértelmű határvonal a díszítőművészet és képzőművészet közé, s ha igen, hol. Műveik az ornamens mai, posztmodern megközelítésének egyéni értelmezéseit adják, és egyszersmind utat nyitnak az ornamentika emancipációjának.

Keresem a ritmust, az ismétlődést, amely ott van a zenében. Egy Bach korálban. Egy fúgában. Weöres Sándor versei – akár a fúgák, polifonikusan szólnak. Az egyéni szólam többszólamúvá válik. A motívumok összekapcsolódnak, erősítik egymást, és összekapcsoltan többé válnak, mintha egyedül maradtak volna. A képben a sík (tér) elrendezése felvesz valami szabályos jelet és tartományt. A vég nélküliséget és a végességet kelti, hol külön-külön, hol egyszerre. Rozsda Endre képét nézem. Alkotásában is ott a rendszer, a harmónia, az egyensúly. A kitöltött tér és a ki nem töltött hely (üresség) egyszerre van jelen az alkotásokban. Egymást feltételezik, egyik nincs meg a másik nélkül. Látásunk igényli, hogy ne legyen minden rendben, ha mégis, a látszat legyen az, hogy rend van.

Elmélyedünk a zenében, bármiben, emlékezetünk tisztán nem tudja már felidézni a látványt, a hallottakat. De az emlékezet mindig eleven, homályosan is tisztán emlékszünk valamire, érzéseinkben van, a bőrünk alatt, a tudat alatt. Liszt átiratokat hallgattunk. A lépések ritmusát. Lévay Jenő (Liszt átiratok, Elfelejtett keringő Nr. 3 (10, 15), 2014) alkotásai a zene világát idézik fel, a felhő és víz homályos képzetével, mintha valahol a víz alól néznénk a világra. El vagyunk rejtve, egy-egy villanás a fény csak, foltokban érzékeljük a külső és belső valóságot. Nincs kitüntetett tájékozódási pont, magunkra vagyunk hagyva, szeretnénk újra megtalálni elfelejtett tánclépéseinket, felbukni a víz alól és teli tüdőből lélegzetet venni. Mariann (Mátrix körme, 2012) című munkája a szó szoros értelmében behozza a természetet a műalkotás folyamatába, a nap által kifakított vászon és a jelzésszerű, finom hímzés találkozik a képen. Beavatkozunk a természet rendjébe.

Rácmolnár Sándor képeinek (Esőistenek, 2009, Szankszrit, 2009) jelzik motívumai  kultúrák és szubkultúrák szimbólumainak, piktogramjainak egymás mellé helyezésével teremt egy új világot. Rácsodálkozunk, hogy megférnek egymás mellett. A fémes formák mint negatívok az elemi jeleket rendezik el, az első képen hármas tagolásban, míg a másik képen a madár, a féreg és az állatfej motívumok jelennek meg, kapcsolatuk struktúrája a felismerhetőség, a rávezetés, sőt a humor. Czigány Ákos két képe az égre tekintést örökíti meg (Ég 256-2, 2010, Ég 260-15, 2012). Felfele nézünk, talán egy körfolyosós házban. Látjuk a lépcsőket, az ablakokat, a körívet. A nullát. A semmit. A semmibe ütközik a szemünk, az ég végtelen messze van. Cigány az építészeti motívumot transzformálja a síkba.

Jovanovics Tamás (Archie Shepp, 2015) négyzethálója triptichonként is felfogható. A hasonlóságuk apró, de mégis jelentős különbözőséget takarnak. Ritmusuk felismerhető, a bordázatok úgy hatnak, mintha kereszt motívumok lennének, utak kereszteződései, a mezők légi felvételei, a földsávok különböző vetéseket jelölnek. Színekkel való játék is, skót minták, a faktúra gazdagságát hordozzák, hármas ikrek, egypetéjűek, és mégis megkülönböztethetőek egymástól. Konok Tamás (Lusus nature, 2009) végtelenül stilizált jelei, hieroglifákkal rokonok, betűvetésnek is mondhatnám, a formák részei. A körmotívum, a hegy, a kimetszett üresség, a hiány, mindazon formák, amelyek jelen vannak a természetben, fellelhetőek, egy letört ágban, egy lehullt vakolatban, egy sablonnal kivágott forma hulladékában. Maradék. Ami felhasználható, ami felhasználhatatlan. Ritmusa zenei, hangjegyekként is értelmezhetem. Kódolt nyelvnek is. A Braille írással is rokon lehet, de a látóknak is dekódolniuk kell a képet.

Korniss Péter (Görkorcsolyás lány, 2008, giclée print) két nyomata visszavezet a reneszánsz idejébe, képi formázásába, mintázatába, amikor egy-egy szőnyeg értéke vetekedett a festmények értékével. A mai kort (görkorcsolya, szakadt, foltozott farmer) állítja szembe az örökséggel, az Utolsó vacsora ábrázolásával. A kép szakralitása vitathatatlan, de ebben a szakralitásban megértés, szenvedély, befogadás rejlik. A hagyomány változását látjuk, a nyitottságot, a legyőzhetetlenséget. Korniss Péter (Apa és gyermeke a cifra-szobában, 2011) a népi motívumok halhatatlanságát idézi fel, ami talán folytathatatlan, de meg kell őrizni, apának és fiúnak egyaránt. Az öröklődés és örökség okán. Ironikus a kép, az emberek többségének mindennapjai elütnek a képen látható világtól. A beállított figurák merevsége mintha meg akarná állítani az időt, egy zárt világ, a fejlett kézművesség lassan eltűnő motívumaival és funkcióját vesztett tárgyaival.

Sajnos nem sorolhatom fel tételesen a közel harminc művész valamennyi munkáját.  A tárlat látogatóknak a motívumok dekódolásában sokat segít a kiállított képekhez fűzött szakszerű szöveg, idézet, magyarázat, a nélkül, hogy az szájbarágós, vagy túlontúl elvont lenne. A kiállítás meglátogatása után képesekké válhatunk arra, hogy újabb képzőművészeti alkotásokban is felfedezzük az ornamensek mindent behálózó jelenlétét, izgalmas rendszerét.

 

[nggallery id=569]

 

 

Kölüs Lajos: Rendképzetek 

Françoise GILOT_ Levélcsomó (Entrelacs de feuilles) ( - 30x40cm - olaj, vászon)Cifra beszéd, hegedűszó. Cifráz, jut eszembe. Zérust rajzol. Köztudott, hogy a kézművesek díszítőelemként  gyakran használták a zérus jelet, a kört (cifráz: körökkel díszít). A szanszkritban az eredetileg üres jelentésű szóval jelölték a nulla számértéket. Ebből származik a késői latin cifra szám, jel, titkos jel, nulla, köröcske jelentésű szó (Kálmán László: Valószínűtlenül arab eredetű szavak). Meglep a Várfok Galériában látható képek sokszínűsége, tarkasága, egymáshoz tartozása. Mintha egy cifra palotában lennék, amelynek zöld az ablaka.

András Sándor teszi fel a kérdést:…a művészet maga ornamentika-e, a kultúrát díszíti-e, vagy pedig annak elengedhetetlen tartozéka. Ha díszíti, meg kell magyarázni, miféle hordozó, használati tárgy a kultúra. Ez viszont azt a kérdést veti fel, hogy kultúra nélkül emberi lény-e az ember, illetve a kultúra fogalmába nem tartoznak-e bele még a használati tárgyak is, ahogyan azt például az antropológia anyagi kultúra szakkifejezése sugallja. (Iskolakultúra, 2006/6)

Fogyasztunk ételt, italt, filmeket, könyveket, fogyasztjuk az ornamentikát is. Értünk hozzá, felismerjük. Jé, ez kínai, ez mexikói, az indiai, ez török ornamens. És ez magyar. Népi motívum, kalocsai, matyós. Már a vécé-papíron is ott van. Minta és mintázott. Szemre tetszetős. Tekintetet vonzó, felkelti a kíváncsiságot. A néző nem bír pillantásával, és mohón tekint a tárgyra, festményre, objektre. Díszítünk, ahogy karácsonykor megszoktuk. Fényárban úszik az Andrássy út, világos lesz az éjszakai Vár és Parlament, Mátyás templom. Izgató, mert a látvány lenyűgöző, miként egy térrács is az lehet. Ha a tengerpart vizes homokjára lépünk, nyomunkat hagyjuk ott, díszítjük a végtelen fövenyt, egy pillanatra, mert ha jön egy új hullám, elmossa a lábnyomunkat. Díszítjük a természetet, beállítunk a fák közé más fajú fákat, csupaszon vagy feldíszítve. Ahogy kalapunkra tolldíszt rakunk, a falvédőt is díszítjük, szegélyén és belül, formázzuk. A teret és a síkot felosztjuk, hol egyedi, hol ismétlődő vonalakkal, négyzetekkel, körökkel, bonyolultabb formákkal.

A Várfok Galéria kiállításán látható képek az elmúlt huszonöt év alkotásaiból kerültek ki. A rendező elv világos, a bonyolult struktúráktól az egyszerű struktúrákig visz a látogató útja, a fali hirdetőtábla és Rozsda szimbolikus és absztrakt műve jelöli ki azt a tartományt, amit szemünk sorozatként, egymás után és egymás mellett befoghat. A térközök érzékelhetők, a folytatás is, a rokonság is jelen van. Kisszámú a szobrok jelenléte, talán nem véletlenül, a képek viszik a prímet, a képek változatos ornamentikája a nóvum, miként is szüremlik át az építészetből a díszítés, válik formaképző elvvé, a felület elrendezőjévé. Az üres tér megmaradt és mégis mozgás uralja, mint Nádler Istvánnál (Fb. I. Felismerés, Fb. II. Állapot, 2011). A gesztusfestészet motívuma a lendületes, hol egyenes, hol elhajló, hurkot öltő, keresztformát felvevő sávos vonal. A vonalak egymáshoz való viszonyában rejlő és kiolthatatlan feszültség vibrál, a pillantás összegezni kíván, kibogozni a kuszaságot, amely csak látszólag kuszaság. Szirtes János (A minta metamorfózisa – A nagyvonalú, 2003) műve egyszerre a szín és forma tánca és viszonya. Walcer, lépések nélkül. Az idegekben, az izmokban. A fekete és fehér háttér kiemeli a hengerformákat, a háromszögek, négyzetek, téglalapok mintáit, a rövidítés és nagyítás használatával, a szemszög változó helyzetét rögzítve, egyfajta ritmust látunk.

Françoise Gilot (Levélcsomó (Entrelacs de feuilles) vászna az ablakba tett cserép virág szimbolikáját használja fel, levélcsomóként. Beömlik az ősz az ablakon, az ajtónyíláson. Őszi levelek is lehetnek, épp lapátra teszi valaki a lehullott leveleket. A kép felosztása különböző formájú négyzetekre az összetartozás érzetét kelti, és nem a különállásét. A kék és zöld ellentétes hatását oldják a sárga körök és a piros színű formák. Gémes Péter (Napló-Homokóra, 1995) alkotása a V-alakú vadlúd vonulást idézi fel, a victory (győzelem) jelét, amely egy nagy X alakot ölt, az ismétlődést, az összeomlást és a feltámadást. Tükörkép is, hiszen az X derékban saját formáját tükrözi (Nárcisz?). Akár egy kehely is lehet.

Mulasics László két képe is ebbe a világba vezet (Síkságok öröme I–II., 1991). A repülő madarak, a halmok, a hullámok motívuma, a kép közepén egy kulcslyukkal, arany kerettel. Valahol a mennyország is felsejlik, a felhők mint bárányok, békesség és örök élet. A körmotívum és a kép mint négyzet sajátos ellentétet rejt, a kép közepén a jel, a keret, a hullámzó vonallal, megismétli a kört formázó hullámokat, szárnycsapásokat. A mozdulatlanság és a mozgás ellentétét látom. A centrális tér kitüntetett helyét, mi körül forog a világ. Ha forog. A kép faktúrája foltosságával, színtelenségével a tojás formáját és színét idézi fel. A szilárdságot, a végtelenséget, a születés pillanatát és a pólyát.

A modern ornamentika képviselője Benczúr Emese (Fényesítsd az elméd, 2014), alkotása villogó fényreklám. Keserű Károly cím nélküli alkotása akril, cérna és lenvászon. A pontok, körök harmonikus eloszlását, színhatásokat mutatja. Kontrasztra épülő forma a tér kitöltöttségét és kitöltetlenségét állítja párhuzamba. Imre Mariann (Mátrix körme, 2012) alkotása a végességet ragadja meg, az elmúlást, az égést és az égetést, mi marad és mi nem marad annak, ami volt. Füst és korom, elszíneződés, a tartósság, a pergamenszerűség. Az idő és annak formája. Két forma, két négyzet, amely hiányos és begyűrődik.

Az ornamens a modern világ része, az is marad. A látott képek ezt igazolják. Még akkori is, ha közben megváltozik az ornamens jelentése. Átírják a művek. Átírja az élet.

 

[nggallery id=570]

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő