04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A többi az angyalokra tartozik
2015.07.05 - tiszatáj

KONTRA FERENC:
ANGYALOK REGÉNYE

Kontra Ferenc legújabb kötetét kezünkbe véve, rögtön feltűnik a borítón Benvenuto Cellini rajza, amit a Firenzében található, és a mester legjelentősebb alkotásának tartott Perszeusz a Meduza fejével című bronzszoborhoz készített. Mint utólag kiderül, a rajz egyáltalán nem ok nélkül került a címoldalra, a kötet talán leggyakrabban megjelenő szereplője Cellini és Perszeusz. A másik információ, amit megtudunk maga a mű címe, az Angyalok regénye. Ezen a ponton tisztáznunk kell, hogy nem klasszikus értelemben vett regényről van szó, sőt még csak regénynek sem nevezhető, sokkal inkább elbeszélésciklusként, vagy novellafüzérként határozhatnánk meg az egymással olykor szorosabb, olykor lazább kapcsolatban álló prózai szövegek ezen gyűjteményét. A tartalomjegyzékhez lapozva, a címeket támpontokként használva azt is megtudjuk, hogy a történetek helyszínei egy hatalmas térben mozognak, Firenzétől, Nürnbergen át, Novi Sadig és Vukovárig. Így, a tartalmat böngészve akár úgy is tűnhet, mintha egy izgalmas kalandregényt (talán az első igazi vajdasági Indiana Jones-szal vagy Robert Langdonnal) tartanánk a kezünkben. A címek számomra, talán a legelső A Fibonacci-sor címet viselő elbeszélés miatt, Dan Brown regényeit juttatták eszembe, és a címeket fejezetcímként olvasva egy tér és idősíkokat váltakoztató történet szálai rajzolódtak ki, ami oda vezetett, hogy az első novella elolvasása után azt várjam, hogy a megkezdett történet tovább folytatódjon Firenzében. De nem ez történik, azt kell konstatálnunk, hogy egy teljes egészében különálló mű következik. Tovább olvasva rájövünk, hogy a tartalomjegyzék címei egy-egy novellát rejtenek. Műfajilag valóban novellákról kell beszélnünk, hisz a rövid történetek mindegyike viszonylag kevés szereplővel operál, és egy végső poénra, egy időnként ugyancsak meglepő fordulatra van kihegyezve. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi az, ami összeköti ezeket az elbeszéléseket. Erre egyszerű a válasz, maga az angyal. Az angyal, ami minden novellában másképp jelenik meg, mintha egy metamorfózison menne keresztül, csak azért, hogy valahogyan mindegyik történetben jelen tudjon lenni. Az első elbeszélésben egy látomásban jelenik meg, a másodikban az Angyalvár elnevezésben, ami köztudomásúan egy római síremlék, ami egykor börtönként funkcionált, a Csáth Géza életének egy részletét feldolgozó A regőcei orvosban egy lázálom szereplőjeként jelenik meg a három angyal, emellett szoborként, szobor formában több novellában is megjelenik az angyal, temetőben, a fogadó előtt, stb. Olvasói szempontból talán a legizgalmasabb, amikor az angyal szó nincs kimondva az elbeszélésben, mégis ha keressük, ott is megtaláljuk, a Novi Sad című darabban például egy öngyilkos veti le magát a negyedik emeletről, és zuhanása egyértelműen utal Luciferre, akit angyalként az alvilágba vetettek, vagy éppen A vukovári ajándék című novellában, ahol a „kifeszítette szárnyait a harmonikás, és belefogott egy műnépdalba” (169.) mondatban bukkanunk rá egy angyal leírására, ami ugyan egy kissé groteszk olvasatot ad eme földöntúli lényeknek, de feltehetjük a kérdést, hogy mi is ez magához a háború groteszkségéhez viszonyítva. Az angyalok mellett van még egy dolog, ami összeköti a történeteket. Ez pedig egy bonyolult utalásrendszer, ahogy a szereplők és a hozzájuk köthető történetek vándorolnak egyik novellából a másikba, ahogy az alakok megjelennek főhősként, egy következő darabban viszont már negatívumként, vagy csupán rossz példaként emlékezve rájuk. Ilyen szereplő az idegen, aki többször kap szerepet más-más alakban, ilyen Cellini, aki a róla szóló elbeszélésben nincs megnevezve, csupán a későbbiekben lesz nevesítve, csakúgy mint Csáth, de ilyen visszatérő szereplő többek között Vedran és Jadranka is. Azt is érdekes megfigyelni, hogy a térben és időben távol álló események hogyan férnek össze a balkáni háborúkban és a NATO bombázások idején játszódó történetekkel, hogyan jutunk el a reneszánsz kori Firenzéből a XX. század végi Újvidékig, hogy közben végig úgy érezzük, hogy a bennük megfogalmazott kérdések ma is aktuálisak. Napjaink egyik legdivatosabb témája az elvándorlás, az emigráció. Maga az elbeszélő is foglalkozik vele. Itt nem arra gondolok, amikor arról beszél, hogy Dürer apja 1455-ben érkezett Nürnbergbe Magyarországról (ami azt bizonyítja, hogy nem új keletű problémáról van szó), hanem amikor arról ír, hogy nagyanyja testvérét, akit eredetileg Csapó Sándornak hívtak, Németországban Alexandar Capoként emlegették, vagy amikor visszaemlékezik ifjúkorára, amikor a szünidőket a svájci és németországi rokonoknál töltötte, és ott a második generáció tagjai már csak gyengén beszéltek magyarul. Az idegenség érzése át meg átjárja a valósnak tűnő eseményeket. A három szín (ami a magyar trikolórra utal) című elbeszélés egy horvátországi kis település, Vörösmart XX. századi történetébe enged betekintést, abba, ahogy az ottaniak elveszítik nyelvüket, arról a folyamatról kapunk képet, ami során az utódok szégyellik és szándékosan elfelejtik anyanyelvüket a könnyebb érvényesülés érdekében („a beolvadás a boldoguláshoz vezető út volt, amelynek első parancsolataként elfogadtatták azt a tételt, hogy vannak alacsonyabb rendű nyelvek, melyeket a többség lenézett, és eszébe sem volt megtanulni, még a vegyes házasságokban sem” [142.]), míg mások emigrálnak, hisz „ha már boldogulni akartak, nem volt nehéz rájönni, hogy a német vagy az angol elsajátítása sem nehezebb a horvátnál, és a környezet is sokkal biztatóbb”(142.). Az egész végkicsengése valami keserű, ugyanakkor valós megfigyelés, hogy „elmehetsz te is utánuk, de azt ne felejtsd el, hogy magyar csak itt lehetsz, mert tudják rólad, hogy az vagy”(143.). Mindezek után elmondható, hogy a banális, hétköznapi történetek között, amelyek talán egy alakulófélben lévő családi legendárium részletei, fel-feltűnik a misztikum, a titokzatosság, valamint a babona földöntúli világa. Azáltal, hogy közeli és távolabbi események egymás mellé kerülnek, egy olyan légkört alakít ki maga körül a kötet, hogy az olvasó akarva-akaratlanul elveszti az idő- és térérzékét, és csak a legbelül felmerülő kérdésekre igyekszik választ kapni, vagy még ha csak egy rövid időre is, elveszni a makro- és mikrotörténelem útvesztőiben.

Benedek Miklós

Megjelent a Tiszatáj 205/2. számában

 

1161384_5Magyar Napló

Budapest, 2014

220 oldal, 2500 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő